Az Egyesült Államokban félmillió betöltetlen informatikai állás van, de Magyarországon is kilencezer ilyen pozícióról írnak, miközben a fejlesztői munka, és az ahhoz kapcsolódó munkakörök megbecsültsége hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években. A szakértők azzal biztatják, illetve riogatják a közvéleményt, hogy a mesterséges intelligencia és az automatizáció még jobban fel fogja forgatni a hétköznapjainkat, így nincs az a szülő, akinek ne fordulna meg a fejében, hogy az ő gyerekének vajon lesz-e helye, hol lesz a helye ebben a világban. És ugyan egyelőre alulreprezentáltak a nők az informatikában, de ekkora léptékű változásokhoz szükség lesz arra, hogy egyre több lány számára legyen vonzó ez a pálya.

Adjunk a csecsemő kezébe szorobánt, meséljünk lefekvéskor a gépi tanulásról a kisiskolásnak, szíjazzuk a számítógép elé a gimnazistánkat?

Úgy tűnik, hogy ezekre nincs szükség, bár egy szorobánért egy épp fogzó kisbaba valószínűleg hálás lenne. Dr. Bajzáth Angéla, az ELTE adjunktusa és a MOME kutatója, szakértője szerint szülőként nem az a feladatunk, hogy konkrét ismereteket adjunk át akár a kisebbeknek, akár a nagyobbaknak. Sokkal fontosabb, hogy tárjunk eléjük lehetőségeket, vázoljunk fel együtt olyan képeket, helyzeteket, amelyekben szívesen el tudják képzelni magukat. És még csak kapkodnunk sem kell. Tíz-tizenkét éves korig a stabilitást kell csak biztosítanunk, "addig elég egy jó falusi általános iskola", és a kiszámítható, támogató közeg. Ezután indul csak el az az időszak, amelyben a gyereket, ahogyan a szakértő fogalmazott, szinte "nem lehet túlterhelni". Innentől a lehetőségeinkhez mérten minél több világot, közeget kell megmutatnunk, amelyekben a gyerek ki tudja próbálni, hogy jól érzi-e magát. "Lehet, hogy valaki kora legnagyobb hegedűművésze lenne, de ha nem kerül a kezébe hangszer, ez sosem fog kiderülni."

A pontszerű találkozások nem elegendőek

Arra is érdemes ügyelni, hogy ne egy-egy pillanatra engedjünk betekintést egy világba, hanem hosszabb távon tegyük ki annak a fiatalt. Hagyjuk, hogy kérdések merüljenek fel benne, hogy reflektálni tudjon, és alakulhasson a véleménye. Egyetlen edzés, egy rövid látogatás egy éttermi konyhában vagy az informatikus nagynéni munkahelyén erre nem elég. Meg kell találni azt a szakembert, aki nem csak a szakmájához ért, de a tanításhoz, bevonáshoz is, és hónapok alatt szépen kirajzolódik, hogy érdemes-e foglalkozni az adott területtel, vagy okosabb volna tovább keresgélni. Mindegy, hogy az iskolában, egy szakkörön vagy a szomszédaink között akadunk rá erre az emberre, de kulcsszerepe lehet abban, hogy az általa képviselt pálya vonzó lesz-e a gyereknek.

Nem a tudás az első

Dr. Bajzáth Angéla szerint egy pályával való ismerkedéskor nem az a legfontosabb, hogy a konkrét tevékenységben hatalmas örömöt leljen a gyerek, ez a fázis ugyanis csak később jön el, amikor már eleget gyakorolta a mesterséget, bármi is legyen az. Eleinte a hangulat, a közeg, a kapcsolatok az elsődlegesek. Ezek indítják el a gyerekben azt a folyamatot, amely során képes és hajlandó lesz arra, hogy konkrét tudást szerezzen. Az informatikában ez sajnos vagy szerencsére könnyen kialakul: ma a fiatalok java örömét leli abban, ha játszhat apuka telefonján, vagy nézelődhet anyuka számítógépén. És ez nem ördögtől való, a szakember szerint nem kell ludditaként gondolkodni ezekről az eszközökről. Az ellenben lényeges, hogy ahogyan a gyerek megszerzi a digitális élményeit, legyünk ott mellette, hogy tudjon mesélni, kérdezni, mert a reflexió által jobban körvonalazódik benne, amit érez, gondol. Ezek a párbeszédek nyitják meg azokat a csatornákat, amelyeket kihasználva a szórakozásba időről időre egy kis tudást tudunk csempészni, bátorítani tudjuk arra, hogy ne csak játsszon vagy tartalmat fogyasszon, hanem nézzen a motorháztető alá. Sőt, ugyanezek a pillanatok teszik azt is lehetővé, hogy amikor kamaszként az interneten olyan dolgokkal találkozik, amelyek megijesztik, szorongással töltik el, akkor hozzánk forduljon.

Ez azoknál különösen fontos, akik olyan területet szemelnek ki maguknak, amely távol áll a családjuk hagyományaitól, vagy akár a nemükhöz társított sztereotípiáktól. Egy lány pontosan ugyanolyan ügyes fejlesztő lehet, mint egy fiú, de valószínűleg útközben több olyan nehézséggel fog találkozni, amelyet fontos lesz megosztania valakivel. Ne aggódjunk, nekünk nem kell megtanítanunk programozni, de még projekttervet vagy drótvázat készíteni sem, csak fel kell vázolnunk lehetőségeket, helyzeteket, amelyekben jól érzi magát, jól tud navigálni, és ott kell lennünk, ha kérdései vannak. Iskolás korában nem azt fogja elsajátítani, amit csinálnia kell a majdani munkahelyén, hanem azt tanulja meg, hogy mi iránt érdeklődik, és ott hogyan tud ő maga működni, együttműködni. Dr. Bajzáth Angéla szerint ugyanis a tehetség csak az első pont a szakmai sikerhez vezető úton; ha megvan a megfelelő inspiráció, és a vonzó közeg, akkor a maradék kilencvennyolc százalék a munkáról és a szorgalomról szól.

Betekintés a színfalak mögé

A fiatal lányok szoftverfejlesztői pályával való megismerkedését ma már Magyarországon is számos program támogatja. A világ egyik vezető fordítástámogató szoftverét fejlesztő memoQ például idén október 21-én, a Lányok Napja alkalmából immár harmadik alkalommal szervezett olyan nyílt napot, amelyen az érdeklődőknek maguk a cég munkatársai mutatták be, hogyan zajlik az élet egy nemzetközileg is elismert szoftverfejlesztő cégnél.

A többnyire a felsőfokú tanulmányaik megkezdése, egyetemválasztás előtt álló tanulóknak elsőként Mohácsi-Gorove Anna mutatta be, hogyan könnyíti meg a memoQ a profi filmes fordítók életét, akik a fejlett szoftveres megoldásoknak köszönhetően sokkal hatékonyabban tudják létrehozni a feliratokat. Ilyen megoldás például a terminológiai adatbázis, aminek köszönhetően a fordítóknak nem kell újra és újra kikeresniük a nehezen lefordítható kifejezéseket, hiszen miután azt egyszer megtették, a memoQ emlékezni fog rá, és amikor az adott kifejezés újra előfordul, automatikusan felkínálja mint fordítási lehetőséget. A résztvevők ezután a saját bőrükön is megtapasztalhatták a fordítói szakma kihívásait egy játékos feladatban, amelynek során a Jóbarátok egyik jelenetét kellett minél kreatívabban szájra ültetniük, a vállalkozó kedvűek pedig ott helyben meg is próbálhatták újraszinkronizálni a beszélgetést a saját verziójukkal.

Pándi Veronika, Nagy Marianna és Varga Ágnes a termékmenedzserek mindennapjainak kihívásaiba vezették be a közönséget egy interaktív előadás keretében: a résztvevőknek egy fiktív szituációban a mindenki által jól ismert Messenger alkalmazáshoz kellett új funkciókat javasolniuk, majd a projektmenedzserek iránymutatása szerint kiértékelniük, hogy az egyes ötletek mennyire megvalósíthatóak. A fiatalok az egyórás program keretében megismerhették, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni egy projekt kidolgozásakor, hogyan érdemes súlyozni az egyes feladatokat aszerint, hogy azok mennyire időigényesek, milyen költségekkel járnak, és mennyire hasznosak a felhasználók számára. Az oldott légkörű beszélgetés során arra is fény derült, hogy nem feltétlenül abból lesz jó projektmenedzser, aki már gyerekkorában is felhasználói interjúkat készített a játszótéren; a memoQ szakemberei is a legkülönfélébb pályákról érkezve találták meg a cégnél a hivatásukat, a projektmenedzserek között többek között van korábbi germanisztika szakos és közgazdász végzettségű munkatárs is, de akad olyan is, aki történelemből doktorált az USA-ban.

A nyílt nap utolsó részében a memoQ felhasználói felületért és felhasználói élményért felelős munkatársai, Sas Orsolya és Tóth Andrea beszélgettek a közönséggel a UX és UI design jelentőségéről, például az egységes arculat és az átlátható felhasználói felület fontosságáról. A résztvevők gyakorlatias tudást szerezhettek arról, hogyan lehet felhasználóközpontúan megtervezni egy terméket, milyen szoftveres megoldások támogatják a legjobban a dizájnerek munkáját, és milyen szempontokra kell odafigyelni egy termék kommunikációja során.

A program második részében szervezett workshopon a gyakorlatba is átültették az elhangzottakat, ugyanis a résztvevőknek a dizájnerek útmutatása alapján egy komplett termékstratégiát kellett megalkotniuk arra vonatkozóan, hogyan vinnék piacra az általuk választott cipőmárkát. A fiatalok itt betekintést kaphattak abba, milyen eszközökkel dolgozik egy termékdizájner a célcsoport igényeinek, motivációinak és problémáinak felmérése során, majd fiktív perszónákat alkottak, akiknek a felhasználói útját a legaprólékosabban kidolgozták. A projekt lezárásaként a néhány fős csapatok egy drótvázat is készítettek egy webshopos termékoldalhoz, amelyen a képzeletbeli cipőt meg lehet vásárolni.

A memoQ nyílt napjához hasonló programok rendkívül hasznosak lehetnek a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, hiszen az érdeklődők első kézből, a szakmájukban kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek segítségével ismerkedhetnek meg közelebbről is olyan szakmákkal, amik többnyire a "színfalak mögött" működnek. Az interaktív feladatoknak köszönhetően a résztvevők kézzelfogható élményeket szerezhettek a projektmenedzserek, dizájnerek feladatainak kihívásairól, így pedig minden bizonnyal átgondoltabb döntést tudnak majd hozni a pályaválasztással, jövőbeli tanulmányaikkal kapcsolatban is.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a memoQ, a világ egyik vezető fordítástámogató szoftverének készítője

(Borítókép: Mikael Vaisanen/Getty Images)