Jó két hónapja már, hogy az Apple és a Google összefogtak, hogy egységes platformot adjanak a telefonos kontaktkutatásnak. A koronavírus-járvány gyors terjedése addigra egyértelművé tette, hogy személyes interjúkkal megpróbálni feltérképezni azt, hogy a fertőzöttek mikor kivel találkoztak, túlságosan nehézkes lesz. A két cég által felvázolt megoldás egy olyan, a szándékaik szerint a felhasználók privát szféráját a lehető legjobban védő technológia, amelyre az országok szabadon fejleszthetnek saját alkalmazásokat.

Németország követni tervezi a tech óriások által kijelölt utat a The Verge cikke szerint, ugyanis egy központi adatbázis nélkül működő, a telefonok Bluetooth jeladóit használó appot élesítenek rövidesen. A telefonunk Bluetooth-szal figyeli, hogy milyen készülékek vannak a környezetében; ha olyan telefont észlel, amelyen fut a járványvédelmi alkalmazás, akkor megjegyzi annak a telefonnak a pillanatnyi, anonim és folyamatosan változó azonosítóját. Ha a buszon mellettünk ülő ember később megtudja, hogy beteg, akkor az általa feltöltött, a kritikus két hétben használt azonosítói alapján a többi telefon gyorsan meg tudja nézni, hogy járt-e a készülék közelében, vagyis összefuthattunk-e a beteggel. Senki nem tudja a másik nevét, vagy bármilyen személyes adatát, a központi számítógépnek pedig fogalma sincs róla, hogy ki merre jár. Csak annyi a dolga, hogy szól az összes felhasználónak, ha valakiről kiderült, hogy beteg - és annak a valakinek a névtelen, véletlenszerűen generált és gyakran lecserélt kódjait osztja csak meg az emberekkel.

Norvégia nem ezt az utat választotta

Természetesen létezik egyszerűbb megoldás is erre a problémára: egyszerűen figyeljük folyamatosan, hogy ki merre jár, a telefonok GPS antennái segítségével, ezt szépen gyűjtsük össze egy adatbázisba, és ha valakiről megtudjuk, hogy beteg, akkor gyorsan rákeresünk, hogy merre járt, és ott kikkel találkozott. Ez a legkézenfekvőbb, és ezzel együtt persze a leginkább orwelli megközelítés. A norvég adatvédelmi hatóság épp ezért most azt kérte a helyi közegészségügyi intézettől, hogy a "Smittestopp" nevű appot gondolják újra - írja Natasha Lomas a TechCrunchon. Az alkalmazással szemben megfogalmazott alapvető ellenérv amúgy még csak nem is a központi adatbázis használata, hanem hogy az app által kinyert adatokat kutatási célokra is felhasználják - pedig az adatvédelem legfontosabb mantrája az, hogy gyűjtsünk olyan kevés információt, amennyit csak lehet, és azt is olyan kevés dologra használjuk, amennyire feltétlenül muszáj.

Mindeközben Bahreinben

Ahogy a The Verge beszámolt róla, az Amnesty International jogvédő szervezet több ország hasonló alkalmazásait vizsgálta, és bár a norvég megoldás az ő tetszésüket sem nyerte el, a legjobban a kis monarchia appján akadtak fenn. A problémák ott kezdődtek, hogy az alkalmazásból a kormány könnyen megállapíthatja, hogy pontosan kié is egy-egy készülék. Az még hajmeresztőbb, hogy a felhasználók automatikusan részt vettek a köztévéjükön futó, "Otthon vagy?" című műsorban, ahol a kisorsolt embereket felhívták, hogy leellenőrizzék: betartják-e a kijárási korlátozásokat. Bahrein kormánya kiemelte, hogy 11 000 esetben kaptak az állampolgáraik riasztást az alkalmazáson keresztül, aminek eredményeképp 1 500 pozitív tesztet végeztek el. Hogy megéri-e ezért ilyen rizikónak kitenni a bahreiniek magánszféráját? Erről indíthatnának egy külön tévéműsort.