A magyar hétköznapi valóságot még nem igazán érintette meg mélyebben a fejlett világ nagyobb részének eltökélt szándéka az átállásra klímasemleges, CO2-kibocsátás-mentes üzemre a gazdaság minden területén. A koronavírus-járvány miatt is kevesebbet beszélünk a klímasemleges iparról, háztartásokról, közlekedésről, pedig ezek az átalakulási folyamatok már-már rémisztő mértékben gyorsulva nagyon is zajlanak körülöttünk. A repülés ügye sem kivétel.

A Világgazdasági Fórum (WEF) nevű svájci nonprofit szervezet (ők szervezik a híres-hírhedt évenkénti davosi találkozót az üzleti világ legbefolyásosabb képviselői számára)  friss kiadványa azt mutatja meg, milyen változásokra számíthatunk a légiközlekedéssel kapcsolatban.

A közlekedési szektor CO2-kibocsátásának mérséklése nem követi az EU által előírt trendeket, ezért itt várhatóan erős politikai kényszerítő intézkedések jönnek. A repülésben is, amely ma csak a globális szén-dioxid-emisszió 3 százalékáért felel, de egyéb környezeti hatásai miatt a klímaváltozásban ennél kétszer-négyszer nagyobb a szerepe. És persze nem csak a politika gyakorol nyomást az iparágra: az utasok felől is egyre erősebb az igény a változásra.

A repülés sajátossága, hogy nagy értékű, hosszú élettartamú eszközöket használ; egy repülőgép 25 évig vagy még tovább is szolgálatban áll. A mai új gépek egy része elvileg még akkor is repülhet, amikor már elértük a CO2-semlegesség kitűzött céldátumát, ami az EU-ban 2050. A hagyományos technológia fejlődése valamennyire növeli a hajtóművek hatékonyságát, csökkenti a tömegarányos CO2-kibocsátást, de ha nem történne változás és a repülés továbbra is a kerozin felhasználására alapozna, 2050-re nemhogy nulla szén-dioxid-kibocsátással, hanem a tavalyi, COVID előtti értékek 1,7-szeresével számolhatnánk a gazdasági előjelzések szerint:

A WEF által tavaly létrehozott Clean Skies for Tomorrow (Tiszta Égbolt a Holnapért) kezdeményezésben légitársaságok, repülési szolgáltatók, kutatóintézetek, civil szervezetek és a háttéripar szereplői, mintegy 80 szervezet fogott össze a repülés műszaki hátterének radikális megváltoztatása érdekében. Ebben a változásban három kiemelten fontos irányzat szerepel: a bioüzemanyagok növekvő arányú használata és ezek gyártási hátterének megteremtése, valamint az elektromos és hidrogén-alapú repülés fejlesztése.

A fenti ábra négy lehetséges fejlesztés előnyeit és műszaki-gazdasági problémáit összegzi. Eszerint az akkumulátoros elektromos repülőgépekkel ugyan 100%-ban csökkenthető lenne a CO2-emisszió (amennyiben az energia megújuló forrásokból vagy nukleáris energiából származik, persze), viszont a nagy tömegű akkumulátorok használata legfeljebb rövid távokra jelenthet megoldást a repülésben és persze ki kell fejleszteni ezeket a ma még nem létező gépeket. A hidrogéncellás repülés komoly infrastrukturális fejlesztéseket és szintén teljesen új gépek megtervezését, gyártását igényli 75-90%-os klimatikus hatáscsökkentés mellett. Ezek a gépek is csak a rövidebb utakra lennének használhatók. Ha olyan repülőket használnánk, amelyek jet-hajtóműben égetnék el a hidrogént, hosszú hatótávú repülésekre nyílna lehetőség a jelenlegi klimatikus hatások fele-háromnegyede mellett. A biokerozin vagy megújuló forrásból származó jet-üzemanyag pedig minimális műszaki átalakításokat és infrastrukturális beruházást igényel ugyan, de a klimatikus hatásokat csak 30-60%-kal lehetne mérsékelni a teljes átállás esetén.

A repülés fenntarthatóságáról szóló jelentés hátralévő oldalain lévő elemzések a hagyományos jet-hajtóművekben elégethető alternatív üzemanyagok gyártásának, gazdasági összevetésének hatásait, lehetőségeit fejtegetik. Bár egy bioetanol-üzem és egy cukornád-ültetvény műszakilag kevésbé izgalmas, mint egy repülőgép, a társadalmakra gyakorolt hatást illetően mégis ez az érdekesebb téma. Az olajipari termékek leváltása a mezőgazdasági, erdészeti eredetű alapanyagokra várhatóan hatalmas területeken rengeteg ember számára jelent majd munkalehetőséget, a fejlődő világban is.

Ezek az üzemanyag-típusok jól implementálhatók a meglévő repülési infrastruktúrába, de hogy pontosan melyiké a jövő, nehéz megmondani. A gyártási költségek, a gyártáshoz szükséges beruházások mértéke és megtérülése a WEF-jelentés szerint nagyon különböző, ugyanakkor egyes régiókban egyes energiahordozók előállítására alkalmasabb adottságokat találhatunk.

A legvalószínűbb tehát, hogy a repülés műszaki háttere a mainál színesebb lesz és nem minden repülőbe ugyanazt a Jet-A vagy Jet-A-1 üzemanyagot töltik majd a reptereken. Az átállás és az új üzemanyagok előállítása drága lesz, de a tanulmány szerzői szerint az emberiség számára még drágább lenne, ha nem venné figyelembe a klímaváltozás hatásait.

Hosszú távon, mint minden más energiafelhasználással járó tevékenységben, a repülésben is jobban járunk, ha a fenntartható utat választjuk.

További cikkek a Rakétán:

Januártól új drónhasználati szabályok jöhetnek Magyarországon

Hivatalosan is bejelentették a Celera 500L-t, az elmúlt évek egyik legrejtélyesebb repülőgépét

Közúti engedélyt kapott egy repülő autó Európában