A nagy sikerű Ariane-5 utódjának szánt Ariane-6 hordozórakéta sok késlekedés után július 9-én végül elindult az űrbe az első tesztmissziójára, amelynek során több műholdat és tudományos kísérletet is magával szállított. A rakéta magyar idő szerint este 9 órakor emelkedett a magasba az Európai Űrügynökség Francia Guayanában található központjából, majd indulás után egy órával, 600 kilométeres magasság elérése után, kiengedte rakományait a felső fokozatból.

A szállítmányok részét képezte több kísérleti műhold, köztük egyetemek, kutatóintézetek és űrügynökségek űreszközei, amelyek mindegyikét megfelelő módon állította pályára az Ariane rakétacsalád legújabb tagja. A kis méretű cubesatok között helyet kapott a NASA CURIE műholdja, ami a Nap felől érkező rádióhullámokat monitorozza, az Orbital Matter Replicatora, amivel az űrbeli 3D-nyomtatás lehetőségeit térképezik fel és a Spacemanic GRBBeta egysége, amivel gamma-kitöréseket figyelnek meg a kutatók. Nem minden szállítmány hagyta el azonban a rakétát a misszió során, több kísérlet, például az Oledcomm LiFi projektje az Ariane-6-hoz csatlakozva maradt a néhány órás demonstráció alatt. A LiFi-vel az infravörös fénnyel való kommunikáció felhasználási módjait tesztelték, ami a jövőben a műholdakon belüli alegységek közötti jelátvitelt segítheti elő.

A rakéta első repülésének első szakasza a tervek szerint zajlott, probléma csak a misszió végén merült fel, mikor két kapszulát, amelyeket a Földre való visszatérésre szántak, nem sikerült kiengedni, így a velük végzett demonstráció is meghiúsult. A probléma forrását az APU (auxiliary power unit) meghibásodása jelentette, ami egyelőre ismeretlen okokból leállt nem sokkal beindítása után. Az Ariane-6 a hiba miatt nem tudta bemutatni egyik legfontosabb képességét, vagyis azt, hogy a pályájáról való kontrollált letérítésnek köszönhetően a feladatát elvégző és feleslegessé vált rakétafokozatból nem lesz majd űrszemét, hanem a kellő időben elég a Föld légkörében. Az Ariane-6 másik lényeges funkciója, ami a jövőbeli missziók során nagy szerepet kap a műholdak pályára állításában, szintén a Vinci hajtómű újraindításához kapcsolódik, ezáltal tudja a rakéta több szakaszban, eltérő magasságokban kiengedni szállítmányait. A műveletekhez szükséges az APU megfelelő működése, ami előkészíti a hajtóművet az újraindításra azáltal, hogy az üzemanyagot a tartály aljára irányítja.

Az Ariane-6 rakéta nem újrafelhasználható, ennek oka többek között az, hogy viszonylag ritkán alkalmazzák majd: évente kevesebb mint tíz indítást terveznek az elkövetkező években. Az újrafelhasználható rakétákat, például a Space Falcon 9 űreszközét ennél általában lényegesen gyakrabban indítják: 2024-ben eddig 68 alkalommal startolt a Falcon 9.

(Fotó: S. Corvaja/ESA)

Európa hamarosan új rakétát indít az űrbe, amit komplex missziókhoz terveztek Készülődik az indulásra az új generációs rakéta, ami már első útján számos rakományt szállít a magasba.