A TechCrunch számolt be arról, hogy egy barcelonai cég több oldala tette véletlenül elérhetővé szinte az összes kellemetlen adatot, ami csak felgyűlik egy ilyen helyen: a felhasználók IP címeit, amiből gyakran lehet következtetni arra, hogy pontosan honnan jelentkeztek be az oldalra, a felhasználók közt zajló chatelések naplóit, de azt is, hogy milyen rossz jelszavakat és felhasználóneveket adtak meg azok, akik megpróbáltak belépni. A cikk felidézi, hogy korábban különböző randioldalakból is szivárgott az adat rendesen, de igazából teljesen mindegy, hogy most pornóról, randizásról, vagy beteg kutyák gazdáinak a fórumáról van szó. A lényeg, hogy mindannyian hagyunk nyomot online, olyankor is, amikor nem akarunk.

Hát nem kell pornót nézni. Nem kell randikázni. Csak az fél, akinek titkai vannak.

Persze. Ahogy nem kéne, hogy a gyerek beteg legyen, hogy aztán orrvérzésig fórumozzunk jó szakorvos után kutatva. Vagy nem kéne a hitközség többi tagjával beszélgetni. Vagy naplót vezetni. Bármi, ami körülöttünk keletkezik adat, egyszer kellemetlen, kényes, veszélyes lehet. És az adatbázis, amelyben a titkainkat tárolják, fogalmunk sincs, hogy mikor nyitja tágra a kapuit, hogy tessék csak jönni, itt társalognak a speciális nevelésű igényűek szülei, a reformátusok, az öngyilkosságot fontolgatók. De akkor mit lehet csinálni?

Nem szabad ugyanazt a jelszót használni

Ideális esetben az oldalak, amelyekre regisztrálunk, titkosítva tárolják a jelszavainkat. Vagyis mi beütjünk, hogy j3lsz0000, de a túloldalon ezt átalakítják egy furcsa algoritmussal, és annak kell egyeznie az ott tárolt karaktersorral, szóval nincs senki, aki felcsap egy kockás füzetet, megnedvesíti az ujját az örök közértes párnácskás módszerrel, hogy Istvánunknak pontosan ez-e a jelszava, amit beütött az imént. A spanyol site-ok esetében az elgépelt jelszavak voltak titkosítatlanul elérhetőek, amikből gyakran ki lehet következtetni a tényleges jelszót (vajon mit akart beírni az, aki véletlenül azt ütötte be, hogy jelzso?), de az Instagramról idén tavasszal derült ki, hogy jelszavak millióit tárolta titkosítatlanul. Tetszik - nem tetszik, muszáj minden weboldalon külön jelszót választani, különben, ha egy kiderül, borul minden, a baba-mama fórum viszi magával a netbankot is. A LastPass és a 1password is segítenek ebben, ahogy több operációs rendszer beépített megoldásai is.

Az IP sem szerencsés, ha kiderül

Ugyan nem minden esetben, de az IP cím viszonylag pontos információkat tud adni arról, hogy az ember hol ücsörög éppen, amikor belép facebookozni, híreket olvasni, vagy beöltözős állatos pornót nézni. Ahhoz, hogy az IP címünket elrejtsük, elég annyit tennünk, hogy a beöltözős állatos pornót egy másik számítógépet útba ejtve nézegetjük: a gépünk belép egy erre a célra kialakított szerverre, és onnan kezd el kalandozni, miközben a site-ok, amiket meglátogatunk, a szerver IP címét látják, nem a sajátunkat. Ebben a VPN szolgáltatók segítenek: többen havi pár dollárért nyújtanak titkosított és jól beállítgatható megoldásokat, de az Opera böngésző például alapból és ingyenesen tudja ezt.

Amint viszünk egy kis bizonytalanságot az adatbázisokba azzal, hogy a jelszavunk máshol használhatatlan, a földrajzi helyzetünk pedig olyan, mintha egy svájci vagy német szerverszobában lenne, sokkal nyugodtabban fogunk tudni olyan dolgokat csinálni, amin, amire amúgy is izgulunk.

(Nyitókép: Getty)