A nő, aki fél évszázada azonosította a koronavírust, de felfedezését lesöpörték az asztalról
2020 / 04 / 18 / Perei Dóra
A nő, aki fél évszázada azonosította a koronavírust, de felfedezését lesöpörték az asztalról
Dr. June Almeida tizenhat évesen otthagyta az iskolát, laboratóriumi asszisztensnek szegődött, és bár a szakma rendre elutasította megfigyeléseit, végül mégiscsak nemzetközi hírnevet szerzett magának, nem mellékesen pedig a virológia úttörője lett.

A kezdetek

1964-et írtunk, amikor Dr. June Almeida, skót virológus, laboratóriumában felfedezte az első humán koronavírust. Pedig Almeida nem iskolai keretek között sajátította el a virológiát. Az 1930-ban June Hartként anyakönyveztetett kutatónő szegény családból származott (édesapja buszsofőrként dolgozott, édesanyjáról nincsenek információk), Almeida azonban már tinédzserként is érdeklődött a tudományok iránt, és szeretett volna egyetemre menni. Mivel a család anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé, tizenhat évesen befejezte tanulmányait, majd laboratóriumi kisegítőként állást kapott a glasgow-i királyi kórház kórszövettani intézetében. Itt ismerte meg első férjét, Enriques Almeida, venezuelai művészt. 1954-ben összeházasodtak, és Kanadába költöztek, ahol June egy torontói rákkutató intézetben kapott technikusi állást az elektronmikroszkópos kutatási egységben. Itt derült fény kiemelkedő tehetségére, illetve az elektronmikroszkópiához való figyelemreméltó érzékére.

Az elektronmikroszkóp elektronnyalábot, azaz nagy sebességre felgyorsított elektronokat használ a megfigyelendő tárgy leképezésére: mivel az elektronok hullámhossza lényegesen rövidebb a fény hullámhosszánál, ezért kisebb részlettel rendelkező képet mutat a tudósoknak. A kihívás tehát felismerni, hogy csupán egy egy apró foltot, vírust, sejtet vagy valami egészen mást látunk.

Almeida rájött, hogy korábban fertőzött egyénekből származó antitestek segítségével kimutatható egy adott vírus jelenléte.

Az antitestek az antigénekhez vonzódnak, tehát, ha Almeida apró, antitestekkel bevont részecskéket vezet be, azok összegyűlnek a vírus körül, így figyelmeztetve a jelenlétére. Ez a technika lehetővé tette a virológusok számára, hogy az elektronmikroszkópiát használják a vírusos fertőzések diagnosztizálására a betegekben. Érdekesség, hogy Almeida volt az első, aki ily módon beazonosította a rubeolát, amit már évtizedek óta tanulmányoztak. Kanadai karrierje csúcspontján végül Almeida úgy döntött eleget tesz egy brit professzor kérésének, visszatért Londonba, és a St. Thomas Kórház és Orvosi Egyetem virológiai osztályán folytatta munkásságát.

A koronavírus felfedezése

1964-ben a Common Cold Unit kutatását felügyelő Dr. David Tyrrell felvette Almeidaval a kapcsolatot, miután csapata beteg kisiskolás gyerekektől összegyűjtötte egy influenza-szerű vírus mintáját (ez volt a "B814"), a minta azonosítása során azonban jelentős nehézségekbe ütköztek. Mivel a hagyományos módszerek kudarcot vallottak, a kutatók egy új típusú vírus jelenlétére gyanakodtak. Miután kifogytak az ötletekből, Tyrrell elküldte a mintákat Almeidanak remélve, hogy mikroszkóp technikája képes azonosítani a vírust.

„Nem fűzünk hozzá sok reményt, de úgy éreztük, érdemes kipróbálni” - írja Tyrrell "Cold Wars: The Fight Against the Common Cold” című könyvében.

Noha Almeida rendelkezésére csak korlátozott mennyiségű anyag állt, eredményei Tyrrell legvadabb álmait is felülmúlták. Almeida nemcsak kimutatta a vírus jelenlétét, de emlékezett rá, hogy korábban két hasonlót látott már kutatásainál: az egyikben csirkékben próbálta kimutatni a hörghurutot, a másikban pedig egereken vizsgálta a hepatitises májgyulladást. Mindkettőről tanulmányt készített, de az orvosbizottság elutasította azokat. Az értékelők szerint a képek ugyanis csak rossz minőségű felvételek az influenzavírus-részecskékről, nem konkrét bizonyítékok. A Tyrrell-ből származó minta után azonban Almeida biztosan tudta, hogy új víruscsoportot találtak. Nem sokkal később Almeida, Tyrrell, illetve a tudósnő kollégái összeültek, hogy nevet adjanak felfedezésüknek. A vírus kinézete miatt végül a koronavírus tűnt a legkézenfekvőbb elnevezésnek.

Egész életében aktívan tevékenykedett

Almeida 1985-ben vonult vissza a virológiától, de utána is megőrizte aktív, kíváncsi természetét. Jógaoktatóként dolgozott, valamint kitanulta a porcelánrestaurálás szakmáját, amit második férje, a szintén nyugalmazott virológus Phillip Gardner mellett kamatoztathatott. 2007-es halála előtt, hetvenhét éves korában még visszatért a St. Thomas-ba tanácsadóként és közreműködött néhány HIV-et, illetve AIDS-et kutató tanulmány elkészítésénél. Hugh Pennington, az Aberdeeni Egyetem emeritus bakteriológiai professzora Almeidával dolgozott a St. Thomas-ban, és a mentorának nevezte a kutatónőt egy, a The Herald magazinnak adott interjújában:

"Kétségkívül ő lett nemzedékének egyik legkiemelkedőbb skót tudósa, akit a szakma sajnos méltatlanul elfeledett."

Manapság a kutatók még mindig használják Almeida technikáit a vírusok gyors és pontos azonosításához. Ötvenhat évvel a koronavírus első mikroszkopikus azonosítása után pedig munkája relevánsabb, mint valaha.

(Fotó: Getty Images Hungary)


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.