“Nem tudtam, hogy a világ a kék ennyiféle árnyalatát rejti magában. Körbevett a jég, megtörte a fénysugarakat minden oldalon. Még soha semmi nem vakított el ennyire. Kelet-Antarktiszon voltam. A jégtakaró alatt és éppen úsztam. Nem éppen úgy ment, mint ahogy terveztem.” - írta Lewis Gordon Pugh a eseményről szóló blogbejegyzésében, miután január 23.-án tíz perc huszonhét másodperc alatt leúszta azt a körülbelül egy kilométeres távot, mely átvezetett az Antarktisz fagyos gleccsertavainak egyikén.

A Déli-sark jégtakarója különösen nagy veszélyben van az egyre melegedő átlaghőmérséklet miatt, a 2014 és 2017 között végzett megfigyelések szerint csak ebben az időszakban hasonló mennyiségű jég olvadt el a területen, mint az Északi-sarkon az elmúlt harminc év alatt. A régióban a Durham Egyetem kutatói által nemrégiben felfedezett több mint hatvanötezer gleccsertó (és ez csak a kelet-antarktiszi tavak számát jelenti) jelenléte is megerősíti a feltételezéseket, miszerint az olvadás sokkal kiterjedtebb és sokkal inkább a szárazföld felé terjeszkedik, mint azt korábban feltételezték.

A NASA pénteken tette közzé azokat a műholdas fotókat, melyek bemutatják, hogyan nézett ki február 4.-én, majd kilenc nappal később, február 13.-án az antarktiszi Eagle Island felszíne.

Míg a korábbi felvételeken fehér jégtakaró látható, a másodikon már kékvizű tó és a hó alól kikandikáló barna föld látszik.

A hirtelen változás oka az a meleghullám, mely a kutatók szerint a huszonegyedik században egyre gyakrabban éri el a térséget, megemelve a hőmérsékletet akár húsz fokig is. A képek készítésének idején 18.3 celsiusfokot mértek, ugyanannyit, mint Los Angeles városában. A kutatók még elemzik az adatokat, egyenlőre várakozó állásponton vannak azzal kapcsolatban, hogy a jelenséget anomáliának vagy új időjárási minta kialakulásának tekintsék, de annyi bizonyos: a világ jégtakarói gyorsan olvadnak.

Ez pedig gondokat okozhat a helyi élővilág számára, elősegíti, többek között, a zordabb körülmények között életképtelen invazív fajok megjelenését és betelepülését, melyek megváltoztathatják a régió biológiai struktúráját és életkörülményeit. Az első ilyen utazók már meg is érkeztek a térségbe, az IRBio (Faculty of Biology and the Biodiversity Research Institute) szakemberei januárban számoltak be az algák tetején megkapaszkodó mohaállatok megjelenéséről, melyek a Csendes óceán északkeleti részéről hajóztak le idáig.

A Membranipora membranacea gyorsan szaporodó élőlény, mely könnyen alkot kiterjedt kolóniákat, ezek pedig akadályozzák az algák reprodukcióját és növekedését.

Mivel sok tengeri állatfaj algával táplálkozik, valamint a fitoplanktonok nagymértékben hozzájárulnak a Föld oxigéntermeléséhez is, a mohaállatok beköltözése veszélyeztetheti a terület egészséges működését. “A globális változások fényében, ami a Déli-sarkon történik, a Fehér Kontinens más részein is bekövetkezhet[...] Ez drámai következményekkel járhat a tengeri ökoszisztéma helyi organizmusai számára.” - írja Conxita Àvila a Scientific Reportsban megjelent tanulmányban.

Lewis Pugh éppen az ilyen problémákra szeretné felhívni a világ figyelmét az akcióival. A “Jégembernek” vagy az “úszás Edmund Hillary-jának” elkeresztelt brit/dél-afrikai jogászprofesszor volt az első ember, aki a világ összes óceánjában teljesített hosszútávú úszásokat, valamint gyakran megfordul a bolygó leghidegebb vizeiben, például az Északi-sarkon vagy a Mount Everest gleccsertavaiban.

Szigorúan ragaszkodik saját maga által megszabott protokolljához, miszerint csak úszósapkát, úszószemüveget és úszónadrágot (Speedót) visel, legyen bármilyen fagyos a környezet.

Így kapta missziója a becenevét, a Speedo Diplomáciát, melynek keretében sokat tett a sarkok területének védelméért, többek között az ő erőfeszítéseinek (és az általa létrehozott Lewis Pugh Alapítványnak) köszönhetően jött létre 2016-ban a világ legnagyobb tengeri rezervátuma a Ross-tengernél.

A mostani projekt célja a Tengeri Védett Területek (Marine Protected Areas, MPAs) létrehozásának sürgetése, mely Pugh szerint nem tűr halasztást. Az egymillió négyzetkilométer kiterjedésű kelet-antarktiszi rezervátum ötletéhez, mely többek között a túlhalászástól védené a régiót, már az összes illetékes nemzet beleegyezését adta, kivéve Oroszországot és Kínát, azonban az érvényes nemzetközi törvények szerint mind a huszonöt ország szavazatára szükség van. Az akció után a környezetvédő így Moszkvába utazott, majd Pekingbe látogat tárgyalásokat folytatni, év végén pedig a glasgow-i COP26 konferencián szólal fel az ügy érdekében. Azonban a januári úszás nem csak különösen dermesztő vizekben zajlott (Kelet-Antarktisz a világ leghidegebb helye), hanem a szokottnál is veszélyesebb körülmények között.

“Ragyogó türkizként kezdődött, majd királykékbe váltott. Jégfalak vettek körbe és kivájt jégmennyezet magasodott felém. Elúsztam a kanyarig, ahol a szín indigó volt, majd a következő kanyarban már pszichedelikus kék. Még tovább haladtam, ekkor violába fordult - aztán olyan sötét lett, hogy le kellett vennem a szemüvegemet, hogy lássam merre úszok[...] Félúton voltam az alagútban, lényegében vakon, mikor egy hatalmas robbanást hallottam a fejem fölött. Úgy hangzott, mintha valaki egy ágyút sütött volna el. Tudtam, hogy mit jelent ez a hang: a jég mozgásba lendült.” - írta Pugh a blogbejegyzésében. A jég mozgása azért jelentett különösen rosszat, mert a gleccsertavak a repedéseken keresztül pillanatok alatt elszivároghatnak, mint amikor valaki kihúzza a dugót a kádban.

Az alapkőzet felé befolyó víz instabillá teheti az egész rajta nyugvó jégtömeget, melyről ezután darabok szakadnak le. Az úszó szerencséjére most nem erről volt szó, sikeresen kijutott az alagútból és sérülés vagy fagyás nélkül teljesítette a távot.

“Azt üzenem a világ vezetőinek, kérem jöjjenek el Glasgowba és jöjjenek tele ambícióval. Lépjenek fel vagy álljanak félre, mert egyszerűen nincs több időnk. Abba kell hagynunk a beszédet és el kell kezdenünk a cselekvést.” - üzente a sportoló az akció után. 

(Fotó: Wikimedia Commons, Piqsels, Facebook/nasaearth, Facebook/LewisPughOceans, Flickr/berniedup)