Az ezzel kapcsolatos vita akkor kezdődött, amikor Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem kutatója és csapata arról számolt be, hogy „erős bizonyítékokat” találtak olyan molekulák – például dimetil-szulfid (DMS) és dimetil-diszulfid (DMDS) – jelenlétére, amelyeket a Földön kizárólag élő szervezetek állítanak elő. A kritikák nem várattak magukra. Jake Taylor, az Oxfordi Egyetem munkatársa másfajta statisztikai módszert alkalmazott, és ezzel a módszerrel alig talált bizonyítékot a DMS jelenlétére. Luis Welbanks, az Arizonai Állami Egyetem kutatója és munkatársai pedig azzal érveltek, hogy Madhusudhan csapata túl szűk molekulakészletet vizsgált. Amikor a vizsgált molekulák számát 20-ról 92-re emelték, a DMS már nem mutatott meggyőző egyezést az adatokkal.

Madhusudhan válaszul jelentősen kiszélesítette elemzését: ezúttal 650 különféle molekulát vetettek össze a K2-18b légkörének spektrumával. Ennek során olyan összetett molekulákat is azonosítottak – például dietil-szulfidot és metil-akrilonitrilt –, amelyeknek nincs ismert, nem biológiai eredete, és ugyanolyan jól illeszkedtek az adatokhoz, mint a DMS.

„Ez minden idők legátfogóbb kémiai vizsgálata, amit egy exobolygó légköréről végeztek” – mondta Madhusudhan. „Az új eredmények tovább erősítik a DMS jelenlétére vonatkozó érveket, hiszen ezeknek a molekuláknak a létezése nehezen magyarázható biológiai folyamatok nélkül.” Hozzátette: „A legutóbbi elemzés után valamivel magabiztosabb vagyok.”

A kétkedők azonban továbbra is fenntartásokkal élnek. Welbanks rámutatott, hogy a DMDS – amely korábban kulcsszerepet játszott az eredeti állításban – már nem szerepel a frissített eredmények között. „Ez a változás – új adatok bemutatása nélkül – komoly kérdéseket vet fel a korábbi következtetések megbízhatóságával kapcsolatban” – mondta. Emellett kritizálta Madhusudhan módszertanát is, amely a molekulák jelenlétét egy egyszerű metán- és szén-dioxid-alapú modellhez hasonlítja, mondván, hogy ez a módszer aránytalanul felnagyíthatja az észlelt jelentőségüket.

Madhusudhan azonban megvédi az általa alkalmazott módszert, mondván: a bonyolultabb összevetések túl nagy számítási kapacitást igényelnének, és a módszerük megfelel a tudományos gyakorlatnak. Taylor, bár elismeri az új elemzés szigorúságát, úgy véli, hogy az adatok még mindig túl pontatlanok ahhoz, hogy egyértelműen kimutassanak bármilyen biológiai jelet.

„Ez csak megerősíti, hogy továbbra sincsenek egyértelmű bizonyítékaink az élet jelenlétére” – zárta szavait.

(Kép: A K2-18b exobolyó művészi ábrázolása, forrás: NASA)