A Kanári-szigeteki, 2,5 méteres Nordic Optical Telescope képei szerint a július–augusztusi, Nap felé mutató nyúlvány szeptemberre a Naptól elfelé mutató, klasszikus csóvává változott. A Hubble július 21-én Nap felé mutató, akár 10:1 arányban megnyúlt „jetet” látott. A SPHEREx és a Webb mérései alapján az aktivitást főleg a szén-dioxid hajtja. 3,32 csillagászati egységnél (CSE) a tömegvesztés kb. 150 kg/s volt; az anyag összetétele nagyjából 87% CO₂, 9% CO és 4% H₂O.
Eric Keto és Avi Loeb modellje szerint a CO₂-szublimáció apró jégszilánkokat lök ki, amelyek a Nap felé szórják a fényt – ez okozza az anticsóvát. A Naphoz közelebb viszont a hőmérséklet meredek függése miatt több részecske keletkezik, de ezek rövidebb ideig „élnek”; 3–4 CSE körül tetőzik a jégszemcsék hatása, beljebb pedig a tartós por uralja a fénylést, immár klasszikus csóvát rajzolva ki.
Július és október között a veszteség kb. 2 millió tonna volt, ami az 5 kilométeres test tömegének elhanyagolható része.
„Csak a felszín kb. 4 centiméteres bőrét láttuk lehámlani” – írja Loeb.
A 3I/ATLAS a Földhöz a legközelebb 2025. december 19-én lesz – akkor többet tudunk majd.
(Kép: új felvételek a spanyolországi Kanári-szigeteken működő Nordic Optical Telescope-tól. A 3I/ATLAS körüli fénylésének az alakulása a Nap felé mutató anticsóvából a Naptól elfelé irányuló csóvába történő átmenetet mutatja. A legfényesebb képpontot piros pont jelöli. A Nap felé mutató irány a képen a nyugat, és az egyes dátumoknál feltüntetett Naptávolság a Föld–Nap távolság (csillagászati egység, au) egységében van megadva, forrás: Jewitt és Luu, 2025)