Ennek ellenére a klasszikus értelemben nem beszélhetünk allergiáról. Miként azt Dr. Andrew Murphy, allergológus elmondta, az allergiás reakció úgy alakul ki, hogy az illető ki van téve valami anyagnak, pontosabban egy, az allergénből származó fehérjének. Ez az allergén lehet mogyoró, macskaszőr vagy valami növényi pollen egyebek mellett. Ezek a fehérjék aztán kölcsönhatásba lépnek a szervezet immunsejtjeivel. Az immunsejtek pedig válaszként különböző anyagokat, például hisztamint bocsájtanak ki, és ez okozza az allergiás tüneteket: a csalánkiütést, tüsszögést satöbbit. Edzéskor azonban nem kerül be idegen fehérje a szervezetbe, így a szakértő elmondása szerint senki sem lehet allergiás például a futásra.
Ám ennek ellenére is előfordulnak különös esetek. Murphy egyik betege egy nő volt, aki az egyik éjjel iszogatott, majd reggel a macskajajra bedobott némi ibuprofént (ez egy nemszteroid gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító). Majd elment edzeni. A nő előzőleg sem az alkoholra, sem az ibuprofenre, sem az edzésre nem mutatott allergiás reakciót, ezúttal azonban a három tényező valamiféle kombinációja anafilaxiához vezetett nála.
Az anafilaxia úgynevezett I-es típusú allergiás reakció vagy hiperszenzitivitási reakció. Az anafilaxia tünetei sokfélék: enyhe bőrpírtól terjednek az élet veszélyeztető anafilaxiás sokkig. Ez utóbbinak két fajtáját különböztetjük meg: allergiás és nem allergiás eredetű anafilaxia. Az anafilaxia több tünetettel is járhat, az enyhébbek közé tartozik a verejtékezés és a bőrpír, ám például a légzőszervek görcse akár fulladást is okozhat. (A tünetekről és a kezelési módokról itt lehet olvasni.)
Erről a jelenségről a hazai allergiás-ellátás is megemlékezik: „Néhány esetben fizikai terhelés indukálja az anafilaxiás sokk kialakulását, ez jelenthet futást, síelést, aerobic edzést is. Ilyenkor az allergén szervezetbe kerülését követően közvetlenül nem alakul ki allergiás reakció, azonban a fentebb említett fizikai terhelés hatására megjelennek a tünetek.” Dr. Murphy ezt úgy fogalmazta meg, hogy ekkor az anafilaxia megjelenése nem antitesthez kötött, de maga az edzés indítja el a folyamatot, és az immunsejtek ugyanúgy aktiválódnak, mint más allergiás-reakciók esetén. Az edzés kétféleképpen indíthat el allergiás reakciót. Az egyik esetben önmagában a testmozgás gyújtja be a folyamatot. Hogy ez miképp történik pontosan, az jelenleg rejtély, egy elmélet szerint az edzés során keletkező endorfin váltja ezt ki bizonyos immunsejteknél. Másoknál azonban a reakció akkor indul csak be, ha edzés előtt bizonyos ételt fogyasztottak. A fenti esetben tehát az étel lehetett az ibuprofén, az alkohol, esetleg ezek kombinációja. Az ibuprofen egyébként növeli az emésztőrendszer szöveteinek az áteresztőképességét (ami miatt több allergén kerülhet a szervezetbe), de akár kifejezetten az immunsejtekre is hathat.
A kezelés attól függ tehát, hogy az edzés maga váltja-e ki a reakciót, vagy ez csak bizonyos ételek fogyasztásakor történik meg. Utóbbi esetben kerülni kell az allergizáló ételeket, amennyiben azok ismertek. Ha nem, akkor edzés előtt és után négy-négy órát ki kell hagyni a táplálkozás tekintetében. Keményebb dió, ha a reakciót ténylegesen az edzés váltja ki. Ez már csak azért is az, mert egyénenként változik az a mozgásmennyiség, ami már anafilaxiát okoz: egyeseknél már egy könnyű séta is elég, mások vidáman bicikliznek akár hosszabb távokat is. Ilyenkor mindenképp egy orvossal együtt kell felmérni a beteg teljesítőképességének a határait. Ugyanakkor az edzésre adott súlyosabb allergiás reakció elég ritka, dr. Murphy például a negyedszázados praxisa alatt egyetlen olyan beteggel találkozott, aki egy ilyen reakció miatt ájult el. Az enyhébb tünetek sokkal gyakoribbak, mint például a csalánkiütés vagy az ajakduzzanat.