A High Availability Aerostat System (HAAS) néven emlegetett rendszerről túl sok specifikációt nem árultak el, de annyit tudni lehet, hogy kifejezetten nagy eszközről beszélünk – ez a lenti videón is jól látszik. Az Izraeli Légierő által működtetett eszköz a nyilatkozatok alapján egyike a legnagyobb hasonló rendszereknek. A High Availability Aerostat System (HAAS) roppant egyszerűen működik: a személyzetet nem igénylő léghajót, a Sky Dew-t kötélzettel rögzítik a talajhoz, és a rajta elhelyezett radarrendszer képes érzékelni bármiféle, a légtérben megjelenő fenyegetést legyen szó robotrepülőről, rakétáról vagy esetleg drónról. Emellett természetesen ellenséges vadászokat is tud észlelni.
A rendszert az izraeli védelmi minisztérium fejlesztette két vállalat segítségével: az Israel Aerospace Industries egy izraeli állami vállalat, míg a TCOM egy amerikai gyártó, ez utóbbiak fejlesztették a Sky Dew-t. A rendszert az Izraeli Légierő (IAF) üzemelteti majd. A rendszer a nagy magasságban végzett megfigyeléssel az eddigi, földi telepítésű izraeli radarrendszereket egészíti majd ki – így a Vaskupolát erősíti majd.
A HAAS rendszer előnye, hogy képes hosszabb ideig folyamatosan a magasban tartózkodni (a hasonló rendszerek esetén ez az idő 20 nap is lehet) a legkülönbözőbb időjárási körülmények között, ráadásul az egész minimális karbantartást igényel majd, ha teljesen működőképes lesz – mindennek köszönhetően a rendszer egy elég költséghatékony légi megfigyelést tesz lehetővé. A The Aviationist cikke alapján a rendszer pedig túl is jutott az utolsó teszten, és hamarosan bevetésre kerül az ország északi részén egy természetesen meg nem nevezett helyszínen.
A fejlesztésben részt vevő Israel Aerospace Industries vezérigazgatója, Boaz Levy szerint a magasba helyezett szenzorrendszer szignifikáns technológiai és műveleti előnyt jelent a fenyegetések precíz és korai észlelésében.
Hasonló kémballonok egyébként már az évszázad kezdete óta működnek, és ezek azokat az érkező fenyegetéseket érzékelik, melyek a hagyományos, földi telepítésű radarok számára láthatatlanok, mert túlságosan alacsonyan repülnek. Ezen rendszerek előnye elsősorban a már említett költséghatékonyság: nem kell hozzájuk személyzet, napokig hozzájuk sem kell nyúlni, valalmint a repülés üzemanyagot sem igényel a kémrepülőkkel és egyéb, hagyományosabb eszközökkel ellentétben.
Afganisztán és Irak területén például 2003-ban kezdett működni a PTDS (Persistent Threat Detection System), melyet a Lockheed Martin fejlesztett az amerikai hadseregnek. De az előbbinél nagyobb ballonokból áll a TARS (Tethered Aerostat Radar System), amely az USA-mexikói határon található.