Az unalommal kapcsolatban többféle, bár egymáshoz hasonló definíció is létezik, az érdeklődés hiánya következtében kialakuló nyugtalanság állapotától kezdve a kielégítő tevékenységekre való vágyakozás, de annak el nem érése miatti elidegenítő érzésekig többféleképpen írják le a pszichológusok, és arról is, hogy mi számít unalmasnak, akár a hétköznapi teendőket, akár az elvégzendő munkákat, akár a személyes szokásokat vesszük figyelembe, megoszlanak a vélemények, ezért nehéz a témában egyértelmű álláspontra jutni és még nehezebb mindenkire érvényes következtetéseket levonni. Az Essex Egyetem Pszichológiai Tanszékének munkatársai ennek ellenére megpróbálták a kérdést minél alaposabban körüljárni és fényt deríteni arra, van-e valamilyen általános jellemzője az emberek által leginkább unalmasnak tartott tevékenységeknek és jellemzőinek, vagyis,

az általános vélekedés szerint vajon kik a világ legunalmasabb emberei?

Bár a kutatók mindössze ötszáz résztvevővel végezték el a vizsgálatokat, az öt kísérlet során mégis fény derült bizonyos összefüggésekre azzal kapcsolatban, hogy miért is élnek az emberekben sztereotípiák egyes munkakörök vagy szokások megítélésében és hogyan hat ez vissza azokra, akiket mások unalmasnak bélyegeznek.

"Amíg az unalom, mint az ellenszenves feladatokra adott érzelmi reakció, tanulmányozása egyre népszerűbbé vált, addig a sztereotipikus elképzelések az unalmas emberekről nem nagyon kaptak tapasztalati figyelmet."

- írják a kutatók a tanulmányban, hozzátéve, hogy a felmérés nem azt a célt szolgálta, hogy a konkrétan unalmas személyiségjegyeket térképezzék fel, hanem a sztereotípiákat, vagy előítéleteket velük szemben.

Az eredmények ennek fényében nem mondhatóak igazán meglepőnek, a munkákat illetően nem az űrhajósok, rockzenészek vagy élsportolók kerültek első helyre, hanem azok, akik kevésbé látványos, de annál repetitívebb tevékenységgel keresik meg a mindennapi betevőt,

• az adatelemzők
• könyvelők
• adóval és biztosításokkal foglalkozók
• takarítók
• és a bankszektor dolgozói

nyerték el a legunalmasabbnak tartott munkával rendelkezők címét.

A hobbik tekintetében az öt legegysíkúbb szabadidős program:

• az alvás
• a vallással való foglalatosság
• a tévénézés
• az állatok megfigyelése
• és a matematikai feladványok megoldása

A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy az előre meghatározott vélemények egy-egy tevékenységgel kapcsolatban arra motiválják az embereket, hogy az ezzel foglalkozókat elkerüljék, így nem nyílik lehetőség az esetleg téves elképzelések megváltoztatására és társadalmilag elszeparálják az unalmasnak bélyegzett személyeket, akik emiatt esetleg jobban ki vannak téve a magánynak, az ingerszegény életmódnak és emiatt potenciálisan annak is, hogy valóban unalmassá váljanak, vagy éppen pszichológiai problémák lépjenek fel náluk.

A kutatás vezetője, Dr. Wijnand Van Tilburg szerint az egyik legérdekesebb dolog az unalom vizsgálatának eredményeiben az volt, hogy az egyhangú tevékenységeket folytatókat milyen képzelt jellemzőkkel ruházzák fel az emberek, az unalmasság ugyanis a feltételezések szerint kéz a kézben jár a hozzá nem értéssel is, annak ellenére, hogy egy adatelemző vagy adószakértő odafigyelést igénylő és társadalmilag hasznos munkát végez.

"Az igazság az, hogy a bankárok vagy könyvelők tehetséges emberek és társadalmi erőt képviselnek - lehet, hogy nem kellene felidegesítenünk és unalmasnak kikiáltanunk őket."

A felmérések során, amelyekben jellemzően amerikai vagy brit lakosok vettek részt, az egysíkúnak tartott személyiségjegyek egészen széles skáláját tárták fel a kutatók, összesen 920 jellemzőt gyűjtöttek össze, amelyekkel az érdektelen alanyokat írták le a válaszadók. Ezek közé tartozott a kreativitás hiánya vagy a szűklátókörűség. Munkák tekintében 336 kevéssé érdekfeszítő elfoglaltságot soroltak fel (az ügyvédektől kezdve a kártevőirtókig), hobbiból pedig 338-at szedtek össze (köztük a babagyűjtéssel és vásárlással).

Az eredmények szerint az unalmas embereket nem csak inkompetensnek, hanem kevésbé barátságosnak és megközelíthetőnek is gondolták a résztvevők, akiknek arra a kérdésre is válaszolni kellett, hogy vajon mennyi pénzért töltenének el egy kis időt őket untatóak társaságban. Azt az egy válaszadót, aki többmilliárd dollárt követelt, kizárták a felmérésből, a többiek válasza alapján az átlagos összeg annak függvényében változott alacsony összegről (egy-két dollár) magasabbra (200 dollár), hogy mennyi időt kellett képzeletben az illető közelében tartózkodni. Egy hét után már kétszáz dollár (68 000 forint) fölé emelkedtek az összegek.

"Unalmasnak lenni nem bűncselekmény, de a vizsgálataink kimutatták, hogy azok, akik sztereotipikusan unalmasak, a melegszívűséggel és hozzáértéssel kapcsolatban negatív megbélyegzést váltanak ki, társadalmi kirekesztéssel néznek szembe és próbára teszik az emberek társaságát."

- foglalták össze a kutatók.

Azonban az is kiderült, hogy a humor és a kreativitás hiánya vagy az ornitológiai elfoglaltságok mellett még egy dolog kiemelt helyet kap az unalmasság listáján, mégpedig a saját vélemény hiánya, így lehet, hogy már az, ha határozott meggyőződéssel rendelkezik valaki arról, mi számít unalmasnak, megmenti attól, hogy őt is unalmasnak tartsák.

(Fotó: Pixnio, Pixabay/stevepb, PxHere, Getty Images/Nick White)

Négyféle humor létezik, és sokat elmond a mentális állapotunkról, hogy melyik dominál nálunk A humor kutatása két szélsőséges megítélés között mozgott az elmúlt évezredekben, 2003-ban aztán egy új, kiegyensúlyozottabb elmélet született. De mit tegyünk, ha a humorunk ártalmas a lelki egészségünk szempontjából?