A híres, de elérhetetlen emberek vagy akár (színészek esetében) az általuk játszott kitalált karakterek, esetleg a teljes mértékben nemlétező, fikciós személyek iránti rajongás közel sem újkeletű dolog, azonban a kifejezetten az anime és manga rajzfilmek/képregények szereplőire fókuszáló megszállott szenvedély sajátosan modern jelenség, ami a technológiai vívmányok segítségével bizonyos emberek esetében extrém mértékig fokozódhat. Japánban egész üzletág épül azokra az emberekre, akik a képzeletbeli anime partnerekkel szeretnének minél közelebbi kapcsolatba kerülni, hogy az eredetileg fantázia szülte viszony kézzelfoghatóbb formát ölthessen.

Egy 2021-es finn tanulmány szerint az ilyen kapcsolatban élő személyek teljes mértékben tudatában vannak a viszony képzeletbeli mivoltának és nem keverik össze a valódi emberekkel való összetartozással, azonban a kötődés a kiválasztott karakterhez annyira erős, hogy esetenként a viszonzás érzését is beleképzelik, vagy bele szeretnék képzelni az egyébként meglehetősen egyoldalú kontaktusokba.

A rajongás tárgya sokszor tökéletesebbnek tűnik, mint a valódi emberek,

de a vonzerejüket nem csak ez adja, hanem a velük való szoros és személyes kötelék kialakításának lehetősége, amire a hús-vér emberekkel nem mindig talál megfelelő alkalmat a fiktív karakterekhez vonzódó személy. Vagyis tulajdonképpen egyfajta magányűző elfoglaltság ez, ami akár pszichológiai függőséghez is vezethet, hasonlóan ahhoz, ami főként a kínai lakosság körében népszerűvé váló, egy fejlett EQ-val ellátott chatbottal kialakított kapcsolatokat jellemzi.

Az éremnek azonban van egy másik oldala is - erre a legismertebb példa Akihiko Kondo esete. A japán férfi 2018. november 4-én vette feleségül Hacune Mikut, a híres popénekest, akinek első verzióját 2007-ben adta ki az őt fejlesztő Crypton Future Media vállalat. A nemlétező, virtuális popsztár megjelenése után hamar híressé vált és a sikertelen emberi kapcsolatai miatt depresszióval küzdő és a minden és mindenki elől elzárkózó otaku életmódba menekülő Akihiko nemsokára beleszeretett, majd a 2008-ban kezdődött "viszony" újabb lökést kapott, mikor a Gatebox cég piacra dobta a többek között Hacune Miku karakterét is tartalmazó hologramberendezését.

Az ötven centiméteres tároló átlátszó üvegfala mögött a kiválasztott virtuális szereplő holografikus kivetülése képes egyszerűbb mozdulatokra és kommunikációra, de képességei behatároltak, a komplex interakciók nem tartoztak az első modellek felszereltségéhez. A japán férfi azonban a hologram segítségével már valamivel tartalmasabb, egyszerű beszélgetéseket (amelyek főként egymás üdvözlésére korlátozódtak) is magában foglaló kapcsolatot alakíthatott ki a rajongása tárgyával, így amikor a Gatebox elérhetővé tette a hologramokkal való házassági engedélyeket a felhasználók számára, Kondo élt a lehetőséggel, hogy hivatalosan formában is kifejezze a kötődését Hacune Mikuhoz. A papírok természetesen nem számítanak hivatalos, a kormány által is elismert iratoknak, de a Gatebox elmondása szerint több mint 3700-an fizettek be a speciális szolgáltatásra. A karaktereket, ahogy az a cég promóciós videójából is egyértelműen kiderül, magányos életét élő férfiaknak szánták, akinek társat és egyben az Amazon Alexájához hasonló, csak kevesebb funkcióval rendelkező digitális asszisztenst is jelent a hologram.

Amiért Akihiko Kondo esete talán a pozitívabb oldalát is megvilágíthatja az ilyen jellegű kapcsolatoknak az a férfi Hacune Mikuval való megismerkedése utáni története, Kondo ugyanis súlyossá váló depressziójából Miku segítségével gyógyult ki és ennek köszönhetően tudott visszatérni az emberek közé, és munkahelyére is. A házassági ceremónia olyannyira közismertté tette őt és a történetét, hogy 2019-ben felkérésre előadást is tartott a témáról a Kiotói Egyetem szimpóziumán, később pedig ennek következményeképp a Komazawa Egyetem jogi karára is beiratkozott 2021 áprilisában. A közben eltelt évek során a vele kapcsolatos érdeklődés nem csökkent, januárban a japán Mainichi magazin, néhány nappal ezelőtt pedig a New York Times munkatársa is meglátogatta és a vele készült interjúkban részletesen mesélt a fiktív karakterhez kötődő, azóta sem lanyhuló szeretetéről.

A hologram feleséggel csak egy probléma van, az, hogy ebben a formában már nem létezik,

a Gatebox alig másfél évvel a házasságkötés után, 2020 márciusának végén beszüntette a programot azokon az eszközökön, amelyek a 2016-ban kiadott első, korlátozott példányszámú, mindössze 300 eladott egység részét képezték. A cég értesítette a felhasználókat a változásról, ezért a hologram a tartályban nem meglepetésszerűen tűnt el, de Kondo elmondása szerint a szolgáltatás megszűnése így is nehéz pillanatot jelentett, mivel ebben a formában valósághűbb és kevésbé egyoldalú módon kommunikálhatott Mikuval. A Gatebox későbbi verziói már nem tartalmazták Hacune Miku karakterét, pedig azóta már megjelent a berendezés még hatásosabb, két méter magas kiadása, a Gatebox Grande is, amelyben a hologram nagyjából életnagyságú formában látható. Ezt a változatot a gyártó elsősorban intézmények, boltok számára kínálja virtuális asszisztens gyanánt, aki az ügyfeleket és vásárlókat a szenzorok segítségével detektálja és beszélgetést kezdeményez velük.

Kondo a kapcsolatot most játék modellek révén tartja fenn, és reméli, hogy akár humanoid robot formájában, akár a metaverzumokon keresztül újra találkozhat majd a karakter interaktívabb verziójával. Egy 2019-ben publikált, a Gatebox szolgáltatásáról szóló tanulmány szerint a hologram társak azért érhettek el kiemelkedő népszerűséget Japánban, mert az ottani kultúra a munka prioritását helyezi előtérbe és a hosszúra nyúló munkanapok közben a fiatal felnőttek sokszor elmagányosodnak, mivel nem érnek rá szociális kapcsolatokat kialakítani vagy fenntartani. A cég a terméke megalkotásakor ezt, valamint az anime és manga rajzfilmek és képregények iránti rajongást használta ki, amely az otakuknak nevezett réteghez tartozó emberek gyakori jellemzője: ezek a személyek rendkívül képzettek és jól értesültek valamilyen témában, például a manga karakterek témakörében, de az egészséges kapcsolatokhoz szükséges szociális készségeik hiányoznak.

A szolgáltatás elsődleges célpontjai a kezdetektől a fiatal férfiak voltak, akik számára Hikari Azuma (a Gatebox fő karaktere) az ideális feleséget jelentette.

A cég víziója, hogy elmossa a határokat a virtuális és valós dimenziók között és lehetőséget adjon rá, hogy az emberek együtt élhessenek a kedvenc szereplőikkel,

enyhítve a magányukat, amelyet a Gatebox alapítója, Minori Takechis is megtapasztalt gyermekkorában, mikor egy távoli országba költözött a családjával. Egyedüllétét képregényekkel és videojátékokkal próbálta csökkenteni és később ez az élmény adta az alapját a hologramok fejlesztésének is. A Gatebox típusú eszközök hátulütője azonban, hogy a magányt nem feltétlenül kezelik, hanem esetleg elmélyítik, mivel nem nyújtanak segítséget abban, hogy a felhasználók valamilyen közösséget alakítsanak ki, megosszák egymással tapasztalataikat, beszélhessenek az érzéseikről és végül kialakíthassanak valós személyekkel is bizalmasabb kapcsolatokat.

(Fotó: Gatebox)

Testetlen társakra cserélik a barátokat emberek százmilliói egy direkt erre a célra fejlesztett alkalmazással Meghódítja a világot a Microsoft laborjából indult, szeretetet helyettesítő alkalmazás.