A 3I/ATLAS objektummal kapcsolatban számos szakértő kifejtette a véleményét az elmúlt hónapokban, és rengetegen tanulmányozzák nap mint nap azokat az az adatokat, amelyekből a viselkedését, irányát és a lehetséges összetételét lehet meghatározni, vagy legalábbis következtetni rá. A csillagközi térből a Naprendszerbe érkező objektummal kapcsolatban valójában - annak ellenére, hogy a teleszkópok folyamatosan figyelik a mozgását - nem olyan sok információ áll rendelkezésre, mivel az útja elég messze vezet a Földtől, így nehéz konkrétumokat megfogalmazni vele kapcsolatban, de az elképzelések szerint egy üstökös lehet, ami sok jellemzőjét tekintve különbözik a Naprendszerben született üstökösöktől.
Míg néhány fizikus, elsősorban Abraham (Avi) Loeb, a Harvard professzora, főként a 3I/ATLAS azon különleges tulajdonságaira, illetve anomáliáira koncentrál, amelyek alapján kétségbe vonható, hogy az ATLAS valóban üstökös, és megnyílik az út a másfajta interpretációk előtt - amelyek szerint például az objektum földön kívüli eredetű technológia, azaz űrhajó is lehet -, addig más tudósok más megközelítésből szemlélik a csillagközi látogatót.
A 3I/ATLAS-szal kapcsolatos legelső tudományos publikációt az objektum detektálása (július 1.) után két nappal nyújtották be a kutatók, akik gyorsan dokumentálták azt a kevés információt, amelyet akkor lehetett tudni a 3I/ATLAS-ról. Larry Denneau-nek, az objektumot megfigyelő ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) csapat tagjának elmondása szerint az is nagy szerencse volt, hogy egyáltalán észlelték az objektumot, mivel az az irány, vagyis terület, ahonnan a 3I/ATLAS érkezett, nagy kihívást tartogat az aszteroidák és más hasonló objektumok detektálása szempontjából a háttérben lévő sok-sok csillag miatt, ezért a felmérések során általában nem is monitorozzák ezt a régiót. Miután kiderült, hogy az ATLAS a csillagközi térből származik, mozgósították a kollégákat, és munkára fogták a teleszkópokat, amelyekkel adatokat tudtak szerezni az objektumról, de a földi teleszkópok egy ideig nem tudták nyomon követni az ATLAS-t a perihélium miatt.
A kutatók arra számítottak július elején, hogy ez idő alatt a marsi roverek és keringőegységek számos érdekes és viszonylag közeli felvételt készítenek majd az objektumról, amelyek többet felfedhetnek a 3I/ATLAS titkairól, de a várakozásokkal ellentétben elég kevés kép született az ATLAS Marshoz közeli elhaladása közben. Az Európai Űrügynökség október 7-én közzétett néhány felvételt, amelyeket az ExoMars TGO készített, és a Perseverance rover nyers felvételei között is felbukkant néhány kép, amelyek potenciálisan a 3I/ATLAS-t mutatják, de a NASA szünetelése miatt nem adtak ki több információt ezekről a képekről.
Brian Cox, a Manchester Egyetem fizikusa szerint azonban így is lenyűgöző eredmény, hogy egy csillagközi utast a Marsról tudnak megfigyelni ember által épített űreszközök.
A kutató a BBC műsorában beszélt a 3I/ATLAS-ról - amellyel kapcsolatban egyébként korábban elvetette, hogy technológiai eredetű lehet -, és kifejtette, hogy az objektum történetének az egyik legfantasztikusabb aspektusa, hogy egyáltalán képesek vagyunk megfigyelni: elvégre nagyon kevés idő telt csak el azóta, hogy az emberiség még azzal kapcsolatban is vitákat folytatott, hogy a Föld a Nap körül kering-e vagy fordítva.
“Csak négy-ötszáz év telt el azóta, hogy azon vitáztunk, hogy a Föld a Nap körül kering. Mára, körülbelül 400 évvel később, űreszközöket küldünk a bolygóra, amelyet Kepler és a többiek láttak mozogni az égen, és fényképeket készítünk csillagközi üstökösökről más bolygók felszínéről kiindulva.”
- mondta el Cox. A fizikus szerint ez a néhány évszázad az ATLAS korával összehasonlítva is egészen elenyészőnek tűnik, mivel az objektumról nemrégen kiderült, hogy 7,5 milliárd éves lehet, vagyis jóval azelőtt keletkezett, mint a Nap és a Naprendszer bolygói.
Hogy a 3I/ATLAS valójában milyen égitest, mekkora, milyen az összetétele, valóban üstökös-e, az még további kutatások során válhat világosabbá, de az idő szűkös lehet a megfigyelésekre, hiszen az objektum nagy valószínűséggel elhagyja majd a Föld és a Nap környékét (és előbb-utóbb a Naprendszert is), ahogyan korábban a többi csillagközi látogató, az Oumaumau és a Borisov is tette - előbbi esetében csak körülbelül egy hét, az utóbbinál közel egy év állt rendelkezésre a kutatóknak a megfigyelésekre és adatgyűjtésre.
(Fotó: ESO/O. Hainaut, NASA/JPL)