A kínai Jütu–2 holdjáró 2019. január 3-án egy statikus leszállóegységgel, a Csang’e–4-gyel együtt landolt a Von Kármán-kráterben, és ez volt az első eszköz, amely kontrollált landolást hajtott végre a Hold távoli oldalán. A Hold távoli oldala onnan kapta a nevét, hogy a bolygónkról sosem láthatjuk, és az emberiség a minket kísérő égitestnek ezt a felét akkor pillanthatta meg először, amikor a szovjet Luna–3 1959-ben körberepülte a Holdat.
Mivel pedig sem a Csang’e–4, sem pedig a Jütu–2 "nem látja" a bolygónkat, így nem is tudnak közvetlen a Földre sugározni jeleket, hanem a kommunikáció csak a Csüecsiao műhold közbeiktatásával lehetséges – ez utóbbi egyébként szintén gyűjt adatokat is, tehát nem csak átjátszóként funkcionál. A Jütu–2 egy ideje rekorder is, mivel 1000 földi napja aktív az égitesten, így már most elnyerte a leghosszabb ideig a Hold felszínén működő űrjáró címét. (Az előző rekordot a szovjet Lunohod–1 holdautó tartotta 321 földi nappal.)
2021 decemberéig az eszköz 840 métert tett meg, és ez a relatíve hosszú út egyáltalán nem volt eseménytelen. Legutóbb például a kínai eszköz azzal került az érdeklődés homlokterébe, hogy egy különös, kunyhóra emlékeztető sziklaformációt sikerült lencsevégre kapnia – erről a lenti cikkünkben írtunk részletesebben. Azonban a sajtóközleményben csak „titokzatos kunyhóként” emlegetett objektum csak egy a Hold távoli felén talált furcsaságok sorában.
2019-ben a rover a küldetés nyolcadik holdi napján például olyasvalamire bukkant, ami miatt a kutatók megszakították a holdjáró útját, hogy közelebbről is tanulmányozhassák a leletet. Ez utóbbiról Kína egyébként nem adott ki fényképet (csak a kráterről érhető el nyilvános fotó, melyben az anyagot megtalálták -- ez látható legfelül a nyitóképen), mindössze annyit közöltek az Our Space-en, a kínai űrprogrammal kapcsolatban álló tudományos csatornán keresztül, hogy az objektum szokatlan színű és „gélszerű”.
Kínán kívüli szakemberek akkor arra gyanakodtak, hogy a szóban forgó képződmény olvadt üveg lehet, amely meteorbecsapódások hatására jött létre a Hold felszínén. Egyébként bár hajlamosak vagyunk a Holdra nagy, poros, szürke golyóként gondolni, valójában már 1972-ben az Apollo 17 geológus űrhajósa, Harrison Schmitt is felfedezett narancsszín földet a lesszállóhely közelében. A vizsgálatok később arra jutottak, hogy a különös színű föld egy 3,64 milliárd évvel korábbi vulkánkitörésből származik. A most szóban forgó gélszerű képződményről azonban a beérkezett adatok alapján azóta kiderült, hogy valóban egy meteoritbecsapódás eredményeként alakult ki.
A következő, immár 2021-ben megtalált, a titokzatos kunyhóra hajazó objektum az úgynevezett „mérföldkő”. A mérföldkő a kunyhóhoz hasonlóan szabályos alakjával tűnt fel rögtön, mivel éppen úgy fest, mint egy kilométerkő a sztráda mellett – csak ez éppen magányosan áll a Hold közepén. És amint az a kunyhó, illetve a gélszerű anyag esetén is történt, a Jütu–2 kis kitérőt tett, hogy alaposabban is megszemlélhesse az objektumot. A kőzetet végül a holdjáró Visible and Near-infrared Imaging Spectrometer (VNIS) nevű eszközével tanulmányozták alaposabban, ami a tárgyról visszaverődött fény alapján kalkulálja ki annak a pontos összetételét. Nagy valószínűséggel ebben az esetben is meteorbecsapódás állhat a jelenség hátterében.
Kérdés viszont, hogy akár a kunyhó, akár a mérföldkő, minek köszönheti ezt a szabályos alakot. A Space.com-nak nyilatkozó, nyugati szakértő szerint a forma a további becsapódások, a hőingadozás és egyéb, a Hold felszínét kialakító hatások nyomán jöhet létre hosszú-hosszú idő alatt.
A fentiek azonban nem csak remek látványosságok, de tudományos szempontból is jelentős felfedezések: a hasonló kőzetek tehát ugyanis a közelben lezajlott, fokozott becsapódási tevékenységre utalnak, így ezeknek a talaj alsóbb rétegeiből kifordult szikladaraboknak az összetétele rengeteg mindent elárul a Hold geológiai múltjáról.
(Fotó: A kráter, melyben a gélszerű, szokatlan színű anyagot találta a Jütu–2, forrás: China Lunar Exploration Project)