A viaszmoly-lárvák normális esetben nem polietilént fogyasztanak ebédre, hanem a méhkasokban felhalmozott viaszt, a bebábozódásukig tartó hat-hét hetes időszak alatt. Azonban, mikor 2017-ben Federica Bertocchini a méhészetében próbált megszabadulni a kaptárban elszaporodó nemkívánatos kártevőktől, és a hernyókat nejlonzacskóba tette, hamarosan arra lett figyelmes, hogy az élőlények elkezdték elfogyasztani a műanyagot.

“Visszamentem a szobába, ahol a hernyókat hagytam és láttam, hogy mindenhol ott vannak. A zacskó tele volt lyukakkal.”

Bertocchini csak szabadidejében méhészkedett, főállásban a Cantabria Egyetem kutatójaként dolgozott, így, a Cambridge Egyetem tudósaival együtt laboratóriumi vizsgálatokba kezdett az állatok étkezési szokásainak közelebbi megfigyelésével. A kísérlet során a lárvákat polietilén rétegre helyezték tizenkét órára és kiderült: ennyi idő alatt száz lárva 92 milligramm műanyagot tud elfogyasztani. Ezzel a tempóval ugyan elég sokára végeznének az állatok a világot beborító plasztikhulladék elrágcsálásával, azonban a kutatók megfigyelték a folyamat még egy fontos aspektusát, mégpedig, hogy a polietilén lebomlásáért tulajdonképpen nem a lárvák a felelősek, hanem a gyomrukban élő baktériumok. A homogenizált hernyósejtek applikációjával is ugyanazt a lebontó hatást érték el, vagyis amikor a hernyókat összenyomták és szétkenték az anyagon, a lyukak ugyanúgy megjelentek.

A kutatócsapat akkor optimistán nyilatkozott az eredményekről, Paolo Bombelli, a Cambridge Egyetem munkatársa szerint minden előrelépés, ami ezen a területen elérhető, sokat számít a hulladékkezelés problémájának megoldásában.

A polietilén az egyik legellenállóbb anyag, száztól akár négyszáz évig is terjedhet a lebomlási ideje. A kutatók sokféle baktériumot felfedezték az elmúlt évek során, melyek képesek a polietilént alkotó hosszúláncú szénkötések felbontására, azonban az igazi áttörés, hogy a tudást valóban praktikusan alkalmazható módszerré fejlesszék, eddig elmaradt.

A kanadai Brandon Egyetem kutatói most újabb vizsgálatoknak vetették alá a viaszmoly-lárvákat. A hatvan tesztelt hernyó kevesebb mint egy hét alatt harminc négyzetcentiméternyi műanyaggal végzett.

Ezután külön vizsgálták az izolált bélbaktériumokat, és felfedezték, ezek a mikroorganizmusok akár egy évig is elélnek mindenfajta tápanyag nélkül, kizárólag plasztik fogyasztásával.

Azonban a hatást megsokszorozta, ha a lárvák gyomrában éltek, nem tőlük különválasztva. “Úgy tűnik, van valamilyen szinergia a baktériumok és a viaszhernyó-gazdatest között, amely felgyorsítja a műanyag lebomlási sebességét.”- mondta Dr. Christophe LeMoine biológus. “A viaszhernyón belül ez a folyamat rendkívül gyorsan megy végbe, egy-két napon belül. Meg kell tudnunk, miért történik ez - így a jelenség állati oldalát próbáljuk meg megérteni.”

A kutatók (nem hivatalosan) új rendszertani kategóriát találtak ki a lárvák számára, ők lettek a plastivoresek, az omnivores (mindenevők) és carnivores (húsevők) és herbivores (növényevők) melletti negyedik állatcsoport.

A kutatók még egy kérdésre próbálnak választ találni, mégpedig, hogy mihez kezdjenek a bontási folyamat során keletkező mérgező glikollal, vagyis alkohollal, melyet például fagyállókban is használnak. Ha ezt a folyadékot is valamilyen módon be tudnák gyűjteni és hasznosítani, az még egy lépéssel közelebb vihetné a kutatásokat az újfajta műanyaglebontási technológia kifejlesztéséhez. “Reméljük, hogy ezek az információk segítenek olyan eszközök kifejlesztésében, melyek alkalmazásával megszabadulhatunk a plasztik hulladéktól élő viaszmoly-lárvák használata nélkül, amely valószínűleg tarthatatlan lenne a széleskörű műanyageltávolítás során.”

(Fotó: Pixabay, Wikimedia Commons, Needpix)