Míg a Hold Föld felé néző oldalát már jobban megismerte az emberiség az oda indított több tucat emberes és szondákkal kivitelezett misszió jóvoltából, addig az égitest távolabbi feléről sokkal kevesebbet lehet tudni, többek között azért is, mert az ott kivitelezett missziókat akadályozza a kommunikációs csatornák blokkja. A Jütu-2 holdjáró az első olyan űreszköz, amely ezt a régiót nem csak a magasból, hanem a felszínen közlekedve fedezi fel.

Ahhoz, hogy megfelelően tudja küldeni a jeleket a földi irányítóközpontnak, a holdjáróval kapcsolatban álló Csang'e-4 leszállóegység a Csüecsiao műhold által biztosított kommunikációs csatornára támaszkodik. A 2018-ban felbocsátott Csüecsiao a második Föld-Hold librációs pont (L2) körül kering, ahonnan rálátása nyílik a Földre és a Hold távolabbi oldalára is, így hidat képez az ott tevékenykedő űreszközök és az irányítóközpont között.

A misszió több mint két éve indult: a Csang'e-4 2019 január 3-án érkezett meg a Holdra és a Jütu-2 az azóta eltelt időben már bőven túlszárnyalta az eredetileg három hónapra tervezett élettartamát és az elvégzett tudományos munkák mennyiségét: két év alatt több mint 1000 métert tett meg, 16,46 gigabájt adatot gyűjtött be a fedélzetén lévő négy berendezéssel (köztük egy közeli-infravörös spektrométerrel és radarral), miközben fényt derített a "titokzatos kunyhó" rejtélyére is, amelyről kiderült, hogy egy sajátos formájú kőzetdarab.

A holdjáró által szerzett információk alapján a Hold távolabbi oldalára jellemző körülmények valamivel eltérnek a Föld felőli oldal környezetétől, több tekintetben is:

• a talaj szerkezete sokkal kevésbé porózus, mint a másik oldalon, nagyobb rögök is megtalálhatóak benne. Erre a Jütu-2 kerekeire rendszeresen rátapadó talajdarabok jelenlétéből következtettek a kutatók, amellyel a korábban a Sinus Iridiumban (egy bazaltos lávasíkság a Holdon) munkát végző Jütu (a Jütu-2 elődje) esetében nem találkoztak. Bár a Jütu kerekeit is beborította időnként a holdpor, de ezt az elektrosztatikus vonzás számlájára írták a szakemberek, a Jütu-2-n megfigyelt sűrűbb talaj állagáért viszont feltehetően a regolitban nagyobb mennyiségben jelenlévő tapasztó anyagok a felelősek, amelyek mennyisége a talaj érettségével áll összefüggésben. A talaj összetételének alaposabb vizsgálatára azonban a Jütu-2 nem képes, mivel nem rendelkezik az ehhez szükséges műszerekkel

• több a kráter a túlsó oldalon. Ezek elsősorban kis méretű, átlagban 12 méter átmérőjű krátereket jelent, bár a 4,68 méter kiterjedésű struktúrától a 61,83 méteresig számos típussal találkozott a Jütu-2 útja során. Az elemzések alapján a viszonylag "friss" kráterek mindegyike északnyugati irányba helyezkedett el, ami arra utalhat, hogy a forrásuk ugyanaz a becsapódás volt, ami a Zhinyu krátert is kialakította, az onnan származó kőzetek ütközése vájhatta ki a kisebb bemélyedéseket

• kevesebb a kő a Hold távolabbi oldalán. A Mare Ibriumban landoló Csang'e-3 misszió leszállási helyszínével összehasonlítva a Jütu-2 útvonalán lényegesen kevesebb kőzetdarabot figyeltek meg a felszínen, ezek is jellemzően különállóan helyezkednek el és a legtöbbjük egészen kis méretű, kevesebb, mint 40 milliméteres. Az első 200 milliméternél nagyobb kőzetről a harmadik holdi napon készített felvételt a holdjáró kamerája, az első közepes méretű, 300 milliméternél nagyobb kőről pedig a 23. napon.

A Jütu-2 ezek mellett felfedezett még néhány érdekességet is, amelyekről korábbi cikkeinkben számoltunk be, többek között a jáde nyúl alakú kőzetet és a különös, sötétzöld, zselés állagú objektumot, amely valószínűleg egy meteorbecsapódás következtében kialakult olvadt üveges törmelékkő darabja. A nyolcadik holdi napon észlelt anyag közelebbi tanulmányozása érdekében a kutatók eredetileg szerették volna minél inkább megközelíteni a fénylő, zöld objektumot rejtő két méteres krátert, de végül nem sikerült kivitelezni az akciót, mivel jó esély volt rá, hogy a lejtőn való leereszkedése közben a holdjáró megcsúszik, esetleg, ha a lejutás sikerül is, visszatérni már nem tudott volna a mélyedésből.

A Jütu-2 által gyűjtött adatok a tudományos kutatások elősegítése mellett azt a célt is szolgálják, hogy a jövőbeli küldetésekre tervezett űreszközök szerkezetét az immár jobban kiismert környezet sajátosságaihoz tudják adaptálni. A kutatók javaslata szerint a holdjáró jelenlegi hiányosságainak kiküszöbölésére az elkövetkező missziók során érdemes lenne a helyben történő minta elemzéshez szükséges berendezések felszerelése, valamint mozgékonyabb gépek bevetése, például lábakon járó, vagy kerekekkel és a lábakkal is rendelkező robotok használatával, amelyek a kráterekbe is könnyebben lejuthatnak.

(Fotó: L.Ding et al/Science Robotics, NASA/Ernie Wright)

További furcsaságok, melyeket a kínai Jütu–2 talált a Hold távoli oldalán A kínai Jütu–2 nemrég különös, kunyhó alakú formációra bukkant – ez azonban csak a legutóbbi furcsaság azok közül, amiket a holdjáró a minket kísérő égitest távoli felén eddig felfedezett.