A NASA friss közleménye szerint változik a marsi légkör oxigéntartalma annak ellenére, hogy eredetileg kilencvenöt százaléka szén-dioxid, oxigéntartalma pedig mindössze 0,16 százalék. Az űrügynökség műszere, a Curiosity a légkör teljes összetételét mérte működésének helyszínén, a Gale-kráterben.

A mérések során feltárták a légkör különféle folyamatait, mindenekelőtt az évszakos változásokat, amit a szén-dioxid sarkvidéki kifagyása majd nyári olvadása miatt változó légnyomás okoz. Kiderült, hogy a nitrogén és az argon a légkör szén-dioxid mennyiségétől függő, kiszámítható évszakos ingadozást mutat, így a szakértők az oxigéntől is ezt várták.

A várt értékek helyett azonban az oxigénszint tavasszal és nyáron harminc százalékkal megemelkedett (0,16-ról 0,20 százalékra), majd ősszel visszaállt az előzetesen becsült értékre. Mivel a mérési időszakban ez mindvégig így volt, a légkörbe került oxigén mennyiségéből arra következtettek, hogy valami előállítja, majd kivonja ezt a gázt.

Hogy biztosan kizárják a technikai meghibásodás lehetőségét, a szakemberek többször ellenőrizték a Curiosity SAM műszerét, de nem találtak kivetnivalót működésében. Így más módon próbáltak rájönni, mi okozhatja az oxigénszint eltéréseit.

Elsőként felvetették, hogy talán a szén-dioxid vagy a víz légköri lebomlása során oxigén szabadul fel, azonban a szén-dioxid a tapasztalt változáshoz képest túl lassan bomlik, ráadásul vízből is jóval kevesebb van, mint amennyi az oxigénszint-növekedéshez kellene. Felmerült továbbá a kérdés, hogy vajon mi okozza az őszi időszak csökkenő mennyiségét? Ugyanis ha a világűrbe távozik, akkor a mért őszi csökkenéshez legalább tíz év, és nem csupán pár hónap kellene.

Melissa Trainer, a NASA Goddard Űrközpont bolygótudományi kutatója szerint az oxigén évről évre változó mennyiségét valószínűleg nem olyan légköri folyamatok okozzák, mint például a sarki jéggel összefüggő évszakos változásokat. Sokkal inkább valamiféle eddig ismeretlen kémiai folyamat állhat a háttérben.

Hozzátették, a mostani eset nagyon hasonló a korábbi metánrejtélyhez, ezért felmerült bennük, hogy talán azonos okoknak tulajdonítható a két gáz változása. Annál is inkább, mivel a mérési időszak során tapasztaltak szerint úgy tűnik, hogy a marsi év egy részében az oxigén és a metán mennyisége egyszerre változik; mindkét gáz eredhet biológiai és geokémiai folyamatokból. Bár mostanáig nincs bizonyíték Marsi életformákra, a Curiosity pedig nem tudja megállapítani, hogy a gázok forrása biológiai vagy geológiai. Ezért valószínűbb, hogy valamilyen kémiai folyamat miatt észlelik a változásokat.

Meglehet nem is gondolnánk, de a Mars talaja oxigénben gazdag vegyületek sokaságát tartalmazza, például hidrogén-peroxidot és perklorátokat. A kutatók arra már a Viking űrszondák által végzett kísérlet során rájöttek, hogy hő és víz hatására oxigén szabadul fel a marsi talajból, csak éppen ezt a kísérletet nem a jelenleg tapasztalt tavaszi körülmények közt végezték.

Bár még ha emiatt is szabadul fel az oxigén, ez még mindig nem ad kielégítő választ az ősszel csökkenő mennyiség problémájára. Felmerült még a világűrből érkező nagy energiájú sugárzás hatására keletkező oxigéntermelődés, de végül ezt is kizárták, mivel ekkora emelkedés legalább egymillió évbe telne.

Timothy McConnochie, a tanulmány szerzője szerint mostanáig nem tudnak pontos magyarázattal szolgálni a jelenségre, de valószínűleg a talaj felső rétegével összefüggő évszakos folyamatról van szó. A Curiosity SAM egyébként az első műszer a Marson, melynek segítségével több éven át zajló változásokra fény derülhet, és remélhetőleg még több adatot gyűjthetnek az oxigénrejtély megfejtéséhez. Ha pedig már a Mars és az oxigén érdekfeszítő témáját boncolgatjuk, Martian Wolf vlogger az alábbi videóban utánajárt, hogy milyen kémiai, illetve biológiai folyamatok során 'csiholhatunk' oxigént a Marson.

(Fotó: Pixabay)