A felfedezés tényleg hatalmas jelentőségű lehet, hiszen sokkal közelebb hozhatja a kutatókat a sötét anyag tanulmányozásához, aminek a létezéséről ugyan jó ideje tudnak, de eddig még semmi kézzelfoghatót nem sikerült róla megállapítani. Az első napok szenzációs szalagcímei után viszont a kedélyek elkezdtek szépen lecsillapodni, és megjelentek azok a cikkek is, amik árnyaltabban és jóval szkeptikusabban közelítenek az eredményekhez.
A kezdeti reakciók tökéletes leképeződése a CNN cikke, akik fejben már a Nobel-díjat is odaítélték a magyar kutatóknak. A lap megkereste Krasznahorkay Attilát is, aki szerint
"az X17 lehet az a részecske, ami összeköti a látható világot a sötét anyaggal".
A CNN idézi Jonathan Fenget, a Kaliforniai Egyetem fizika és csillagászati professzorát is, aki a kezdetektől nagy lelkesedéssel követte Krasznahorkayék munkáját. A lap szerint 2016-ban a tudományos világ még nem igazán figyelt a magyarok által közzétett eredményekre, Feng viszont már ekkor is meggyőződéssel hitte, hogy Krasznahorkayék tényleg valami fontosat találtak. Ő és a kollégái voltak azok, akik felállították a teóriát, miszerint az Atomikben egy protofobikus X-bozont találtak, ami bizonyítja az ötödik alapvető erő létezését. Nem csoda, hogy Feng szerint a felfedezés igazi vízválasztó lehet, és ha az eredményeket más kutatólaboratóriumoknak is sikerül megismételniük, akkor ez gondolkodás nélkül Nobel-díjat érdemel.
"Közelebb visznek ahhoz, amit a fizika szent gráljának szokás tartani - amit Albert Einstein is keresett, de soha nem ért el. A fizikusok régóta szeretnék megalkotni az egységes mezőelméletet, ami következetesen megmagyarázná az összes alapvető kölcsönhatást a galaxisok keletkezésétől a kvarkok furcsaságaiig" - zárja mondandóját Feng, aki ugyanakkor meg van győződve róla, hogy Krasznahorkayék felfedezése is csak egy állomás, hiszen lehet hatodik, hetedik, nyolcadik erő is, amiről ma még semmit sem tudunk.
Nem mindenki volt viszont annyira optimista, mint Jonathan Feng és a CNN. Ryan F. Mandelbaum, aki korábban olyan tudományos lapokban publikált, mint a Scientific American, a Gizmodo hasábjain azt teszi szóvá, hogy kicsit korai még a Nobel-díj emlegetése, hiszen a tudomány világában egy eredmény nem eredmény, így
a magyar kutatók kísérleteit pedig több, független kutatólabornak is igazolnia kell.
A szerző megjegyzi, hogy elméletben az új felfedezésekre bőven van lehetőség, hiszen a tudomány jelen állása szerint az univerzumot nagyrészt az úgynevezett "sötét anyag" alkotja, amiről vajmi keveset tudunk, így lehet, hogy vannak olyan erők, amik a hagyományos anyag és a sötét anyag között hatnak, mint ahogy olyan részecskék is létezhetnek, amiket még nem fedeztünk fel.
"Ez egy izgalmas cucc! De nem, nem Nobel-díjas felfedezés még, mert a részecskefizika nem így működik. Független kutatócsapatoknak most be kell kacsolódniuk a munkába és megpróbálni reprodukálni az eredményeket, hogy meggyőződjünk róla, hogy ezek nem valamilyen kutatással kapcsolatos hibából származnak."
A Gizmodo szerint a fizikusok mindenesetre komolyan veszik a X17-et, és több kísérlet már folyamatban van, vagy épp tervezik elindítani. "Erős állítások erős bizonyítékokat kívánnak, mindenek előtt független megerősítést más részecskefizikai kísérletekből" - zárja a gondolatait a témával kapcsolatban Mandelbaum.
Ethan Siegel, a Forbes szerzője a Gizmodónál is szkeptikusabb, szerinte a probléma közel sem csak annyi, hogy az X17 létezését más kutatók még nem erősítették meg. Siegel szerint a tudományban meglehetősen gyakoriak az olyan eredmények, amik látszólag ellentmondanak az univerzum törvényeinek, de csak a legritkább esetben derül ki, hogy valóban valami alapvetően újat fedeztünk fel. Hiba csúszhat magába a kísérlet kivitelezésébe,máskor az eredményeket értelmezik rosszul, vagy az ebből levont következtetéseket hamarkodják el. "Sokkal-sokkal lejjebb van a lehetőségek listáján, hogy tényleg felfedeztünk valami alapvetően újat".
Siegel nem köntörfalaz, szerinte ebben az esetben az eredmények szinte biztosan rosszak.
Szerinte a kísérleti fizikában a kutatók nagyon óvatosak a bejelentésekkel, mert rengetegszer történik meg, hogy vissza kell vonniuk az eredményeiket. Néhány példát is hoz a 2010-es évekből, amikor a hatalmas csinnadrattával bejelentett kutatási eredmények utóbb hibásnak bizonyultak: felfedezték a fénysebességnél gyorsabb neutrínót, érzékelték az ősrobbanás gravitációs hullámait, a Nagy Hadronütköztetőben pedig olyan új részecskét találtak, ami kétségbe vonta volna a Standrad modell létjogosultságát.
A Forbes szerzője szerint ahhoz, hogy megfelelő válaszokat kapjunk, előbb fel kell tennünk a megfelelő kérdéseket: hogyan zajlott a kísérlet? Mik voltak a "nyers" eredmények? Hogyan végezték az eredmények analízisét? Megerősítették-e az eredményeket független kutatók? Az eredmények egybevágnak-e a többi adattal, amivel rendelkezünk? Mik a kézenfekvő interpretációk és mennyire lehetünk benne biztosak, hogy helyesek? És végül: hogyan tudjuk megerősíteni, hogy ez valóban egy új erő új részecskéje?
Siegel szerint mivel egyelőre még csak ott tartunk, hogy ugyanaz a csapat, ugyanazzal a technikával és ugyanabban a kutatólaborban érte el az eredményt, így a fentieknek egyike sem áll, tehát a munka még csak most kezdődik.
Azt is felidézi, hogy ez a negyedik eset, amikor az Atomki kutatói új részecskét találtak, és az első három ilyen bejelentés hibásnak bizonyult.
"A ma anomáliái könnyen vezethetnek a holnap felfedezéseihez" - ez a legoptimistább gondolat, amit a Forbes szerzője megfogalmaz a kutatással kapcsolatban, ami szerinte alapvetően hibás. Ha a részecske valóban létezne, a sötét anyag kutatóinak vagy a elektron-pozitron ütköztetőknek már rá kellett volna lelniük, de eddig még senki sem talált ilyet - írja Siegel, aki azt is hozzáteszi: "Lehetséges, hogy egy új részecske, kölcsönhatás vagy váratlan jelenség szerepet játszik a bizarr és váratlan eredményekben, de sokkal valószínűbb, hogy a kísérletben van a hiba".
Tegyük hozzá: Siegel egy dologban biztosan téved, hiszen bár a labor valóban ugyanaz, az Atomki a 2015-ös kísérletek óta egy új részecskegyorsítót kapott, ami után teljesen újjáépítették a spektrométerüket is és új, pontosabb eszközöket, detektorokat szereztek be.
A The Wire-ön Vasudevan Mukunth más szempontból közelíti meg a kérdést: szerinte ha az eredmény helyes is, ebből rögtön az ötödik erőre következtetni kissé elhamarkodott dolog, Nobel-díjat kiáltani pedig még nagyon korai.
A szerző felidézi, hogy az Atomki kutatóinak az október 17-én közzétett eredmények szerint hélium atommaggal is sikerült megismételniük ugyanazt az eredményt, amit 2016-ban berillium atommag protonokkal való bombázásával értek el, ám
ő is azon a véleményen van, hogy ez könnyen lehet akár a gépek hibája, akár a "wishful thinking" működése is, vagyis hogy a kutatók az eredmények értelmezését igazították a teóriájukhoz, nem pedig a teóriát az eredményekhez.
"Belebotlani egy részecskébe egy kísérlet során egy dolog, megmagyarázni, hogy mi az a részecske és miért viselkedik úgy, ahogy pedig egy egészen másik" - írja Mukunth, aki szerint évekbe is telhet, mire kiderül, hogy a magyar csapat eredményei helytállóak-e. Szerinte az is előfordulhat, hogy az X17 egy már ismert részecske, ami ebben az esetben nem úgy viselkedik, ahogy várnánk. Ezeket a részecskéket kvázirészecskének hívják, és jól ismertek a kutatók előtt.
A The Wire szerzője azzal zárja a gondolatait, hogy ha kiderül, hogy az X17 nem az, aminek hitték, még mindig nagyon komoly felfedezés lehet, ami közelebb hozhat minket a sötét anyag megértéséhez.
(Fotó: MTA Atomki, Krasznahorkay Attila, Czeglédi Zsolt/MTI Fotó)