Rádiótávcsöves mérések szerint a galaxis egyik oldalán hosszú, elnyúlt hidrogénfarok látszik, a másik oldala viszonylag érintetlen. Semmi sem utal heves szomszédi csetepatéra, ezért a gyanúsított maga a kozmikus háló: a galaxis több anyagszállító „szál” kereszteződésén halad át, ahol a ritka, de gyorsan áramló forró gáz menetszele lecsupaszítja a galaxisról a saját gázát.

Ezt hívják ramnyomásos lecsupaszításnak: a külső közeg dinamikai nyomása legyőzi a galaxis gravitációs kötőerejét, és a gáz kiszökik az űrbe. A végeredmény: egyre kevesebb üzemanyag marad, a csillaggyár lelassul, majd leáll – egészen úgy, mint egy szív.

A felfedezés azért meglepő, mert ezek szerint a kis tömegű galaxisok nemcsak a zsúfolt halmazokban fuldokolhatnak; a világegyetem finom filamentjei is képesek „megfojtani” őket.

Nem látványos katasztrófáról beszélünk, inkább lassú elmúlásról – mintha a törpegalaxis mérgező pókhálóba ragadt volna.

(Forrás: NS, kép: ESO)