Indiát letarolta a vírusmutáns, a palackos oxigén azonban nem csak náluk hiánycikk
2021 / 05 / 04 / Perei Dóra
Indiát letarolta a vírusmutáns, a palackos oxigén azonban nem csak náluk hiánycikk
A koronavírus-járvány miatt Indiában mostanra olyan súlyossá vált a helyzet, hogy az ipari szereplők maguk kérték a hatóságokat, vezessenek be korlátozásokat a munkában, rendeljenek el lezárásokat, ha az emberélet megmentése ezt kívánja.

Ezzel együtt arról is egyre több hírt olvashatunk, hogy az országban az oxigén lett az új arany, amihez mindenki kétségbeesetten igyekszik mihamarabb, és minél nagyobb mennyiségben hozzájutni. Delhi több kórházában is vészesen fogynak az oxigénkészletek, miközben rekordokat dönt az új fertőzöttek száma az országban. A BBC cikke szerint többen meghaltak, miközben oxigénellátásra vártak, a főváros kórházaiban pedig mostanra nem maradt szabad intenzív terápiás ágy. Visszatérve az oxigénre, azt már kisiskolás korunkban megtanuljuk, hogy az életben maradásunk elengedhetetlen feltétele, de nincs ez másként a koronavírus eredményes kezelésénél sem.

A palackos oxigén iránti igény azonban világszerte, így Magyarországon is jelentősen növekedett a koronavírus-járvány harmadik hullámában. A Messer Hungarogáz Kft. ügyvezetője, Bohner Zsolt még április elején adott interjút az Indexnek a gyártásról, a szállításról és az ellátás biztonságáról. (A Messer Hungarogáz Kft. a hazai egészségügyi intézmények körülbelül negyven százalékának szállít orvosi oxigént, palackos vagy cseppfolyós formában). Az ügyvezető igazgató a lap kérésére elmondta, hogy a járvány első hullámában a kórházak többsége csak oxigénkészleteket rendelt, a ténylegesen felhasznált orvosioxigén-mennyiségben azonban nem tapasztaltak lényeges növekedést a normál állapotokhoz képest. A járvány második hullámáról viszont ugyanez már nem mondható el; a cseppfolyós oxigénfelhasználás a kétszeresére emelkedett, valamint "ugrásszerűen nőtt a palackos oxigén iránti igény is, a normál helyzethez képest mintegy háromszorosára." Míg idén márciusban

a cseppfolyós oxigénigény két és félszeresére, a palackos oxigénigény kilencszeresére nőtt a normál állapotokhoz képest.

A rendkívül igénynövekedés eredményeként a cég már (külön hatósági engedéllyel) ipari palackokba is tölthet orvosi oxigént, természetesen a megfelelő minőségbiztosítási eljárások betartásával.

Ami a gyártási alapanyagot illeti, az maga a környezeti levegőből kinyert oxigén: "a levegőt huszonegy százalékban oxigén, hetvennyolc százalékban nitrogén, majd egy százalékban argon, és nyomokban további nemesgázok alkotják. Ipari méretekben a gázok forráspontkülönbsége alapján úgynevezett kriogén levegőszétválasztással bontják a levegőt fő alkotóira: nitrogénre és oxigénre." - magyarázza az igazgató. Mivel a lélegeztetésre használt, emberi szervezetbe juttatott orvosi oxigén gyógyszernek, gyógyszerhatóanyagnak minősül, így annak minőségét az OGYÉI rendszeresen ellenőrzi.

Az orvosi oxigén palackba töltése az egyéb ipari, élelmiszeripari gázok töltésétől elkülönített töltőrendszereken történik, a már legyártott termékekből pedig mintákat vesznek, és laboratóriumban vizsgálják. A kórházak többnyire kétféle formában igényelnek oxigént: cseppfolyós állapotban tartályos ellátással és sűrített oxigént palackokban. A cseppfolyós oxigént tartálykocsikkal szállítják a központi gázelosztó-hálózattal rendelkező intézményekbe, ami aztán - átfejés után - a kórház központi tárolótartályába kerül. "A kültéri tartály mellett felállított elpárologtató berendezés gáz halmazállapotúvá alakítja az oxigént, amely a kórház központi oxigénelosztó hálózatába kerül, innen pedig a kórtermekbe, műtőkbe és kezelőhelyiségekbe. A kórház falaiban kiépített vezetékhálózat egészen a betegágyakig ér, ahol az „oxigéncsapokra” mennyiségszabályozók is csatlakoztathatók. Innen műanyag csövön keresztül közvetlenül a beteg orra elé helyezett kanülbe vagy az arcára helyezett maszkba vezethető az oxigén, de a lélegeztetőgép is erre a vezetékrendszerre csatlakozik."

Bohner Zsolt két okból is előnyösnek tartja a cseppfolyós szállítást. Egyrészt így egy liternyi folyékony gázból mintegy nyolcszáz liternyi, betegek számára hasznos légnemű oxigéngáz előállítható. Másrészt a nagy mennyiségű gáz szállítása és tárolása is jóval könnyebb kis térfogaton. Azon kórházak pedig, amelyek nem rendelkeznek központi oxigénelosztó hálózattal, oda nagy mennyiségű palackos oxigént is rendelnek. Ez azonban nem csak drágább megoldás, de komoly logisztikai terhet rak úgy a kórházakra, mint a szolgáltatókra. Az ügyvezető igazgató szerint jelenleg a legnagyobb kihívást az üres palackok visszagyűjtése jelenti a kórházakból. Hozzáteszi: nagyon fontos, hogy az üres palackok ne elszórtan tengődjenek a kórházak udvarain,

mert a fertőtlenítés és újratöltés szintén időigényes, az oxigénpalackokra pedig mielőbb szükségük van a betegeknek.

Trevor Duke, a Melbourne-i Egyetem Nemzetközi Gyermekegészségügyi Központjának igazgatója egy, a The Conversation-ön megjelent cikkében részletezi a folyamatos orvosi oxigénellátás során felmerülő problémákat. Az igazgató mindenekelőtt az alacsony és közepes jövedelmű országokat említi, ahol szerinte a vezetők évtizedek óta halogatják egy jól működő oxigénellátó rendszer kialakítását annak ellenére is, hogy ezekben az országokban már a pandémiát megelőzően is a legtöbben tüdőgyulladással kerültek kórházba. Duke ugyanakkor azt is megemlíti, hogy az érintett egészségügyi intézményekben többnyire számos, a biztonságos működtetéséhez szükséges egyéb alapvető szolgáltatások sem teljesülnek, így például az áram- és vízellátás, a megfelelő higiénia és a fertőzések elleni védekezés. Értelemszerűen egy stabil, a világjárvánnyal is megküzdeni képes oxigénellátórendszer kiépítése rendkívül időigényes folyamat; megteremtéséhez mindenekelőtt kielégítő - és persze állandó - oxigénforrás, gázpalackok, oxigénkoncentrátorok és oxigéngenerátorok szükségesek. Az eszközöknek persze megvannak a maguk előnyei hátulütői is.

Az oxigénpalackok kapcsán Duke azonos véleményen van Bohner Zsolttal, vagyis azok túl nagy logisztikai terhet rónak az indiai ellátórendszerre, ráadásul - a hypoxaemia súlyosságától és az oxigénigénytől függően - elképzelhető, hogy a palack gyorsabban kifogy, minthogy a beteg állapota stabilizálódna. Az orvosi oxigént termelő gyárak ugyan próbálják kielégíteni az óriási keresletet, de láthatóan kevés sikerrel. (Áprilisban indították el például az első úgynevezett Oxigén Expresszt, egyenként tizenöt tonna orvosi oxigént tartalmazó tartállyal, de ez önmagában még nem megoldás a problémára).

Az oxigénkoncentrátort (egy kisebb gépet, amit egyébként otthoni használatra is gyártanak, illetve árusítanak) gyakran használják az oxigénterápiában - oxigénkezelésben. Az eszköz működése során a levegőt előbb fő alkotóelemeire, nitrogénre és oxigénre bontja, az úgynevezett anionalakító funkciója pedig segíti a tüdő oxigénellátását és növeli az oxigén abszorbciót. Duke szerint az oxigénkoncentrátorokat a krónikus tüdőbetegségben szenvedő felnőttek otthoni gondozására fejlesztették ki, eredetileg Észak-Amerikában és Európában. Használata az 1990-es években terjedt el az alacsony és közepes jövedelmű országok kórházaiban.

Az oxigénkoncentrátorok egyszerre akár öt beteg gyermeknek, vagy egy-két felnőttnek képesek oxigént biztosítani.

Mivel azok folyamatos oxigénforrást biztosítanak a levegőből, ezért nem igényelnek újratöltést. Az igazgató szerint emellett viszonylag olcsók (áruk ötszáz és ezer amerikai dollár között mozog), ugyanakkor működésük elengedhetetlen feltétel a megbízható áramellátás (bár léteznek már napenergiával funkcionáló modellek is), valamint a kellő számú - és a gépek működtetésére, karbantartására felkészített - egészségügyi dolgozók. A világon több helyen gyártanak oxigénkoncentrátorokat, beleértve az Egyesült Államokat, Európát, Kínát, Indiát és Oroszországot. (India a közelmúltban jelentette be tízezer darab oxigénkoncentrátor beszerzését).

Az oxigéngenerátorok az oxigénellátás másik lehetséges módját jelentik. Ezúttal olyan nagyméretű gépekről beszélünk, amelyek Duke szerint óránként körülbelül ötezer liter oxigént termelnek a levegőből, így segítségükkel napi harminc-ötven oxigénpalack is megtölthető. Az oxigéngenerátorok költséges beruházásnak számítanak (az áruk nagyjából százezer dollár), működtetésük pedig szakképzett dolgozókat igényel, a szakértő szerint azok használata hosszú távon ugyanakkor mindenképp megtérül. Hogy valójában melyik lehetőség a legjobb megoldás, az természetesen rengeteg, országspecifikus tényezőtől is függ, így ezt a kérdést nehéz megválaszolni. Annyi bizonyos, hogy az ellátás jelenleg szűkös, emiatt a gyártóknak fokozniuk kell a termelést.

(Fotók: Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Ha Hepatitis C-re fejlesztett gyógyszerel kombinálják, a Remdesivir tízszer hatásosabb a Covid terápiájában Ez a hatás ráadásul nem csak a Remdesivir miatt fontos, de működhet az épp fejlesztés alatt álló vírusirtókkal is.

Kiszámolták, mikor fojtja meg a Földet az oxigénhiány Az oxigén a komplex földi élethez nélkülözhetetlen molekula, de mikor fog elfogyni? Most már tudjuk.

Magyar fejlesztésű találmány segíthet megoldani az orvosok túlterheltségét a koronavírus alatt Az Entremo okoskarkötője valós időben tudja mérni a páciensek pulzusát, testhőmérsékletét, légzési gyakoriságát és véroxigén-szintjét, és akár már november végére elkészülhet.


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.