Mesterséges Hold az égen

2018 októberében szokatlan bejelentést tett Vu Csunfeng, a csengtui űrtechnológiai kutatási vállalat mikroelektronikai részlegének vezetője és a Tian Fu Új Terület Tudományos Egyesület elnöke egy innovációs és vállalkozói eseményen Csengtuban. Elmondta: egy olyan projekten dolgoznak, amellyel akár évi 1,2 milliárd jüan árú energiát spórolnának a városnak,

mivel a hagyományos utcai világítótestek helyett mesterséges Holddal világítanák be a környéket.

A bejelentéséről először a People's Daily tudósított, majd a China Daily is interjút készített a kutatóval, aki magáról a használni kívánt eszközről nem sok részletet osztott meg ugyan, de azt elárulta, hogy a fényvisszaverő anyaggal bevont műhold alacsony Föld körüli pályán, nagyjából 500 kilométeres távolságban keringene, és világítást biztosítana éjszaka, viszont az általa biztosított fény jelentősen elmaradna a normál utcai lámpákból származó megvilágításnak, csak ötöde lenne azokénak. A tükröző felület különböző beállításaival lehetne szabályozni a fényerőt, vagy a megvilágítás helyét és szükség esetén le is lehetne kapcsolni a Holdat. Az eszközt a Szecsuán tartományban található műholdkilövő állomásról (Xichang Satellite Launch Center) indítanák és, amennyiben sikeresnek bizonyul az első, kísérletezésre szolgáló műhold tesztje, akkor további három követné, melyek már teljes munkaidőben végeznék a feladatukat és együttesen akár 3600-6400 négyzetkilométernyi területet áraszthatnának el mesterséges fényükkel.

Vu a China Daily szerint azt is elmondta, hogy számos egyetem és intézmény, köztük a CASIC (China Aerospace Science and Industry Corp.) Kína állami, űreszközök és rakétarendszerek fejlesztésével és gyártásával foglalkozó vállalata is érdeklődött az ötlet iránt, bár voltak akik szkepticizmusuknak is hangot adtak azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesz a megnövekedett világosság a környezetre vagy az emberek pszichológiai állapotára. A 2018-as tervek még a projekt 2020-as indításáról szóltak, de Kína egére azóta sem került egy második Hold, a koncepció egyelőre csak koncepció maradt és a kínai lapok 2018-as tudósításai óta nem sok hír látott napvilágot a mesterséges Holdról.

Maga az ötlet egyébként nem annyira új, még ha abban a formában, amelyben Vu elmondása szerint megvalósították volna a projektet, nem is igazán kivitelezhető. Az orosz Znamya szatellit volt az első Mű-Hold, ami felkerült az égre: 1993 február 4-én sikerült is bevilágítani vele egy rövid időre Oroszország nyugati részén egy kis területet, mikor a MIR űrállomás mellett szabadjára engedett eszköz tükrei egy öt kilométer széles fénycsóvát hoztak létre, amely keresztülhaladt Európán, Franciaországtól kezdve, 8 km/h-ás sebességgel. A sikert további kísérletek követték, illetve követték volna, de a második Znamya már a beüzemelése előtt tönkrement, így a programot végül örökre elkaszálták.

A Szaúd-Arábiában épülő jövőváros, Neom is elméletileg űrbeli tükrökkel lesz majd kivilágítva esténként, de hogy mennyire életszerű terv a fényes gyöngysorként az esti égbolton ragyogó műhold-csillár ötlete, az még kérdéses, főként annak figyelembevételével, hogy a város tervezésekor egyáltalán nem fukarkodtak a látványosan hangzó, de talán nem annyira reális koncepciókkal, mint például a foszforeszkáló tengerpart vagy a lakosság egészségének érdekében, mindenki számára elérhető génszerkesztő szolgáltatások bevezetése.

A DW-nek nyilatkozó Scott Manley, asztrofizikai szakértő szerint azonban már a Vu által leírt tervek sem igazán kivitelezhetőek, mivel, ahogy az a Znamya esetében is látható volt, az alacsony Föld körüli pályán keringő második Hold, nem meglepő módon, gyorsan halad, így a fényét nehezen lehetne egy megvilágítandó helyszínre irányítani. A sokkal magasabban, 36 000 kilométeres távolságban található geostacionárius pályáról már jóval stabilabb szolgáltatást nyújthatna az eszköz, de ekkor nem csak pár méteres, hanem akár több tíz vagy többszáz méteres tükrökre lenne szükség a megfelelő fényerő eléréséhez.

Sky City, a felhőkarcoló, ami a világ legmagasabb épülete lehetett volna

A kínai Broad Group vállalat 2013 júliusában tartotta a nyitóceremóniáját annak a nagyszabású projektnek, amely keretében a világ legmagasabb tornyát, a 208 emeletes Sky Cityt tervezték felépíteni. A Hunan tartomány fővárosában, Csangsában felépítendő monumentális épület 10 méterrel lett volna magasabb, mint a világ jelenlegi (és akkori) felhőkarcolója, a Burdzs Kalifa, és az eredeti ütemterv szerint 2014-re készen is állt volna arra, hogy átvegye a vezető szerepet Dubaj függőleges városától. Sky City (Égbolt Város) 838 méteres tornyát 733,5 méter magasságig foglalták volna el irodák, lakosztályok, iskolák, boltok, egy kórház és egy, a 170. emeletig tartó spirális futópálya, mindez a földfelszín felett 202, alatta 6 emeleten.

De az épületnek mégsem az égigérő mérete lett volna az egyetlen különlegessége, amellyel kitűnik a normál felhőkarcolók közül, hanem a létrehozásának a sebessége is: a Broad Sustainable Buildings ugyanis előre gyártott egységek segítségével rövidítette volna le a munkát olyannyira, hogy a helyszíni építkezés mindössze 90 napot vett volna csak igénybe. Míg a Burdzs Kalifa elkészítése hat évig tartott, addig Sky City előkészítése és gyárban zajló munkálatai is csak négy, maximum hat hónapig tartottak volna, maga az összeszerelés pedig további 90 napig. Csang Jüe, a Broad vállalat alapítója 2015-ben a Fortune-nak elmondta:

a valódi célja az épülettel a környezet védelme volt,

mivel a vertikális városban berendezkedő lakosok mindent elérhettek volna gyalog vagy liftekkel, lényegében ki sem kellett volna mozdulniuk soha a toronyból, így megspórolták volna az autóval való közlekedést, ezzel együtt évente 12 000 tonna szén-dioxid kibocsátását is. A mérnök úgy látja, Kínában nem megvalósítható az amerikai külvárosi körzetek struktúrája, egész egyszerűen nincs elég szabad földterület hozzá, ezért az egyetlen út felfelé vezet. A valóság, a maga bonyodalmaival, azonban az álomprojekt útjába állt.

Sky City építésének kezdete folyamatosan csúszott, ahogy az a nyitóceremónia után néhány nappal kiderült, az építtetők nem rendelkeztek a megfelelő engedélyekkel. A teljes történethez hozzátartozik, hogy az engedélyeztetési eljárás teljesítéséhez szükséges három engedélyből kettőt megkapott a terv, csak a harmadik késett, a Fortune elmondása szerint valószínűleg azért, mert a hivatalos szervek nem bíztak a Broad Sustainable Buildings által kifejlesztett újszerű előgyártási technológia megbízhatóságában. Később más gondok is adódtak, többek között a befektetők visszalépése is okozott pénzügyi gondokat, de végül környezetvédelmi aggályok pecsételték meg a felhőkarcoló sorsát. Az építési helyszín ugyanis Csangsa lápos területén helyezkedett el, amely otthont ad 135 madárfajnak, köztük a védett fehér darunak is. A környéken emiatt kijelöltek egy 200 négyzetkilométeres védett zónát, ahol tilos mindenfajta építkezésbe belekezdeni.

Sky City városa így csak fantázia maradt, bár születtek tervek egy lényegesen kisebb, Mini Sky Cityre keresztelt épületkomplexum megalkotására is, amit fel is építettek, de az már nem fenyegette a Burdzs Kalifát a dobogóról való letaszítással. A Broad Group pedig azóta, ha az alapítójának legnagyobb álmát nem is tudta valósággá váltani, de okozott már meglepetést a világnak a különleges technikának köszönhetően, amellyel a villámgyors építkezést kivitelezték volna a felhőkarcoló esetében is.

Tavaly júniusban egy tíz emeletes épületet mindössze egy nap leforgása alatt építettek fel a helyszínen, azzal az előgyártáson alapuló technológiával, amelyet már Sky City tervezése alatt, sőt, korábban is fejlesztettek.

Ez a cikk eredetileg 2021.11.15-én jelent meg a Rakétán.

(Fotó: QSI/MIR, Broad Group, Pixabay/jplenio/geralt, Wikimedia Commons)

További cikkek a témában:

Egy nap alatt építettek fel egy tízemeletes házat, és videó is készült róla A modulok a vezetékeket, a szigetelést, az üvegezést és a szellőzőrendszert is tartalmazzák, vagyis a helyszínen már csak ki kell hajtogatni őket, összeszerelni a többi modullal, valamint bekötni a házba a vizet, a csatornát és az elektromosságot.
A szovjet lebegő város története - levitáló épületekkel oldották volna meg Oroszországban a túlnépesedés problémáját A történelem során kevés építész próbálkozott meg egy valódi, gravitációval dacoló város tervezésével, amely a levegőben adott volna otthont az emberiségnek, de a szovjet érában a jövő városa határozottan izgalmasnak ígérkezett.
Neom, az újjövő városa Repülő autók, mesterséges holdak, holografikus tanárok, robotdinoszauruszok. A szaúdi koronaherceg az ezeregyéjszaka meséinél is érdekesebb dolgokról álmodik. Így fog kinézni a jövő?