A mikrochipek célja, hogy információt gyűjtsenek arról a környezetről, ahol éppen reptetik őket, majd a begyűjtött adatok továbbítása a kutatóknak. John Rogers, a találmány egyik fejlesztője szerint ha aprócska szenzorokat engednek nagy számban a levegőbe, akkor óriási területekről szerezhetnek információt, és a földet érés után is feltérképezhetnek olyan jelenségeket, mint a szennyeződések, vagy akár a fertőző betegségek.
A szakértők a fejlesztés első szakaszában a juharfáéhoz hasonló repülő magokat tanulmányozták, illetve számítógéppel lemodellezték, hogyan áramlik körülöttük a levegő, és hogy milyen más formákat lehet tervezni, amelyek hasonlóképpen viselkednek.
Ezáltal sikerült olyan formákat létrehozniuk, amelyek még a magoknál is stabilabban repülnek és lágyabban érnek földet.
Nagy területek feltérképezéséhez persze eleve nagy számban kell legyártani ezeket a repülő mikrochipeket, ami akkor lenne a legkönnyebb, ha meglévő infrastruktúrákat is bevonhatnának a gyártási célokra.
Viszont a jelenleg gyártott hasonló, mikrochipes szerkezetek alapvetően laposak, míg az újak komplex három dimenziós szerkezettel ellátottak.
A fejlesztők tehát a probléma megoldása érdekében két dimenzióban gyártották le a miniatűr mikrochipeket, majd rugalmas, megnyújtott elasztomert helyeztek a szárnyakra. Amikor hagyták, hogy az anyag elernyedjen, a bevonat a kívánt formába hajlította a szerkezetet.
Hogy az apró mikrochipek valóban használhatóak-e a környezet monitorozására, az egyelőre kérdéses, hiszen létrehozói nem tudják, hogy az efféle érzékelők mennyire megbízhatóak, már ami az adatok mérését és továbbítását illeti.
Rogers és társai azonban rövidesen nekilátnak a terepi teszteknek. Az első ilyen során több ezer színváltó szenzort dobnak majd le egy területre, hogy feltérképezzék annak ólom-, kadmium- és higanyszintjét.
Ezt követően nagy felbontású fotókat készítenek egy drónnal a területről, a kirajzolódó színek alapján pedig feltérképezik a különösen szennyezett részeket.
Terveik szerint a szenzorok további sorsa ugyancsak érdekes kérdés, hiszen az aligha előnyös a környezetre nézve, ha kvázi teleszórják érzékelőkkel. A kutatók ezt úgy szeretnék kiküszöbölni, hogy környezetbarát, lebomló anyagokból rakták össze a mikrochipeket, amelyek dolguk végeztével egyszerűen felszívódnak.
(Fotó: ABC)