Az óceánok a bolygó legkevésbé ismert régiói, még a partokhoz közel eső területek is nagyrészt feltérképezetlen helyszíneket rejtenek, amelyekről keveset tudnak a szakértők. Az amerikai kereskedelmi minisztérium fennhatósága alá tartozó kutatási szervezet, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration) leírása szerint az óceánok körülbelül 80%-a még mindig felfedezetlen területnek számít, pedig egyre több eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kutatók a mélybe tekintsenek és olyan nehezen elérhető régiókról is adatokat gyűjtsenek, amelyek a korábbi századok felfedezői számára még elérhetetlennek bizonyultak. A műholdas felvételek által lehetséges batimetriai (tengermélységgel kapcsolatos), hőmérsékleti vagy színképi adatokat gyűjteni és bizonyos vízalatti formációk, például korallzátonyok megfigyelését is lehetővé teszi, de az igazi mélységekbe nehezen lehet az űrből letekinteni.

A kutatók munkáját manapság már automatizált adatgyűjtő eszközök segítik, amelyek nem igénylik az állandó felügyeletet vagy irányítást: egyike ezeknek a Saildrone hajója, a Saildrone Surveyor SD 1200, ami a világ legnagyobb, legénység nélküli óceáni kutatóhajója, aminek feladata a vizek feltérképezése. A NOAA részvételével zajló program során a célt egy speciális térség közelebbi megismerése jelenti, amely gazdasági szempontból is fontos lehet az Egyesült Államok számára. Egy-egy ország kizárólagos gazdasági területe (Exclusive Economic Zone, EEZ) az országhoz tartozó territoriális tenger határától átlagban 370 kilométerre az óceánba benyúló területet fedi le és ebben a zónában az adott nemzet rendelkezik az élő és élettelen források feletti jogokkal. Emiatt a kormányok számára nagy jelentőséggel bír ezeknek a területeknek az alaposabb megismerése, de ennek ellenére az adatgyűjtés lassan halad az akadályozó tényezők miatt. Az alaszkai partok menti zóna az egyik legkevésbé feltérképezett övezetet képviseli, amelyet csak most kezdtek alaposabban vizsgálni a kutatók.

A Saildrone Surveyor hajója az Aleut-szigetek környékét járta be tavaly nyáron kezdődő missziója során, majd a viharos vizekről, ahol gyakran 5 méter magas hullámokkal kellett megküzdenie, csendesebb helyszínre hajózott és a kaliforniai partoknál folytatta munkáját. Ebben a 29 720 négyzetkilométeres régióban talált rá arra a fenékhegyre, aminek létezéséről eddig nem tudtak a szakértők. A hegy körülbelül 1000 méter magas és különleges élővilágnak adhat otthont. A Saildrone leírása szerint a vízalatti hegyek megismerése azért különösen fontos feladat, mert nyomravezető jelet jelent ahhoz, hogy hol érdemes tovább folytatni a behatóbb vizsgálatokat az óceánok felfedezése során.

A hegy, nagy magassága ellenére, közel sem a legmagasabb a fenékhegyek között: ez a cím (egyelőre) a hawaii-i Mauna Kea hegységnek jár, ami a víz alatti területét is beleszámítva a világ legmagasabb hegyének számít, mivel 10 203 méter magasságba emelkedik a tengeri talapzattól kiindulva (a tengerszinttől számított magassága viszont csak 4205 méter a csúcson). A tengeri hegyek többsége nem bukkan ki a vízből - a kialudt tenger alatti vulkánok maradványai meredeken emelkednek ki a tengerfenék szintjéről, de nem érik el a felszínt. Fenékhegyekből sok létezik ugyan, a számukat többezerre becsülik, de ritkán nyílik lehetőség az alapos tanulmányozásukra.

(Fotó: Getty Images/Jason Edwards)