Létezhet-e egy kozmikus hálózat üzenetek továbbítására, amelynek csomópontjaiban a csillagok, illetve egyéb masszív objektumok találhatóak? Pusztán elméletileg a lehetőség adott – írja a Live Science azon kutatás kapcsán, amely ezen hipotetikus kozmikus űrinternet egy üzentét próbálta elcsípni a történelemben most először.

A hálózat működéséhez meg kell ismerkednünk egy új kifejezéssel, a gravitációs lencsével. A gravitációs lencse a tér különösen nagy tömegű objektumok általi meghajlítása, ahol az egyébként egyenes vonalban haladó fény útja is elgörbül – vagyis szó szerint optikai lencseként viselkedik. A jelenség Albert Einstein munkásságán alapszik, aki 1915-ben mutatta be, hogy a téridőben valóban akadnak ilyen görbületek. Majd a gravitációs lencse jelenséget a Napunk kapcsán kísérletileg Arthur Stanley Eddington is igazolta 1919-ben egy napfogyatkozás során. A jelenség elnevezése pedig nem véletlen, a gravitációs lencsének köszönhetően akár nagyon távoli objektumokat is vizsgálhatunk meglepő részletesség mellett.

Amint azt Nicholas Tusay, a mostani tanulmány egyik szerzője elmagyarázta a Live Science-nek, a hatást úgy kell elképzelni, akár egy kozmikus nagyítót, és épp mint egy nagyító esetén is, a nagyítás akkor működik a legjobban, ha egy megfelelő pontban, tehát a fókuszpontban érzékeljük a beérkező fényt. A Nap gravitációs fókuszpontja 550 Csillagászati Egységnél kezdődik, ami a Nap-Föld távolság 550-szeresét jelenti – amennyiben ide küldenénk egy űrtávcsövet, úgy az egy másik csillag körül keringő bolygón akár a kontinenseket, sőt a hegységeket is képes lenne érzékelni.

A fény azonban mindkét irányban haladhat – vagyis ha képesek vagyunk a hatást felhasználni a beérkező fény esetén, úgy az effektust felhasználhatjuk arra is, ha mi küldünk fényt valahova. Ez azt is jelenti, hogy ennek segítségével elég hatékonyan lehet üzeneteket küldözgetni a csillagok között – vagyis egy megfelelően fejlett civilizáció akár szondákat is telepíthet a csillagok ezen fókuszpontjaiba, és így létrehozhat egy kozmikus kommunikációs hálózatot, ha úgy tetszik: űrintenetet.

Tusay és kollégáinak így tehát az volt az elképzelése, hogy megvizsgálják a Nap fókuszpontját, hogy nem érzékelnek-e ott olyan rádiójeleket, amelyek egy idegen szonda kommunikációs tevékenységére utalnának. A kutatáshoz a Nyugat-Virginiai Green Bank Teleszkópot használták, és hatszor vizsgálták az említett helyet, minden egyes alkalommal 5-5 percig. Mivel nincs tele a hírrel a világsajtó, így sejthető, hogy Tusay és kollégái nem találtak semmit. Azonban, mint az látható, a megfigyelések rövid időre korlátozódtak, márpedig nem biztos, hogy egy ilyen szonda folyamatosan aktív. Az sem kizárt, hogy erre a célra, mármint a gravitációs lencse-hatás kihasználására a Napnál jobb jelöltek is akadnak a galaxisban – így ezeket sem ártana megvizsgálni ebből a szempontból.

Mindenesetre amennyire ez tudható, ilyen kutatást eddig nem végzett senki, és ez valóban egy újabb ötlet arra, hogy idegen civilizáció technológiai lenyomatait kutassuk. Márpedig az ilyen kreatív megközelítésekre szükség van, hiszen:

Aki nem keres, az nem is talál.

(Kép: Pixabay/ipicgr)