A Hubble-t 1993-ban hét űrhajós szervizelte és állította helyre; a Webb-et viszont nem lehet meglátogatni. Épp ezért lépett működésbe az ausztrál fejlesztésű AMI (apertúramaszk-interferométer): egy vékony fémmaszk a kamerában, amely precíz tesztmintát ad az optikai hibák felméréséhez.

A gond nem az optikában, hanem az elektronikában volt: a fény a nagyon fényes pixelekből átszivárgott a szomszédos, sötétebbekbe, és ettől minden felvétel egy hajszálnyit elmosódott. Louis Desdoigts és társai számítógépes optikai modellt, valamint gépi tanulásos „effektív detektormodellt” készítettek, amellyel a torzítást a feldolgozás során visszafejtették és eltüntették – mindezt tényleges hardvercsere nélkül.

Az eredmény látványos: a HD 206893 rendszerben a halvány bolygó és a különlegesen vörös barna törpe tisztán látszik; az Io vulkánjai órás időskálán követhetők; az NGC 1068 központi fekete lyukának sugara a nagy földi távcsövek méréseihez mérten is stimmel; a WR 137 porgyűrűje pedig pengeélesen kirajzolódik.

Ha tehát a teleszkóp túl messze van, dolgozz azzal, amit elérsz – vagyis az adatokkal!