Az RSZ–28 Szarmat (NATO-kódja: SS–X–30 Satan 2) egy orosz, föld alatti silóba telepített, folyékony hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta. Az orosz név (Szarmat), a szarmatákra utal egyébként, az első népre, akik nehézvértes lovasságot alkalmaztak. Az eszköz fejlesztését még 2009-ben kezdte a Makejev Állami Rakétaközpont, az első sikeres indítására pedig 2017-ben került sor a Pleszeck űrrepülőtér föld alatti silójából -- ez utóbbiról viszont a közvélemény csak 2018-ban értesült, amikor Vlagyimir Putyin nyilvánosan beszélt róla.
Mint pedig azt az orosz kormány által működtetett hírügynökség, a TASS megírta, Oroszország a közeljövőben három tesztkilövéssel is vizsgálja a Satan 2-t. Az első „repülés fejlesztési tesztig” már nem is kell túl sokat aludni, hiszen erre 2021 második felében fog sor kerülni – a célpont a Kamcsatka-félsziget Kura tesztterületén helyezkedik majd el. A rakétákat pedig a 2017-es indításhoz hasonlóan a Pleszeck űrrepülőtér silójából lövik ki, és a háromból az egyik teszt ezen rakéták maximális hatótávolságát fogja vizsgálni. Amennyiben ezek a tesztek sikerrel zárulnak, a Satan 2 2022-ben már hadrendbe is állhat.
A termonukleáris MIRV harci résszel rendelkező RSZ–28 Szarmat az 1970-es években rendszeresített R–36-os ballisztikus rakétákat (ezek NATO kódja egyébként Satan, és ez látható a cikkhez használt nyitó- és címlapképen) válthatja fel a tervek szerint. Korábbi hírek szerint az eszköz akár 40 megatonnás töltetek célba juttatására is képes lehet. A 208 tonnás fegyver súlya a következőképp oszlik meg: 178 tonna üzemanyag mellett közel 10 tonna tömegű harci részt szállíthat, a hatótávolsága pedig 18 000 kilométer, ami – mint azt a Futurism írja – azt jelenti, hogy éppen csak nem tud elérni bármely célpontot a bolygón.
A Szarmat elődje, az említett R–36-os a Föld legerősebb interkontinentális rakétája volt, a Szarmat azonban több szempontból is aggasztóbb eszköz annál: a hatótávolságról már volt szó, ahogy a rettenetes tömegű harci részről is – ezek mellé társul, pontosabban ezeknek köszönhetően lehetséges, hogy a Satan 2 több módon is képes kikerülni a légvédelmi rendszereket. A 10 tonnás harci részbe ugyanis több robbanófej, valamint hangsebesség felett közlekedő jármű is elfér, melyeket a rakéta képes elindítani, így megnehezítve ezen eszközök észlelését, pláne az összes robbanófej megsemmisítését azok becsapódása előtt.
Másodszor pedig lerövidült az a gyorsulási szakasz, amíg az eszköz látható, és a rakétaelhárító rendszerek által sebezhető. Magyarán a hajtóművek sebesen a biztonságos zónába, az elhárítórendszerek hatósugarán kívülre menekítik a rakétát, ami innentől sebezhetetlen, amíg el nem éri a fő ballisztikus pályáját. Ehhez társul, hogy a Satan 2 kiszámíthatatlan útvonalakon is képes haladni, és meg tudja kerülni a rakétaelhárító-rendszereket. Sőt képes arra is, hogy az Északi- vagy a Déli-sark felől, nem várt irányból közelítse meg a célpontját.
(Kép: R-36M rakéta (NATO kód: SS-18 Satan), Vadim Tolbatov/wikimedia commons, CC BY-SA 4.0)