2135. szeptember 21-én 1:2700-hoz az esélye annak, hogy az 500 méter széles Bennu aszteroida eltalálja a Földet, 2182-ben pedig erre az esély már 1:1000-hez. A Bennu részben ezért, részben pedig mert elég jól ismert aszteroida, kedvelt terepe azoknak a számításoknak, melyek arra irányulnak, hogy miként lehetne egy bolygónkat fenyegető aszteroidát letéríteni a pályájáról. A Bennut ugyanis az emberiség már el is érte: A NASA egy 2016 őszén indított űrszondával, az OSIRIS-REx-szel vizsgálta meg az égitestet. A szonda 2018. december 3-án érte el a Bennut, és 2020. október 20-án vett róla mintát, mellyel 2023-ban tér vissza.
Túl a tudományos érdeklődésen a kutatók azt is vizsgálják, miként lehetne a Bennut letéríteni a pályájáról, amennyiben tényleg potenciális veszélyt jelentene a Földre. Egy ez irányú koncepciót először az amerikaiak jelentettek be, ez a Hypervelocity Asteroid Mitigation Mission for Emergency Response (HAMMER). Az elképzelés lényege, hogy több 8 tonnás rakétával térítsék le az aszteroidát a pályájáról. A cél elérésére a kutatók mindössze az ütközés során felszabaduló mozgási energiát használnák fel, mivel félő, hogy egy atombomba okozta robbanást követően a szilánkok még mindig veszélyeztetnék a Földet. Bizonyos nagyobb aszteroidák esetén, amiket nem sikerült időben észrevenni, azonban szóba jöhetne a nukleáris töltet is, melyekkel ebben az esetben a HAMMER eszközeit fel lehetne szerelni. Ugyanakkor a leginkább preferált mód tehát mindössze a mozgási energia felhasználása a kutatók szerint.
Most azonban kínai tudósok is elvégezték a számításaikat, és ők a feladatra az ország Hosszú Menetelés rakétáit használnák fel – számol be róla a Reuters. A Hosszú Menetelés onnan lehet ismerős, hogy a legutóbb kisebb riadalmat keltett, hogy nem lehetett tudni, hogy egy, a légkörben nem megsemmisült fokozata hová fog becsapódni (végül a fokozat nem okozott személyi vagy vagyoni kárt), de Kína egyébként ezt a rakétát hasznosítja több célra is.
Az elképzelés, hogy a Hosszú Menetelés 5 rakétákat kis átalakítással (például extra hajtóművekkel) alkalmassá tegyék az aszteroida eltérítésére – a szimulációk szerint pedig a dolog kivitelezhető. 23 ilyen eszköz együttes kilövésével 900 tonna juttatható az űrbe, amely ha eltalálja a Bennut, akkor az égitest 9000 km-tel térne le az addigi pályájáról. Ez a 9000 km pedig Földünk átmérőjének majdnem a másfélszerese.
A hasonló akciókban a nehézséget az okozza mind a HAMMER, mind pedig a kínai elképzelés esetén is, hogy az észlelést követően még évekbe kerül, míg a rakéták célt érnek. Annyiban működőképesebbnek tűnik a kínai elképzelés, hogy ebben az esetben a potenciális becsapódás előtt egy évtizeddel kellene észlelni a vészhozó égitestet, míg a HAMMER esetén negyedszázadra lenne szükség. Az egyik kínai kutató úgy nyilatkozott, hogy 10 éven belül készen állhat egy aszteroidáktól védő rendszer, amely esetén nem lesz szükség nukleáris töltetekre.
2021 vége és 2022 eleje közt a NASA robotizált járműveket fog küldeni kettő, a Földet relatíve megközelítő aszteroidára is. Mikor ezek egy évvel később célt érnek, az egyik szonda becsapódik majd a kettő közül a kisebb égitestbe, hogy megvizsgálják, miként lehet ezen az úton egy aszteroida pályáját ténylegesen is befolyásolni – egyébként ez lesz az emberiség történelmében az első alkalom, hogy megpróbáljuk módosítani egy égitest pályáját.
(Kép: Bennu aszteroida, forrás: Flickr/Neal Spence)