Az Auriga Space egyike azoknak a cégeknek, amelyek egyedi módszerrel kísérelnék meg a rakéták űrbe való feljuttatását, hogy csökkentsék a rakétaindítások költségeit. A kaliforniai vállalat megoldása nem példa nélküli ötlet, de eddig még nem alkalmazták a rakétaindításokhoz: a leendő rendszer a tervek szerint lineáris villanymotorral és elektromágneses berendezéssel gyorsítja fel a rakétákat a megfelelő sebességre, ezért a működése a maglevekhez, vagyis a mágneses lebegtetéssel funkcionáló vasutakhoz hasonlítható.

Az elképzelés szerint az Auriga Space kilövőpályáján a rakétát szállító hordozóberendezésnek az elektromágnesek adnak kellő lendületet, a síneken (illetve sínek fölött) haladó jármű pedig egészen nagy sebességre, a hangsebesség hatszorosára gyorsul az alagútpálya végére. A pálya utolsó szakasza meredeken emelkedik, a rakéta pedig innentől, a hordozóról való leválása után, már hiperszonikus tempóval lő ki, és csak rövid időre kell begyújtania a hajtóműveit az űrbe való eljutáshoz. A koncepció lényege az üzemanyaggal való spórolás megvalósítása, hiszen így a rakéta sokkal kevesebb üzemanyagot használ el az emelkedéshez, mintha a hagyományos módon, a földről indulna útnak.

Hasonló tervek születtek már korábban is, ugyanezzel a céllal, tehát azért, hogy a rakéták indításának gazdaságosabbá tételét lehetővé tegyék: ilyen többek között a Spin Launch hatalmas űrparittyája is, ami egy óriási centrifugában egy kar segítségével gyorsítja a rakétákat a hangsebesség többszörösére, amelyek így nagyjából 61 kilométeres magasságig tudnak elvileg emelkedni, és csak itt kell bekapcsolniuk a hajtóműveiket ahhoz, hogy elérjék a Föld körüli pályához szükséges szökési sebességet. Ellentétben azonban a Spin Launch berendezésével, amelynek szuborbitális prototípusát már 2022-ben tesztelték a NASA rakományával, az Auriga Space rendszere még nem áll készen a tesztekre, sőt, egyelőre a specifikációkról is keveset lehet tudni. A cég vezérigazgatójának, Winnie Lainak elmondása szerint mindenesetre az ütemterv már megvan a fejlesztésekhez: ez alapján első körben két tesztpályát, a Prometheust és a Thort építik meg, ahol az ügyfelek hiperszonikus teszteket végezhetnek a járműveikkel, majd ezután következik csak a Zeusz elnevezésű pálya konstrukciója, amivel már a Föld körüli pályára állítást is meg lehet oldani.

“A rakéták nagyon nem hatékony gépezetek, igaz? A rakéta teljes tömegének kevesebb mint 2%-a jut csak el az űrbe, és ennek több mint 90%-át az üzemanyag teszi ki.”

- magyarázta Winnie Lai a Payload Space-nek, hozzátéve, hogy éppen emiatt mindig is szeretett volna alternatív módszert találni a rakomanyok űrbe való szállítására, ami a korábbiaknál jóval hatékonyabban működik.

Az Auriga Space egyelőre határidőket sem tett közzé aztán kapcsolatban, hogy mikorra valósulhat meg a rendszerük, de a TechCrunch hírei szerint támogatókat már találtak a projekthez, és a cég a jövőben az Egyesült Államok Űrhaderejevel is együttműködhet majd, hogy sokkal gyakoribb rakétaindításokat tegyen elérhetővé számukra. “Ha hívunk egy Ubert, elvárjuk, hogy perceken belül megjelenjen. Úgy gondoljuk, hogy ennek az űrutazás terén is így kellene működnie.” - mondta el Lai.

(Fotó: Auriga Space)

Rakéta nélkül az űrbe jutni - lehetséges? Menjünk lifttel az űrbe? Használjunk egy nagy, fentről lelógó kampót? Építsünk kétezer kilométeres maglev-gyorsítópályát?