Meglehet éppen ez inspirálta a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (LLNL) és az Amerikai Légierő közös projektjét, melynek során azt vizsgálták, hogyan lehet felhasználni az atomrobbantás neutronenergia-kibocsátását egy ilyen fenyegetés elhárítására. A kutatók kifinomult számítógépes szimulációkat fejlesztettek, hogy összehasonlítsák mindazon stratégiákat, amelyek alkalmasak lehetnek egy megközelítőleg háromszáz méter átmérőjű aszteroida elterelésére. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy azonosítsák az atomrobbantásból származó neutronenergiák hatásait az űrkőzet útjára. Az Acta Astronautica szaklapban megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy a nukleáris eszköz felrobbantása nem az űrobjektum közvetlen közelében történne, mivel a cél az aszteroida eltérítése, nem pedig annak szétbombázása lenne.
A kutatók rájöttek, hogy a felszabadult neutronenergia eloszlásának és erejének megváltoztatásával befolyásolhatják az aszteroida útját. Az energia irányítása befolyásolhatja, hogy mennyi olvadt és elpárologtatott törmelék keletkezhet, valamint, hogy mekkora lehet annak sebessége, ami az aszteroida sebességét is megváltoztatja. Ahogy a szerzők írják:
"A neutronenergia megváltoztatása akár hetven százalékos hatást is kifejthet az eltérítési-képességre."
A szakértők pályafutásuk mérföldköveként tekintenek eredményeikre, és eltökélt szándékuk bolygónk védelmére irányuló vizsgálatok folytatása. Ehhez további szimulációk kidolgozását tervezik annak érdekében, hogy pontosabban megértsék az eltérítési stratégia működéséhez szükséges energiaeloszlást. Lansing Horan IV, a kutatás vezetője szerint csapatuk úgy döntött, hogy nullázzák a nukleáris robbanás neutron sugárzását, mivel a neutronok jobban áthatolnak, mint a röntgensugarak. Ez azt jelenti, hogy a neutronleadás potenciálisan nagyobb aszteroida-felületet képes felmelegíteni, ezért hatékonyabb lehet azok eltérítésére a röntgensugárzásnál.
Az aszteroida veszélytől való megszabadulás másik lehetséges stratégiája az úgynevezett szétbomlasztás révén történhet. Ez voltaképp magában foglalja az aszteroida felrobbantását, annak apró, gyorsan mozgó darabokra zúzását. Ezen szilánkok többsége elkerüli a Földet, a becslések szerint körülbelül fél százalékuk érheti el a felszínét. Úgy tűnik azonban, hogy a stratégiának vannak hátrányai, ha egy nagyobb aszteroida közel kerül a Földhöz: az aszteroida felrobbantása ugyanis
katasztrófát okozhat a bolygó számára, még akkor is, ha a becsapódás veszélye egyébként nem fenyeget minket.
Horan szerint a szétbomlasztás alkalmasabb lehet egy, afféle utolsó pillanatban alkalmazott taktikának, amennyiben az aszteroida becsapódása előtti figyelmeztetési idő rövid és/vagy az objektum viszonylag kisméretű. Az eltérítés végső soron biztonságosabb és kevésbé valószínű, hogy negatív következményekkel járna, mivel kisebb mennyiségű energiát igényel, mint amennyi a felrobbanásához szükséges. Horan úgy véli, hogy idővel, különösen, ha évekkel a becsapódás előtt észleljük és elhárítjuk az aszteroidákat, még a legapróbb sebességváltozásnak is a Föld kikerülésére kell késztetni őket.
Noha legtöbben - érthető módon - aggódnak a Földhöz közeli atomrobbantások miatt, Hogan szerint ez a lépés csak olyan esetekben megfontolandó, amikor szorít az idő. "Fontos, hogy tovább kutassuk, és megértsük
az aszteroida-eltérítését célzó technológiát annak érdekében, hogy maximalizálhassuk védekező eszköztárunkat."
Hozzátette: bizonyos esetekben egy nukleáris eszköz használata egy aszteroida elhárításához számos előnnyel járna a nem nukleáris alternatívákkal szemben. Az egyik ilyen eset, ha például nem kapunk kellő figyelmeztetést, valamint a közelgő aszteroida túl nagy. Ilyenkor az eltérítés vagy a robbantás lehet az egyetlen gyakorlati lehetőség megmenekülésünk érdekében.
(Fotó: Unsplash/Science_in_HD)