A Magnus-hatás, noha első látásra látszólag ellentmond Newton első törvényének, miszerint "egy inerciarendszerben minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti", valójában, természetesen, nagyon is a newtoni fizika szabályait követi, a harmadik törvény hatás-ellenhatás elvének engedelmeskedve. A Magnus-effektus megfigyelhető számos jelenségben és egyike a leggyakoribb alkalmazásainak a sport területe, többek között a focisták is ezt az érdekes fizikai hatást használják ki a sorfalat kikerülő csavart labdáikkal.

Egyike a leglátványosabb csavart labdáknak Roberto Carlos brazil balhátvéd 1997-es, franciák elleni szabadrúgása, amely 137 km/h-val repült nem egészen egyenes röppályával, de mégis egyenesen a kapuba június 3-án és amely arra inspirálta a francia fizikusokat, hogy évekig tartó laboratóriumi kísérletekkel próbáljanak meg utána járni a gól mögötti rejtélyes folyamatoknak. Több tanulmány is világot látott az ügyről, például az École Polytechnique és École Supérieure de Physique et de Chimie Industrielles közös munkája, amely szerint a rúgás különlegességét a hatalmas erő és a kaputól való viszonylag messzi távolság adta, amelyek miatt a Magnus-hatás látványosabban tudott érvényesülni.

A levegőben való hirtelen irányváltás azért történik, mert a labda pörgése miatt a két oldalán a légáram más-más irányba hat

és egy idő után az egyik oldalon sokkal jobban felgyorsul a levegő mozgása, míg a másik oldalon lassul. Ez pedig végeredményben megváltoztatja a labda eredeti ívét. A hatást nem csak a futball során, hanem teniszben, pingpongban, golfban is ki tudják használni a játékosok, sőt, a Dél-kaliforniai Egyetem magazinjának leírása szerint a golflabda kis mélyedésekkel teli külsejét direkt a Magnus-hatás felerősítésének céljával alakították ki ilyenre. Mivel a fizikai jelenséget a 17. században Newton, majd később, 1852-ben Heinrich Gustav Magnus német fizikus is pontosan leírta és megmagyarázta, ezért a francia kutatók előtt már közel sem volt ismeretlen a hatás, a vizsgálatokat inkább csak a meccsen prezentált rendkívül látványos megvalósítás inspirálta.

Azonban volt egy ember, aki két évtizeddel később kétségbe vonta a laboratóriumi kísérletek igazságát és a fizikusok elméleteit és előállt a saját magyarázatával az esetről. Roberto Carlos 2017-ben elárulta a francia L'Equipe-nek, hogy meggyőződése szerint a híres labda a szél miatt ért a kapuba, ha nincs a megfelelő, jobb irányból érkező légfuvás a stadion azon pontján, a gól sosem született volna meg.

"Szerintem egy csoda volt, mert még sosem láttam semmi hasonlót[...] Szemtanúi leszünk még hasonló góloknak, de nem ugyanilyennek. Ezek azok a dolgok, amik csak egyszer történnek meg az életben és velem ez megtörtént."

Erez Garzy, a Davidson Tudományos Oktatási Intézet munkatársa TED videóban magyarázza meg Carlos gólját és arra is választ ad, hogy vajon lehetséges-e a Magnus-hatást kiaknázva olyan módon megrúgni a labdát, hogy az bumeráng módjára visszatérjen a kiindulási pontra.

(Fotó: Getty Images/Andrij Onufrijenko)

További cikkek a témában:

Csodagólok, bizarr hajók és repülők, mind a Magnus effektus gyermekei A Magnus-effektus egy elképesztően furcsa jelenség, amit valószínűleg mindannyian láttunk már működés közben, de talán nem is tudtuk, mi játszódik épp le a szemeink előtt.
A karatetrükkök hátterében Newton törvénye áll, nem a nyers erő Fizikus-karatés tudósok utánamentek, miként képes egy ember kettécsapni a betontömböt kéztörés nélkül.
Lehet valaki szó szerint allergiás a testedzésre? Béna kifogásnak tűnhet, de akadt példa arra, hogy valakinél az edzés váltott ki anafilaxiás sokkot.