Kína új űrállomásának, a Tienkungnak első modulját, a központi irányító egységként funkcionáló Tienhót tavaly áprilisban indították útnak és állították Föld körüli pályára, azóta pedig már a második emberes misszió legénysége készíti elő a fedélzeten és űrséták közben a modult arra, hogy hamarosan fogadni tudja a további egységeket, a Ventient és Mengtient.

A jelenleg zajló Szencsou 13 küldetés űrhajósai, Csaj Csekang, Vang Japing és Je Kuangfu valamikor tavasszal, márciusban vagy áprilisban térnek vissza a Földre, ezután, még az idei évben, a Szencsou 14 és a később induló Szencsou 15 misszió tagjai már az űrállomáson váltják majd egymást. A Tienkung addigra nagyjából fel is épül, mivel a Ventient az év közepe felé, a Mengtient pedig az év végén tervezik hozzákapcsolni a Tienhóhoz. Mindkét modult laboratóriumnak, tudományos kísérletek elvégzésére fogják használni, emellett tartalék irányítóegységként szolgálnak a Tienho mellett. A struktúrákat a Földön építik meg, így a már felszerelt robotkarnak csak annyi lesz a feladata, hogy a helyükre illessze őket megkérdezésükkor.

Kína űrügynöksége az idei évben az űrállomással kapcsolatos munkák elvégzése miatt összesen hat missziót fog elindítani: ebből kettő az űrhajósok Tienhóra való eljutattását, kettő rakományok fuvarozását, kettő pedig a modulok szállítását szolgálja. Az űrállomás felépítése az egyik legfontosabb cél jelenleg az ország űrprogramjai között, mivel a kínai űrhajósok számára eddig csak jóval kisebb és szűkösebb kísérleti egységek biztosították a szállást az űrben, a taikonauták ugyanis nem léphetnek az ISS-re egy 2011-es amerikai szabályozás és a két ország között fennálló bizalmatlanság miatt. A Tienkung-1 és a Tienkung-2, a korábbi állomások, csak rövid ideig üzemeltek és kényelmetlenül kis teret biztosítottak a legénységnek a mozgáshoz és a munkák elvégzéséhez.

A már sokkal tágasabb, teljes méretű verziójában összesen 110 négyzetméternyi életteret magában foglaló Tienkung a Nemzetközi Űrállomáshoz hasonló módon üzemel majd: az itt tartózkodó űrhajósok akár fél évig is maradhatnak a fedélzetén, sokkal több tudományos kísérletet végezhetnek, mint eddig, valamint akár külföldi asztronautákat is fogadhatnak, amennyiben Kína engedélyezi a közös missziókat, de erre, korábbi nyilatkozatok alapján, nyitott a Kínai Nemzeti Űrügynökség. Azonban az űrállomás üzembe helyezésén kívül is sok jelentős programot kivitelezett az ország az elmúlt évben: 2021-ben összesen 55 rakétát indítottak az űrbe, Mars és Hold missziókat vezényeltek le és készülnek az emberes küldetésre, amely során az első kínai űrhajós a Hold felszínére léphet majd.

A tervek szerint 2030 körül kerülhet sor az eseményre, az előkészületek pedig már zajlanak: tavaly szeptemberben mutatták be a Csuhaji Repülési Kiállításon azokat a rakétamodelleket, amelyek egy jövőbeli holdraszálláshoz nélkülözhetetlenek lesznek majd. A rakéták fejlesztéséért felelős Lung Löhao Hosszú Menetelés 5 DY-nak nevezte az új űreszközt egy augusztusi előadásában, utalva a kínai tengjüe (dengyue) kifejezésre, amely a holdraszállást jelenti. A rakéta a Hosszú Menetelés 5 (Long March 5) mintájára épül meg, ami jelenleg a legerőteljesebb a Hosszú Menetelés szériában a maga 57 méteres hosszával és 25 tonna teherbírásával (alacsony Föld körüli pályán). A Global Times beszámolója szerint Lung azt is részletezte, hogy pontosan mi lesz a menete az első kínai holdraszállásnak: a két taikonauta, miután a leszállóegységgel megérkezett a Holdra, hat órán át marad a felszínen, ezalatt különféle munkákat végeznek, majd vissza is térnek az űrhajóhoz, ami a Földre szállítja őket.

Bár az augusztusi prezentáció idején a kormány még nem fogadta el a program terveit, de a Global Times-nak nyilatkozó hivatalos források szerint a projektről szóló információk hitelesek voltak és a szeptemberi kiállítás is arra utalt, hogy a fejlesztések már zajlanak a színfalak mögött.

2021-ben Kínán kívül más országok is jelentős mennyiségű rakétaindítást kiviteleztek: statisztikák szerint összesen 144 indítási kísérletre került sor az évben, ebből 133 végződött sikerrel. A Gunter Space adatai szerint 2022. január végéig az összes rakétaindításból 38%-ot Kína, 31%-ot az Egyesült Államok, 17%-ot Oroszország, 4%-ot Új Zéland, szintén nagyjából 4%-ot Európa, 2-2%-ot Irán és Japán, 1-ot India és 0,68%-ot Dél-Korea kezdeményezett. Az űrkorszak előző századi aranykorában, a hatvanas-hetvenes években nem volt ritka a hasonlóan magas rakétaindítási szám, de a 140 feletti indítást még egyszer sem sikerült elérni.

Az évben a SpaceX is rekordot döntött és egyben jelentősen hozzájárult az Egyesült Államok által az űrbe küldött rakéták számához: 2021-ben 31 alkalommal emelkedett az égbe Falcon 9 rakéta, mialatt 17 alkalommal Starlink műholdakat segített pályára állítani, 8 esetben kereskedelmi/kormányzati küldetéseket és 6 alkalommal a Dragon űrkapszulát szállító missziókat kivitelezett.

(Fotó: NASA, SpaceX, CMS)