Shakespeare a történelem legismertebb drámaírója, de műveit nem kizárólag egy fiktív történet színpadra vitele inspirálta, hanem – talán meglepő – a propaganda is. Shakespeare az Erzsébet-kori színház egyik ünnepelt főalakja volt, viszont Erzsébet királynő a színházat, mint médiumot arra (is) használta, hogy uralkodóháza hírnevét erősítse – nem csoda tehát, ha az általa pénzelt alkotók megpróbáltak a kedvében járni. Mindennek jelentősége annyi, hogy Shakespeare talán leghíresebb királydrámájának, a III. Richárdnak a központi elemét egy olyan szóbeszéd adta, amely terjedését a Tudorok is legalábbis szívesen nyugtázták, ami nem is meglepő, mivel ez a korábbi uralkodóház királyát, jelesül III. Richárdot tüntette fel egy gyerekgyilkosság elkövetőjeként.

Na de, miről is van szó pontosan? 1483-ban IV. Eduárd angol király elhunyt, és utódként két fia: az akkor 12 éves Eduárd herceg és az akkor 9 éves Richárd herceg jöttek szóba. A hercegek gyámja a nagybátyjuk, a későbbi III. Richárd lett, aki magának követelte a trónt, és a koronázás előtt a hercegeket bezárta a Towerbe. A hercegek pedig eltűntek. Kérdés, hogy mi lett a sorsuk? Többek szerint Richárd nem habozott, hanem végzett a saját unokaöccseivel (ezt a feltevést erősíti meg tehát Shakespeare darabja is), azonban egyéb forgatókönyvek is szóba jönnek. Mivel azóta sem találtak semmiféle közvetlen bizonyítékot a gyilkosságra, ezért így félévezreddel később nagyon nehéz ebben az ügyben igazságot tenni, így akár az is felmerül, hogy a gyilkosság amolyan rosszindulatú pletyka, amit a Tudorok kezdtek el tudatosan terjeszteni. Egyes feltételezések szerint ugyanis az idősebb fiú anyja, Elizabeth Woodville titokban megállapodott Richárddal, és így a gyerek békében és álnév alatt élte le az életét vidéken. Ennek az elméletnek mond ellent, hogy 1674-ben valóban találtak a londoni Towerben egy lépcsőházban két csontvázat, de az erősen kérdéses, hogy ezek a hercegek maradványai-e.

A hercegek sorsa után a történészek a „Missing Princes Project” keretében nyomoznak – a kutatásvezető egyébként az a Philippa Langley, aki 2012-ben egy parkoló alatt megtalálta III. Richárd maradványait. Langley egyébként fellelt több középkori dokumentumot is, melyek arra utalnak, hogy az idősebb testvér, Eduárd valóban életben maradt, és a John Evans álnéven töltötte hátralévő napjait. Legalábbis ez a legfrisebb, tavalyi feltételezés: eszerint tehát Eduárd a devoni Coleridge-ben telepedett le a féltestvére, Sir Thomas Grey birtokán.

Azonban, hogy mi történt valójában, ahhoz ki kellene hantolni, és meg kellene vizsgálni a Towerben talált csontvázakat, illetve azt a két csontvázat, amelyeket a 18. században leltek meg a windsori kastély talajában. A testeket azóta ugyanis már átszállították a királyi kriptákba, így a vizsgálatukhoz a mindenkori uralkodó hozzájárulása szükséges. Ezt a hozzájárulást Károly anyja, a nemrég elhunyt II. Erzsébet nem adta meg, mivel szerinte a hercegek emlékét hagyni kellene most már békében pihenni. A beszámolók szerint azonban radikálisan más Károly hozzáállása a témához, ami annyiban talán nem meglepő, hogy korábban az egyetemen a király régészetet hallgatott. Tracy Borman, a történelmi királyi paloták közös kurátora úgy nyilatkozott, hogy Károly szeretné, ha a nyomozás folytatódna, és végre kiderülne, hogy mi történt valójában a hercegekkel.

Károly engedélye egyébként önmagában még nem elég – ahhoz hogy a maradványokat tudományos vizsgálatoknak vethessék alá, a westminsteri dékán hozzájárulása is szükséges. Hogy a dékán mennyire járul ehhez hozzá, az sem épp letisztázott – korábbi levelezések alapján az anglikán egyház (melynek az uralkodó a feje ugyan, de mint látható, nem minden kérdésben határozhat egyedül) már megtagadta a maradványok tesztelését, mivel szerintük ez precedenst teremthet arra, hogy a különböző tudományos teóriák miatt további királyi holttesteket exhumáljanak.

Amennyiben viszont a kérést mind a király, mind pedig a dékán jóváhagyja, akkor először is a csontok szénizotópos kormeghatározása lesz az első lépés. Ehhez ugyanis már kis minta is elég, és így kideríthető, hogy a csontok egyáltalán III. Richárd korából származnak-e – amennyiben ugyanis kiderül, hogy nem, azzal vége is szakad a vizsgálatoknak, a csontokat pedig visszahelyezik a nyughelyükre. Igazán érdekes az lenne, ha kiderülne, hogy stimmel a korszak – ekkor kerülne ugyanis sor a genetikai analízisre. III. Richárd Y-kromoszómája a 2012-ben megtalált maradványok miatt ismert, ami viszont ugyanaz a kromoszóma, amit Richárd az apjától örökölt, és amit Richárd testvére, IV. Eduárd is átadott a fiainak – magyarán ez alapján meghatározható lenne a rokonság. Egy ilyen vizsgálat amúgy hónapokat venne igénybe, és szükséges az is, hogy a maradványokban elgendő DNS-t találjanak ehhez.

A Buckingham-palota mindezt egyelőre nem kommentálta.

(Forrás: Telegraph, Világtörténelem, Yahoo)

Kép: Pixabay/Skitterphoto