Ed Hawkins, a Readingi Egyetem klímakutatója készítette azt a vizualizációt, ami bemutatja több mint egy évszázad időjárási tendenciáinak a szokásostól eltérő változásait, amelyek az elmúlt évtizedekben látványosan megszaporodtak. A felhasznált adatok a NASA GISS Surface Temperature Analysis (GISTEMP v4) adatbázisán alapulnak, amely a globális felszíni hőmérsékletváltozások becslését tartalmazza havonkénti frissítéssel a NOAA (az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala) meteorológiai állomásainak és a ERSST v5 adatainak alapján - ez utóbbi az óceánok felszíni hőmérsékleti értékeit tartalmazza az ICOADS (Nemzetközi Teljeskörű Óceáni-Légköri Adatbázis) információra támaszkodva.

A vizualizáció az úgynevezett klímaspirált illusztrálja, ami a hónapról-hónapra történő hőmérsékleti változásokat jeleníti meg az időjárási anomáliák gyakoriságát illetően. Anomáliának, vagyis a normálistól eltérő értéknek az számít, ami az 1951 és 1980 közötti időszak mért hőmérsékleti átlagát valamilyen irányban átlépi, legyen az a megszokottnál hidegebb vagy éppen melegebb időszak. A videón, ami az 1880-tól 2021-ig tartó éveket ábrázolja jól látható, hogyan módosul két szempontból is az eltérések mértéke: míg kezdetben, a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben főként a kevésbé szélsőséges és inkább hidegebb (a fehér és kék szín) hőmérséklet volt jellemző, addig a 20. század második felétől kezdve a szokásosnál forróbb időszakok (narancssárga és piros jelzés) is megjelentek, majd a nyolcvanas évektől már ezek domináltak, egyre jelentősebb hőmérsékleti változásokat hozva.

A különbségek nem túl nagyok, kevesebb, mint egy Celsius-fokos módosulások észlelhetőek, de a spirál ábrázolása szerint a melegebb hónapok nem csak állandósulni látszanak a 21. századra, hanem az elmúlt években már (az átlaghoz viszonyított) plusz egy Celsius-fokot is átlépték.

A klímaspirált azzal a céllal hozták létre, hogy jól érzékelhető módon és világosan bemutassák a nagyközönség számára a klímaváltozás hatásait és az első verzió megalkotása óta már számos típus látott napvilágot, többek között háromdimenziós és "tornádó" változatok is. Hawkins a vizualizációkra érkező pozitív visszajelzéseknek köszönhetően azóta elkészítette az északi-sarki jégmennyiség és a légköri szén-dioxid koncentráció történelmi változását bemutató spirálokat is és a globális hőmérsékleti spirál rendszeresen frissített, nagyjából aktuális értékeket ábrázoló verziója is elérhető a Climate Lab Book oldalán.

Az adatok összhangban állnak az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legutóbbi jelentésében is részletezett klímahelyzettel, ami a szakértők szerint csak akkor javulhat valamennyire, ha a megfelelő intézkedéseket azonnal bevezetnék a kormányok. Az IPCC jelentésének tavaly kiadott első részében a kutatók arra hívták fel a világ figyelmét, hogy az emberi tevékenységekből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának növekvő szintje az 1850-1900-as időszak óta már 1,1 Celsius-fokkal emelte a Föld hőmérsékletét. A kibocsátás jelentős csökkentésével és szén-dioxid-megkötő technológiák alkalmazásával elérhető lenne, hogy, ha átmenetileg át is lépné a felmelegedés mértéke a Párizsi Egyezményben meghatározott korlátokat, de az évszázad végére visszatérhetne a 1,5 Celsius-fokos emelkedés előtti szintre.

(Fotó: Tobin/Flickr)

Még van rá esély, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát - összegzik az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hatodik jelentésében Az IPCC öt-hét évente kiadott, sokezer tudományos publikációra alapozott jelentésének tegnap megjelent részében azt a nehezen elérhető, de nem lehetetlen forgatókönyvet is számításba vették, ami szerint másfél Celsius-fok alatt tartható a globális felmelegedés mértéke az évszázad végére.