A Voyager 1 űrszonda 1977. szeptember 5-én indult az űrbe a Kennedy Űrközpontból egy Titan Centaur segítségével, helyi idő szerint reggel 8 óra 56 perckor. A közeli strandokon összegyűlt tömeg hibátlan felszállásnak lehetett szemtanúja, bár a Centaur rakéta fejlesztéséért felelős mérnök, Andrew John Stofan elmondása szerint a rakétafokozat 18 másodperccel tovább fogyasztotta az üzemanyagot, mint amivel korábban számoltak. A Voyager 1 az indulás után 1 óra és 15 perc után kiengedte azt a tartószerkezetet, amely a tudományos berendezések és kamerák működtetéséhez szükséges volt, míg az űreszköz másik oldalán hasonló struktúrán helyezkedett el az érzékeny magnetométer és egy mellette lévő különálló tartón az energiát biztosító MHW RTG (Multihundred-Watt radioisotope thermoelectric generator) generátor kapott helyet.

A Voyager 1 startját több ízben is elhalasztották: szeptember 1-jén például azért nem indulhatott útnak, mert az augusztus 20-án a Földet elhagyó társa, a Voyager 2 tartószerkezeti hibájából okulva a Voyager 1-en lévő tartót a biztonság kedvéért ellenőrizték és megerősítették egy több napos karbantartási folyamat során. A Voyager 2 ugyanis indulása után nem sokkal többféle átmeneti hibával is küszködött, többek között a tudományos műszerek tartószerkezetét sem tudta azonnal megfelelően kibocsátani és lezárni. A Voyager 1 esetében a javítás után ilyen hiba már nem merült fel és az űreszköz akadálytalanul haladt megfigyelési céljai, a Jupiter és Szaturnusz felé.

Bár 1977 szeptemberében a New York Timesnak nyilatkozó John Casani, a Voyager projektmenedzsere még csak annyit árult el, hogy lát arra lehetőséget, hogy valamelyik Voyager szonda később az Uránusz és Neptunusz közelébe és azon túl is eljuthat, de végül mindkét űreszköz minden korábbinál messzebre repült és 2012-ben és (a Voyager 2) 2018-ban kiléptek a csillagközi térbe. A számítógépes és kommunikációs problémákkal küszködő, de még mindig funkcionáló Voyager 1 és a Voyager 2 jelenleg 162,8 csillagászati egységre és 136,3 csillagászati egységre vannak a Földtől és tovább gyűjtik az adatokat, valamint szállítják azokat az aranylemezeket a fedélzetükön, amellyel a NASA üzent az univerzumnak, pontosabban a potenciálisan a szondák útjába kerülő földönkívüli civilizációknak. Az aranyozott lemezek tartalmát a Carl Sagan által vezetett csapat választotta ki és tartalmaznak sok más mellett 115 képet, bálnák és madarak hangjait és üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. A szöveg minden egyes nyelv esetében más, magyarul a következőképpen hangzik:

Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen.

A magyar üzenet egyike a hosszabb köszöntéseknek, több nemzet inkább egy rövid hogy vagytok? vagy helló mellett döntött, de a kínaiak például egyenesen a Földre invitálják a lemez esetleges megtalálóit és a gudzsarati (indiai) nyelvű üdvözlet is a kontaktus felvételére buzdítja a hallgatókat.

Azt nem lehet tudni, hogy végül mi lesz a Voyagerek sorsa, de az biztos, hogy a NASA igyekszik az űreszközöket minél tovább életben tartani, még ha ez ilyen távolságból nehezen megy is. A Voyager 1 és 2 is tavaly kapott frissítéseket, viszont a Voyager 1 novembertől kezdve az egyik fedélzeti számítógép (FDS) meghibásodása miatt már nem küld érvényes, értelmezhető adatokat a Földre. A telemetriai adatok hiánya megnehezíti a probléma megoldását, de a hiba kiindulópontját a legutóbbi hírek szerint az FDS memóriájában keresik a szakértők.

A 46 és fél éve az űrben tartózkodó Voyager indítását az alábbi videóban tekinthetjük meg - a felvételt a Retro Space a NASA forrásaiból állította össze mesterséges intelligencia által javított verzióban.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech/KSC)