A Caltech tudósai nagy lépést tettek afelé, hogy közvetlenül az űrbeli napenergia felhasználásával folyamatos tiszta energiaforrást biztosítsanak a Földnek. Az 50 kg-os Space Solar Power Demonstrator (SSPD) műholdat, tegnap, január 3-án lőtték fel egy SpaceX Falcon 9 rakéta fedélzetén – számol be róla a CNET. Az SSPD teszteli azokat a kulcsfontosságú technológiákat, amelyek az űralapú napenergia előállításához és a Földre történő visszasugárzásához szükségesek.

Az Európai Űrügynökség is rámegy az űrben termelt napenergiára A Föld körüli pályán keringő naperőművekkel egy ideje Kína és az USA is aktívan foglalkozik, a tervek szerint pedig hamarosan az Európai Űrügynökség is belekezd a saját projektjébe.

A napenergia kapcsán az egyik legkomolyabb probléma itt a Földön, hogy egy adott helyen nem süt állandóan és intenzíven a Nap. Az űralapú napenergia ezt orvosolná – egy olyan koncepcióról van tehát szó, amely évtizedek óta létezik, és magában foglalja a napenergia műholdak segítségével történő összegyűjtését, majd ennek a Földre sugárzását. Ez a napenergia a Földön aztán elektromos árammá alakítható, és felhasználható a hálózatokban. Az ötlet lényege tehát az, hogy kihasználjuk a Napot, ezt a szinte korlátlan energiaforrást a hét minden napján, 24 órában – és így le tudjuk küzdeni a Földön a napelemek korlátait, mivel ezek értelemszerűen csak akkor tudnak energiát szolgáltatni, ha süt a Nap, és így folyamatos ellátást sem képesek biztosítani.

Az SSPD három kísérletet végez az űralapú napenergia megvalósíthatóságával kapcsolatban. Az első kísérlet, az úgynevezett DOLCE (Deployable on-Orbit ultraLight Composite Experiment), az űrben használt napelemek telepítési mechanizmusait fogja vizsgálni egy 0,55 négyzetméteres szerkezet kibontásával. A második kísérlet, az ALBA (Assessing Large Area Bifacial on-Orbit PV Assemblies) 22 különböző típusú fotovoltaikus cellát fog tesztelni, hogy kiderüljön, ezek miként állnak helyt az űr szélsőséges környezetében. A harmadik kísérlet, a MAPLE (Microwave Assisted Photovoltaic on-orbit Link Experiment), pedig már az energiaátviteli mechanizmusokat teszteli mikrohullámú adók segítségével.

Az SSPD végső célja egy több mint 0,8 km szélességű űrnapelem-konstelláció telepítése, amely egy olyan űrbeli naperőművet alkotna, amely a napenergiát visszasugározná a Földre. Ez vezeték nélküli energiaátvitelt jelentene, ahol a rádióhullámokat a talaj szintjén energiává alakítják, majd az elektromos hálózatokban használható formává konvertálják. Az SSPD-t már tesztelték a Földön, de azt egyelőre nem tudni, hogyan bírja majd a világűrbeli áldatlan viszonyokat. Az ALBA és MAPLE kísérletek befejezése fog egyébként a leginkább elhúzódni, mivel a tudósok szeretnék látni, hogyan teljesítenek ezek az eszközök hosszabb távon a különböző környezetekben.

Csodát azonban nem ígér senki, mivel az űrbeli naperőmű sem jelent gyors megoldást az éghajlati válságra, ráadásul potenciális problémák merülhetnek fel az erőműveknek a már amúgy is zsúfolt Föld körüli pályán történő építése, valamint a projekt összköltsége miatt is. Viszont ezzel a megoldással energiát lehet juttatni a világ azon régióiba, amelyek jelenleg nem férnek hozzá megbízható áramellátáshoz, és folyamatos tiszta energiaforrást is biztosíthatunk idővel a bolygó energiaellátásához. Amint azt Ali Hajimiri, a Caltech mérnöke és az SSPD társigazgatója elmondta:

„Bármi is történik, ez a prototípus nagy előrelépést jelent.”

(Kép: Caltech)