Hamarosan már nem csak a nyílt vizek felszínén úszkáló zöldes borítás juthat eszünkbe a békalencséről, hanem akár egy finom ebéd is, mivel az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) megadta az engedélyt arra, hogy a növényt emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerként forgalmazzák az európai országokban. A békalencséknek, pontosabban a békalencseformáknak (Lemnoideae) több nemzetsége van, ide tartozik a Lemna és a Spirodela nemzetség, valamint a Wolffia is, amelyek mind rendkívül kis méretű növénykék, és általában nagyon egyszerű felépítésűek: a Wolffia egyes típusai olyan aprók, hogy a rajtuk termő gyümölcsöket a világ legkisebb gyümölcseként könyvelték el a kutatók.

A békalencsék egyes fajtáit több ázsiai országban fogyasztják hosszú idők óta, többek között Thaiföldön is, mivel rendkívül hasznos jellemzőkkel bír, amelyek igazi szuperélelmiszerré teszik. A békalencsék általában nagyon magas, több mint 40%-os fehérjetartalommal rendelkeznek, sok vitamint, rostot, ásványi anyagokat és aminosavat tartalmaznak, beleértve a treonint, cinket, mangánt és vasat is. A thai lakosok által is fogyasztott Wolffia globosa egyik legegyedülállóbb tulajdonsága, hogy megtalálható benne a B12-vitamin is, amely semmilyen más növényi forrásból nem szerezhető be. Az EFSA a Wolffiának már korábban zöld utat adott az európai piacon, most pedig követte őt a Lemna típus is, amelynek engedélyeztetési eljárása valamivel bonyolultabb feladatnak bizonyult.

A Lemna zöldségként való engedélyeztetését a holland Wageningen Egyetem kutatója, Ingrid van der Meer és kollégái kezdeményezték, akik meg voltak győződve róla, hogy a növény, magas fehérjetartalma és könnyű termeszthetősége miatt értékes és fenntartható élelmiszerforrást képvisel, így nekikezdtek a kutatásoknak és teszteléseknek, amelyekkel a békalencse biztonságos fogyaszthatóságát vizsgálták. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság többek között annak bizonyítását igényelte, hogy a Lemna két típusa, a Lemna minor és a Lemna gibba, nem tartalmaz a kelleténél több mangánt, vagyis a mangántartalma nem haladja meg a 6 mg/kg-ot a friss növényben. A kutatók vizsgálatai alapján a békalencse, körülbelül a spenóthoz hasonló módon, biztonságos mértékben tartalmazza a vegyületet. A mangánra szüksége van a szervezetünknek számos fontos élettani folyamatban, például a glükóz-anyagcserében, de egészen kevés is elég belőle - túlzottan nagy mértékű bevitele mérgező hatással bír és többek között a Parkinson-kórhoz hasonló tüneteket okozhat, bár kizárólag élelmiszerektől nem igazán lehet mérgezést kapni, inkább csak különleges esetek - szennyezett kútvíz fogyasztása vagy a munkahelyi kitettség - lehetnek valódi veszélyforrások.

Az EFSA a Lemnát korábban az úgynevezett új élelmiszerek kategóriába sorolta, amibe azok az élelmiszerek tartoznak, amelyeket 1997 májusa előtt nem fogyasztották széles körben az EU-ban - ide tartoznak a ténylegesen új élelmiszerek, az új forrásokból származó élelmiszerek, az élelmiszerekben használt új összetevők, valamint az élelmiszer-előállítás új módszerei és technológiái is.
“Az európai étrend újabb elemei közé tartozik például a chiamag vagy a dél-amerikai quinoa gabona. A kis méretű rákfélékhez tartozó krill olaja különleges zsírsavösszetétellel rendelkezik, így kerülhetett be az élelmiszerekbe és étrend-kiegészítőkbe. A kalandvágyóbbak számára pedig ott vannak a tücskök, lisztkukacok vagy szöcskék, amelyek a világ egyes részein hagyományos ételeknek és gyakori alapanyagoknak számítanak, és amelyek rágcsálnivalóként vagy különböző ételek részeként egyaránt fogyaszthatók. Vannak olyan élelmiszerek is, amelyeket új feldolgozási eljárás segítségével állítanak elő; ilyen például az UV-fénnyel kezelt tej és kenyér.” - magyarázza a hatóság.

Ahogy azt korábbi cikkünkben is írtuk, 1997. május 7-én lépett életbe az Európai Unió első, új élelmiszerekről szóló szabályozása (Novel Food Regulation), amely kimondja, hogy minden olyan emberi fogyasztásra szánt élelmiszert, amelyet az Unió területén belül forgalmazni szeretnének, először szigorú laboratóriumi vizsgálatoknak kell alávetni, amelyet az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szakemberei végeznek el. Ha a hatóság nem talál semmilyen problémát a termékkel és zöld utat ad neki, akkor következő lépésként az Európai Bizottság tagjai megvitatják, hogy elfogadják-e a döntést és ha igen, akkor megadják a végső engedélyt a forgalmazásra annak a cégnek, amely beadta a kérelmet.

Ezen a tudományos és bürokratikus folyamaton minden olyan élelmiszernek át kell esnie, amelyet az új szabályozás, tehát 1997 előtt nem fogyasztottak hivatalosan az EU-ban.

Ez a bonyolult folyamat volt az, ami miatt a Lemna zöldségként való elfogadása hosszú éveket vett igénybe, mivel a Wageningen Egyetem kutatóinak számos vizsgálatot kellett lefolytatniuk annak érdekében, hogy a növény biztonságos jellegét bizonyítsák. Az eljárás rengeteg pénzbe és időbe telt Van der Meer elmondása szerint, de végül sikerrel jártak és az EFSA megadta az engedélyt. A Wolfiát azért sikerült előbb elfogadtatni, mert az az EFSA meghatározása szerint a harmadik országból származó hagyományos élelmiszer kategóriájába esik, illetve esett, azaz az engedélyeztetése jóval egyszerűbb volt.

Bár a Guinness World Records szerint a Wolffia (a világ legkisebb virágos növénye) termeli a világ legkisebb gyümölcseit, de élelmiszerként való besorolása alapján a békalencse nem gyümölcs, hanem zöldség, ami más, zöld színű leveles zöldségekhez hasonló előnyökkel rendelkezik, és lehetséges, hogy az előre csomagolt salátákhoz, például az endíviához hasonló módon bezacskózva kerül majd a boltokba, vagy a spenóthoz hasonlóan fagyasztott formában, de lehet szószok, sajtok, italok összetevőjeként, és táplálékkiegészítő fehérjeként is forgalmazni majd.

A Wageningen Egyetem íztesztjei alapján a békalencse íze nem kellemetlen, diós aromával rendelkezik, és “kis mérete ellenére jól harapható”.

Egyelőre azonban nem fogunk a szupermarketekben békalencsétől roskadozó polcokkal találkozni, mivel a termesztésével nem sokan foglalkoznak az EU-ban, az egyetem leírása szerint jelenleg az unióban senki sem termel hivatalosan kereskedelmi forgalmazásra szánt békalencsét. A növényt természetesen nem lehet egyszerűen kihalászni a tavakból, és élelmiszerként eladni, ehhez szigorúan ellenőrzött körülmények között való termelés szükséges, de elképzelhető, hogy hamarosan meglátják benne a potenciált a cégek, mivel a békalencse egyszerűen és gyorsan előállítható.

“A békalencse úgy növekszik, mint az élesztő. A növény kettéválik minden harmadik napon. Ezek aztán négy növénnyé válnak szét, így a növekedés exponenciálisan zajlik.”

- mondja Ingrid van der Meer. Nagy előnyt jelent emellett, hogy a békalencsének nincs szüksége nagy mezőgazdasági területekre, akár vertikális gazdálkodás keretein belül is lehet termeszteni, egy hektárnyi növény pedig annyi fehérjét tartalmaz, mint tíz hektárnyi szója.

(Fotó: WUR)

A világ legkisebb gyümölcse akkora, mint egy sószemcse A világ legkisebb gyümölcse a világ legkisebb virágzó növényén terem, de szabad szemmel alig-alig látható.