A klímakutatók azonban már ekkor figyelmeztettek, hogy nem eszik olyan forrón a kását: az emberiség az ipari forradalom óta formálja át drasztikusan a bolygó klímáját, ezt pedig néhány hónap nem fogja helyrerántani. Ez nagyjából olyan mértékű aránytévesztés, mintha megpróbálnák kigáncsolni egy száguldó gyorsvonatot.

Sajnos a szakértőknek lett igazuk: koronavírus ide vagy oda, májusban ismét új rekordot ért el a légköri szén-dioxid szint, vagyis a hat évtizede tartó trendet a járvány sem tudta a visszájára fordítani. Számszerűsítve mindez úgy fest, hogy az előző hónapban minden egymillió légköri gázmolekulából 417,2 volt szén-dioxid (az ipari forradalom előtt ez a szám 280 volt).

Persze ha másban nem is, abban még mindig reménykedhetünk, hogy az emberiség legalább tanult a járványból, mert most végre megtapasztaltuk, milyen, ha kontroll nélkül elszabadulnak az elemek. Egyesek szerint a járvány egy pár mondatos prológus ahhoz a nagyregényhez képest, ami a jövőben vár ránk, ha a környezetünk pusztítása és a fenntarthatatlan életmódunk a változatlan mederben folyik tovább.

A WHO is kiadta a hivatalos állásfoglalását, hogyha szeretnénk elkerülni a jövőben a hasonló járványokat, ahhoz a környezetvédelmen át vezet az út.

Talán csak a radikális derűlátókat lepi meg: nem biztos, hogy elsajátítottuk a leckét. Pontosabban: ha elsajátítottuk, ha nem, a dolgok mintha haladnának a maguk útján. Megállíthatatlanul. A Bloomberg ravasz véleménycikkben hozza fel példának az amerikai autóipart.

A járvány előtt az iparági szereplők 141 milliárd dollárt költöttek, hogy a gyártást átállítsák a belsőégésű motorról az elektromos motorra. Emögött pedig még gazdasági racionalitás is állt: az amerikai sofőrök egyharmada nyilatkozott akkor úgy, hogy a következő vásárláskor elektromos járművet preferálna. A járvány után azonban visszaesett az autókereskedelem, és ami még rosszabb: nagyot zuhant az olaj ára – vagyis az olcsóbb üzemanyag, mint vásárlási érv, kezd elszivárogni az elektromos gépjárművek mögül. A másik megoldatlan probléma, hogy az Egyesült Államokban még mindig kevés a töltőállomás, ami szintén az adaptációs kedv csökkentését eredményezi.

Az Egyesült Államokból nézve nem ritkán Európa a bezzeg gyerek, és ez nincs másképp most sem. A Reuters értesülése szerint Németországban mostantól úgy lehet csak benzinkutat építeni, ha ott lehetővé teszik az elektromos autók töltését is. Látszólag tehát a mi kontinensünk valamivel zöldebben gondolkozik, így a lelkiismeretünk kicsit megnyugodhat.

Ha nem csak az egyes intézkedéseket nézzük, hanem a nagyobb képet, akkor viszont nem biztos, hogy a lelkiismeretünk helyesen járt el az imént.

Az Európai Unió olyan környezetbarát támogatási csomagra tett javaslatot, amely a járvány utáni, összesen 750 milliárd értékű helyreállítási pénzügyi segélynek tenné ki egy tekintélyes részét: a pénz negyedét kellene zöld beruházásokra költeni. Így aztán nem csak munkahelyek jöhetnének létre, de még a 2050-re kitűzött klímasemlegességhez is közelebb jutnánk.

Jól hangzik? De még mennyire!

A gond csak az, hogy az OpenDemocracy utánajárása alapján az Európai Befektetési Bank így több környezetszennyező óriáscéget is támogat. A most szóban forgó csomag ugyanis a 2014-ben létrehozott mennyiségi könnyítési programnak a része. Ez utóbbi pedig kezdetben államkötvények vásárlásával segítette ki a bajba került tagországokat, és idővel ezt kiterjesztették 300 kiválasztott nagyvállalatra is.

A mostani 750 milliárd lényegében a fenti program felturbózott változata, amely összeg negyedét tehát zöld-beruházásokra kell elkölteni. Ugyanakkor egy alprogram részeként pénz jut több hírhedten szennyező óriáscégnek is (akik valahogy már beküzdötték magukat a fent említett, szerencsés 300 vállalat közé). A listán pedig olyan cégnevek szerepelnek, mint az E.ON, a BMW vagy akár a Shell olajtársaság.

Magyarán a zöldítés közben azért jut pénz az EU legszennyezőbb cégeinek is.

Mindenesetre a Bloomberg újságírója szerint, ha a józan ész talán nem is segít, azért van gyors és könnyű módja annak, hogy akár lóhalálában lehűtsük a planétát. Az elgondolás mindehhez pedig igen egyszerű: az üvegházhatást két dolog okozza ugye: egyrészt az üvegházhatású gázok, másrészt a Földet elérő napfény. Ha tehát a gázokkal nem tudunk (vagy akarunk) mit kezdeni, még mindig gátolhatjuk a napfényt, amely a bolygónkat éri.

Minderre pedig már megszületett a módszer – legalábbis elméleti szinten – csak néhány millió tonna kén-dioxidot kell a légkörbe eresztenünk. Utána még malmoznunk sem kell túl sokáig, tevékenykedésünknek heteken belül meglesz az eredménye: a bolygó elkezd lehűlni.

Kár, hogy az ökoszisztéma túl összetett, ezért igazából senki sem tudja, hogy mi történne, ha megpróbálkoznánk egy kis kén-dioxid-terápiával. Az mindenesetre nem túl biztató, hogy több posztapokaliptikus történet (hirtelen a Snowpiercer - Túlélők viadala és a Mátrix ugranak be – ez utóbbi esetén mindez az Animátrixban látható előzményepizódokból derült ki) kiindulópontja is kínosan hasonlít ehhez.

De hát az úgyis csak a vad fikció világa!

(Kép: Flickr/Gianluca Barresi, Pixabay)