A De Geologenstrook közparkban lévő hidat az Eindhoveni Műszaki Egyetemen végzett kutatásoknak és a továbbfejlesztett 3D-s betonnyomtatási technológiának köszönhetően teljes formai szabadsággal tervezték, a mérnököknek nem kellett olyan hagyományos eljárásokhoz tartaniuk magukat, mint például a zsaluzás.

A holland kezdeményezés azt az elméletet hivatott bizonyítani, miszerint a nyomtatott hidak sokkal gyorsabban megépíthetők, mint a hagyományos módon létrehozott hidak, illetve nagyobb rugalmasságot és mozgásteret biztosítanak az egyéni, különleges igények kielégítéséhez. Fontos szempont továbbá, hogy ezek a hidak fenntarthatóbbak is, mivel kevesebb betonra van szükség a megépítésükhöz - nem véletlen az sem, hogy ez a 3D nyomtatott híd épp a hollandiai Nijmegenben épült, amelyet 2018-ban Európa Zöld Fővárosává választottak.

Hollandia legrégebben alapított városa, a több mint 2 ezer éves, német határ közelében fekvő Nijmegen számos környezettudatos, innovatív fejlesztéssel és ötlettel hívta fel magára a figyelmet az elmúlt években. A város történelmi központja például teljesen autómentes, illetve  a település 60 kilométernyi kerékpáros "szupersztrádával" és autómegosztást öszönző programokkal rendelkezik, a buszok pedig zöld üzemanyaggal közlekednek. 2016-ban a városban lévő szénerőmű befejezte a működését, helyét hatalmas napelempark vette át. Az itt lévő mintegy 9000 napelem és két szélturbina közel 400 otthont lát el energiával a városban. Szintén a városban található a De Nieuwe Winkel, egy két Michelin-csillaggal és egy Zöld Michelin-csillaggal rendelkező vegetáriánus fine dining étterem, amely a közeli településen lévő, „élelmiszer-erdőből” származó ehető alapanyagokból (több mint 400 fajta növény és fűszernövény, dióféle, gyökér, virág) húsmentes menüket készít. Szintén újszerű és környezettudatos megoldás az úgynevezett Zonnetrein, vagyis Napvonat, egy fenntartható közlekedési mód, amely két összekapcsolt, napenergiával működő városnéző buszból áll.

A 3D nyomtatott híd építését a Rijkswaterstaat, a régió közművekért és vízgazdálkodásért felelős főigazgatósága indította el, amely Michiel van Der Kley holland tervezőt bízta meg a híd tervezésével, és az Eindhoveni Műszaki Egyetem kutatásait is felhasználta. Fizikailag a munkát a BAM építőipari csoport végezte, amely a betonépítési nyomdát működtető Saint Gobain Weber Beamix (SGW) céggel dolgozott együtt az építmény létrehozásán. A hidat több kisebb részletben az SGW műhelyében nyomtatták ki, majd a darabokat külön-külön szállították a helyszínre, itt szerelték össze a végleges szerkezetet. Ez a módszer eltér a helyszíni 3D nyomtatástól, amit például épületek létrehozása esetén alkalmaznak.

(Borítókép: Nijmegen önkormányzata)