Alig egy éve számoltunk be róla, hogy japán és brit kutatóknak sikerült megdönteniük az internetes adatátvitel sebességrekordját. Ha az akkor elért, 178 Tb/s-os sebességről azt írtuk, hogy nehéz lenne bármihez viszonyítani, akkor ez különösen igaz a mostani rekordra, ami csaknem duplája az előzőnek.
Ha a másodpercenkénti 319 terabitnyi adatot mégis megpróbálnánk kontextusba helyezni, akkor azt kéne megpróbálni elképzelni, hogy a több mint 2,3 milliárd felhasználóval rendelkező Youtube videómegosztó teljes, egynapi letöltési forgalmát át tudnánk rajta küldeni nagyjából három óra alatt. Hogy mennyire magas számról van szó, azt jól mutatja, hogy a saját hálózattal rendelkező NASA is csak nagyjából 400 gigabit adatot tud továbbítani másodpercenként a hálózatán, ami nagyjából az ezredrésze a most elért sebességnek.
A kutatók június elején, az optikai szálas kommunikációról rendezett konferencián mutatták be azt a tanulmányt, amely részletesen bemutatja, hogyan sikerült több mint háromezer kilométeres távolságra továbbítaniuk adatokat az új technológiával. Ennek egyik kulcsa az volt, hogy a hagyományos optikai szál egy magja helyett négy magot használtak, majd a jeleket különböző hullámhosszokra bontották, amelyeket hullámhossz-osztásos multiplexeléssel továbbítottak. A kutatók a kísérletben már létező és újfajta optikai erősítési technológiákat is bevetettek, ennek segítségével rendkívül nagy távolságra is továbbítani tudták az adatokat.
A most bemutatott módszer előnye, hogy a négy mag ellenére az optikai szál keresztmetszete ugyanakkora volt, mint a hagyományos, már ma is használt vezetékeké, így az új technológiát elméletileg viszonylag egyszerűen be lehet építeni a már létező infrastruktúrába.
(Interesting Engineering, Borítókép: Matthias Rietschel/picture alliance via Getty Images)