A kövön szereplő rúnák olvasásáról a szakértők megegyeznek, az értelmezéséről a szövegnek azonban nem. Tekintve, hogy a kövön olvasható vers kilenc rejtvény sorozata, ez nem is csoda. Egyfajta fordítást itt lehet olvasni.
Egy új tanulmány szerint a valódi értelmezés nagyon eltér az eddig elfogadottól, tehát hogy a vers rejtvényei egy háborúról szólnának. A mostani, kiterjedt, több terület szakértői (régészek, történészek, filológusok, valláskutatók) által közösen végzett analízis arra jutott, hogy a Rök-kő versein a vikingek magával a természettel, sőt akár a természetfelettivel kerülnek szembe.
A kutatók választ kerestek a kövön szereplő, kilenc rejtvényre, és arra jutottak, hogy ötnek a naphoz lehet köze, négynek pedig Odinhoz és az ő harcosaihoz. A megoldáshoz ősi északi szövegeket használtak fel, és állításuk szerint így – közös erőfeszítéssel – olyan párhuzamokra bukkantak, amik eddig elkerülték a kutatók figyelmét.
A kutatók szerint nem egy tényleges, történelmi eseményre utal a rúna, legalábbis nem abban az értelemben, mint eddig feltételezték, ehelyett egy kisebb klímakatasztrófára, melyre a Rök-kő felállítááshoz képest évszázadokkal korábban, 536 körül kerülhetett sor. Ekkor az alacsony hőmérséklet kihatott a termésre, ami éhezéshez vezetett.
Ám történtek más, ijesztő dolgok is. Napkitörés festette vörösre az eget, a termőföldek megsínylették a kemény fagyokat, végül pedig történt egy napfogyatkozás is, éppen napfelkelte után.
A vikingek ezen baljós jelek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy itt a Fimbulvetr, a hármas tél, amely a világvégét, a Ragnarököt előzi meg.
Persze a Rök-kő kifaragásakor ezek az események már a múlt részei voltak, ám jelentőségük miatt nem merültek feledésbe. Ráadásul a fent kifejtett eseménysorozat miatt új uralkodóosztály emelkedett fel, akik újraszervezték a mezőgazdaságot, és a hatalmukat Odintól eredeztették. Mivel pedig Odin amolyan isteni hadúr volt, akinek támogatása nem csak az emberi ellenségekkel szemben jött jól, de akár a Ragnarök óriásival vívott harcban is, így ez összességében nyugtatólag hathatott az egyszerűbb népekre.
A rúnakő tehát egyrészről emlékeztetett a múltra, másrészről arra, hogy kinek köszönhető, ha a szörnyű események nem ismétlődnek meg: (nem nagy meglepetésre) a korabeli uralkodóosztálynak, végső mondanivalója pedig akár így is összefoglalható:
Csak semmi pánik, amíg mi vagyunk hatalmon!
(Kép: wikipedia, pixabay, forrás: gizmodo, wikipedia)