Az Európai Űrügynökség Mars Express szondájának felvételeire alapozva készítette el a Freie Universität Berlin azt a videót, aminek láttán úgy érezhetjük, mintha egyenesen a bolygó különleges árokrendszere felett repülnénk el. A Nili Fossae az Isidis becsapódási medence szomszédságában található és több száz méter mély, valamint több száz kilométer hosszú árkokból áll, amelyek speciális, macskakarmoláshoz hasonló mintákat alkotnak a magasból nézve.

Az árokrendszer kialakulása összefügg a medence történetével: az elképzelések szerint miután az Isidis területét az ősi időkben (3,5-4 milliárd évvel ezelőtt) ellepte a forró láva, a talaj megsüllyedt, ez a folyamat a kéregrétegben feszültséget eredményezett és ennek következtében jöttek létre a repedések és árkok. A helyszín sok érdekességet tartogat a kutatók számára, mivel az elemzések arra utalnak, hogy a régió rendkívül gazdag ásványokban, például filloszilikátokban és karbonátokban, valamint régen nagy mennyiségű víz is lehetett a területen. Egy ízben Michael Mumma, a Goddard Űrrepülési Központ asztrobiológusa, metánt is detektált a Nili Fossae környékén az infravörös tartományban végzett vizsgálatai alapján.

A marsi metán izgalmas lehetőségeket vet fel a földön kívüli életet kereső asztrobiológusok számára, mivel ez a szénhidrogén a Földön jellemzően biológiai eredetű. A Nili Fossae olyan ígéretes helynek tűnt a tudományos kutatások kivitelezésének szempontjából, hogy sokáig versenyben volt a Curiosity marsjáró egyik potenciális leszállási helyeként, de végül a rover a Gale-kráterben landolt az Aeolis Palus területén 2012-ben. A Nili Fossae-ra küldött misszió lehetőséget biztosított volna a bolygó egyik legősibb, felszínről is elérhető régiójának alaposabb megismerésére és információkat nyújtott volna azzal kapcsolatban, hogy a pre-, vagy korai noachian időkből (körülbelül 4 millárd évvel ezelőtt) származó kőzetekben fenn tudott-e maradni bármilyen bioszignatúra, avagy olyan molekuláris fosszília, ami a valahai élet lehetséges jelenlétét jelzi.

A Gale-kráter hasonló okokból ígérkezett vonzó helyszínnek a kutatásokhoz: a több mint három milliárd évvel ezelőtt történt meteorbecsapódás által mozgásba hozott folyamatok formálták a környezetet és azóta tovatűnt folyók és tavak alakultak ki a területen, amelyek akár a mikrobiális élet feltűnését is támogathatták a kutatók szerint. A Curiosity azóta sem hagyta abba tevékenységét a Marson, tíz tudományos berendezésével és 17 kamerájával sok adatot szerzett a bolygóról, amelyek betekintést nyújtanak a Mars fejlődésének történetébe. A rover legutóbb egy különösen erőteljes napvihart örökített meg navigációs kamerájával, ami nagy mértékű sugárzásnak tette ki, összehasonlításképpen, ha egy asztronauta mellette állt volna abban a pillanatban, akkor 30 mellkasröntgennek megfelelő mennyiségű sugárzás érte volna a NASA magyarázata alapján. Az ehhez hasonló megfigyelések nem csak a Mars feltérképezését segítik elő, hanem a jövőbeli missziókra való felkészülést is támogatják.

(Fotó: ESA/DLR/FU Berlin, G. Neukum CC BY-SA 3.0 IGO)

Az Éjszaka Labirintusa felett szállhatunk a Mars Express-szel A Naprendszer legnagyobb kanyonjának, a Valles Marinerisnek határán fekvő Noctis Labyrinthus régió rendkívüli részletességgel látható az Európai Űrügynökség videójában.