A Nolan Bushnell és Ted Dabney által 1972-ben alapított Atari neve legendává vált a videojátékosok körében, nem véletlenül: olyan klasszikusok kapcsolódnak a céghez, mint például a Pong, amivel nemrégen még egy Neuralink agyi implantátummal felszerelt majom is játszott és ami annak idején, a hetvenes években, egyike volt a legelső játéktermi videojátéknak vagy a Pac-Man, amit igaz, hogy az Atari japán részlegét felvásárló Namco alkotott, de az Atari is kiadta 1982-ben az Atari 2600 otthoni konzolra és a legtöbbet eladott játékká vált a cég történetében. A ma már faék egyszerűségűnek tűnő játékok, amelyekben a játékosok avatárjai egy sárga fél fejben vagy egy szürke négyzetben merülnek ki, látványban és a történetvezetés szempontjából is nagyon messze álltak a mai, immerzív élményt kínáló utódaiktól, de mégis kihívást jelentettek a felhasználók számára, akiknek az újabb szintek elérése és a feladatok megoldása nem is mindig ment olyan könnyen.

A játékok pedig azután váltak csak igazán izgalmassá, hogy megjelentek bennük az első rejtett meglepetések, az úgynevezett easter eggek vagyis húsvéti tojások,

amelyeket csak a legelszántabb résztvevők fedezhettek fel és amiket a programozók egyfajta csendes lázadásként kezdtek elszórni a pályák titkos zugaiban.

Nem a legelső, de kétségkívül a leghíresebbé vált easter egg az Atari munkatársától, Warren Robinettől származott, akinek története ihletként szolgált a Ready Player One írója, Ernest Cline számára is, olyannyira, hogy a regénybe is belefoglalta az esetet. Robinett a hetvenes években írt játékokat az Atarinak, amelyet a cég alapítója és akkori tulajdonosa, Nolan Bushnell időközben eladott a Warner Communicationsnek 28 millió dollárért, hogy fedezni tudja a később Atari 2600-ra átkeresztelt VCS (Video Computer System) otthoni videojáték-konzol fejlesztését. Ahogy arra Robinett egy Forbesnak adott interjújában visszaemlékezett, Bushnell és társai nem számítottak arra, hogy a Warner átveszi az irányítást, de mégis így történt és a programozók rosszul jártak a változással:

a nagyvállalati légkör rányomta a bélyegét a munkakörülményekre és a hierarchia alsóbb fokán állóknak nem volt sok beleszólása a dolgokba.

A játékkészítőkért a cégek között ádáz harc folyt, ezért egy-egy vállalat minél inkább próbálta megőrizni a saját tehetséges embereit - ez is szerepet játszott abban a döntésben, hogy a játékokat a programozók neve nélkül adták ki, hogy a konkurencia ne tudjon rájuk lecsapni. Robinett elmondása szerint azonban más is megbújt a háttérben: a hozzá hasonló alkotókat azért is szorították háttérbe, hogy elejét vegyék a jogdíjak követelésének és egyéb problémáknak. A vezetőség a tervezőkben azt a benyomást keltette, hogy nem tartják őket sokra, akik ezt megelégelve a maguk módján vágtak vissza.

Robinett az 1979-ben megjelent Adventure nevű (szintén igen egyszerű) kalandjátékot használta fel arra, hogy 15 perc hírnevet szerezzen magának, ami, mint kiderült, végül sokkal többé vált annál. A játékba egy extra csavart helyezett el, egy kulcsot, ami mindössze egyetlen pixelből állt és a játékosok számára nem volt egyértelmű, hogy milyen szerepet is kap a történetben. Ha valaki a titkos szobában lévő kulcsot megszerezte, el kellett vinnie egy másik, kijelölt terembe még két tárggyal együtt és csak itt és ekkor derült fény a rejtélyre: a falon átlépve megpillanthatta a játék készítőjének, Warren Robinettnek a nevét, ahogy az nagy betűkkel kiírva villog a képernyőn.

Ez volt az egyik első olyan húsvéti tojás a videojátékok történetében, ami otthoni játékkonzolra kiadott játékban kapott helyett.

A programozónak titokban kellett tartania az ötletét a meglepetés becsempészésére, mivel attól félt, hogy a vállalat megakadályozná a tervet, de egy szemfüles játékosnak, Adam Claytonnak köszönhetően nem sokáig maradt rejtve Robinett lázadása. A fiú megtalálta a kulcsot és addig próbálkozott, amíg ki nem derítette, mire jó a furcsa pixel, majd a váratlan felfedezésről egy levélben az Atarinak is beszámolt. A cégnek, Robinett meglepetésére, nem is volt annyira ellenére az újítás, mivel a játékok eladását segítő eszközt látták benne, ezért aztán az easter eggek később egyre gyakrabban jelentek meg a különböző platformokon.

Hogy mikor került be a legelső húsvéti tojás egy videojátékba, azt talán senki sem tudja biztosan megmondani, de annyi bizonyos, hogy Robinett előtt már más is próbálkozott rendhagyó kis bónuszok elhelyezésével - némelyikük olyan nagy sikerrel, hogy tevékenységét csak évtizedekkel később leplezték le. Ron Milner szintén az Atarinak dolgozott a hetvenes években és a Starship 1 nevű játéktermi játékba 1977-ben belopta a nevét egy Hi Ron! felirat formájában, amihez 10 extra élet is járt a szerencsés megtaláló számára. Milner, kollégájához, Robinetthez hasonlóan, nem beszélt senkinek a módosításáról és később elfelejtette az utasításkombinációt, amivel előhívhatóvá vált az easter egg. 2017-ben ismerősének, Ed Friesnak adott interjú közben utalt a régi esetre és Fries kíváncsiságában olyannyira elszántan kezdte kutatni a megoldást, hogy sikerült a nyomára akadnia. A Hi Ron! azóta a Guiness Rekordok közé is felvételt nyert, mint a legelső videojátékos easter egg a világon.

(Fotó: Atari)