Legújabb cikkeinkért kövess minket a Rakéta Google News oldalán is!

1. stratégia: Csökkentsük a kezdési sebességet

Ha egyszerűen leugrunk egy 10 méter per szekundum (m/sz) sebességgel mozgó vonatról, akkor először is földet érünk, vagyis inkább becsapódunk a talajba. Az ütközés során lesz függőleges sebesség-összetevőnk is, mivel a vonat magasabban halad, mint a talaj. Ahogy lefelé haladunk ezen a vertikális úton, a gravitációs erő megnöveli a függőleges sebességünket mintha csak egy álló vonatból ugrottunk volna a földre. Ha a vonat 1 méter magas, akkor 4 m/sz sebességgel esünk majd lefelé.

De a vonat ugye vízszintesen is mozog. Tehát az ugrás következményei közé fel kell vennünk, hogy ütközéskor 4 m/sz-al lefelé és 10 m/sz-al keresztben lefelé haladunk. Ne feledjük, a sérülést nem a sebesség okozza, hanem a gyorsulás vagy sebesség változása elosztva az idő változásával.

Ugyanúgy, ahogy a sebesség megmutatja, milyen gyorsan változik a pozíciónk, a gyorsulás leírja, hogy a méter per másodpercekben mért sebességünk hogyan változik másodpercenként (m/sz²). Nincs „biztonságos” gyorsulási érték, de a 10 m/sz² gyorsulás  biztonságosabb, mint a 40 m/sz².

Az ütközéskori gyorsulás csökkentése érdekében csökkentenünk kell a kezdési sebességet. Ha a vonat 10 m/s sebességgel észak felé halad, akkor az ugrás előtt célszerű 4 m/sz-al dél felé futnunk a vonaton belül. Mivel a sebesség relatív, ez a talajhoz viszonyított sebességünket máris csupán 6 m/sz-ra csökkenti.

2. Stratégia: Növeljük a kezdés idejét

Ideális esetben egy szánkón ugratunk ki a vonatból, így az ugrás után rögtön csúszhatunk is a földön. De rögtön a második legjobb megoldás egy orsófordulóval történő folyamatos gördüléssel végzett leérkezés. A kulcs a lassulási idő növelése a gyorsulás csökkentése érdekében. Elvégre, ha ilyen gyorsan kell távozni, lehet, hogy az orvosra sem lenne idő.

(Forrás: PopularMechanics Képek: Unsplash)

Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben