A Spaceweather.com szerint a napfoltok száma 10-szeresére nőtt az elmúlt héten. A tudósok előre számítottak ezen napfolt-csoportok megjelenésére, mivel „helio-szeizmikus rengést” vagy vibrációt észleltek a nap felszínén a régióból. A napfolt terület „olyan hatalmas, hogy megváltoztatja az egész nap oszcillációját”. Azóta a napfoltcsoportok csak méginkább megszaporodtak, és új sötét zónákat hoztak létre, mint például az AR3492, AR3495, AR3496 és AR3497.

A Spaceweather.com szerint a napfoltok kolosszális halmaza körülbelül 200 000 kilométer átmérőjű, ami több mint 15-ször nagyobb, mint a Föld. A SpaceWeatherLive.com szerint a napfoltok legalább 16 kisebb (C-osztályú) és három közepes méretű (M-osztályú) flert is elindítottak az elmúlt négy napban. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az elkövetkező hetekben további kitörések várhatók, beleértve a napkitörés legerősebb típusának, az X-osztálynak a lehetőségét is.

A Napból kétféle „kitörés” is útjára indulhat, és ezeket sokan hajlamosak összekeverni – az egyik tehát a napkitörés (flare vagy magyarosan fler), a másik pedig a koronakidobódás (coronal mass ejections/CME). Hasonlóság, hogy mindkettő során irgalmatlan mennyiségű energia távozik a Napból, de ezek természete, működése és sebessége nagyon különböző, ahogy emiatt másféle hatásokkal bírnak a bolygónkra is.

A két jelenség, tehát a fler és a CME olykor egymással párhuzamosan is felléphet, és ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a fler lényegében fény, míg a CME anyag távozását jelenti a Napból. A flerek percekig, olykor órákig tarthatnak, és hatalmas mennyiségű energiát jelentenek. Fénysebességgel haladva nyolc percbe telik, mire a napkitörésből származó fény eléri a Földet, a flerekben felszabaduló energia egy része a nagyon nagy energiájú részecskéket is felgyorsítja, amelyek több tíz perc alatt érhetik el bolygónkat. A CME során azonban anyag, plazma távozik a Napból. A kutatók mindezt a következő hasonlattal próbálják érzékeltetni: gondoljunk egy ágyúra, a fler a torkolattűz, amit a közelben bárhonnan lehet látni, a CME pedig az ágyúgolyó, amely egyetlen irányba repül, és csak a célpontra van hatással.

A CME során a plazma három nap alatt éri el a Földet. A két típusú kitörés közötti különbségek napteleszkópokon keresztül is jól láthatóak, a flerek erős fényként, a CME-k pedig a gázok világűrbe nyújtózó hatalmas alakzataiként jelennek meg. De a flerek és a CME-k eltérő hatást fejtenek ki a Földön is. A flerekből származó energia megzavarhatja a légkör azon területét, amelyen a rádióhullámok áthaladnak, ami a navigációs és kommunikációs jelek romlásához és legrosszabb esetben átmeneti áramkimaradáshoz vezethet.

A CME-k viszont képesek a részecskéket a Föld-közeli térbe juttatni, és ezzel képesek befolyásolni a Föld mágneses mezőit is, olyan áramlatokat hozva létre, amelyek a részecskéket a Föld pólusai felé hajtják. Amikor ezek a légköri oxigénnel és nitrogénnel reagálnak, elősegítik az északi és déli fényként is ismert aurora létrejöttét. Ezenkívül a mágneses változások számos emberi technológiát érinthetnek. A nagyfrekvenciás rádióhullámok romlása is lehetséges, vagyis a rádiók statikus sugárzást adnak mindössze, a GPS-koordináták pedig métereket is tévedhetnek. A mágneses rezgések elektromos áramlásokat is létrehozhatnak a földi közműhálózatokban, amelyek túlterhelhetik az elektromos rendszereket, ha az áramszolgáltatók nincsenek felkészülve.

A Föld mágneses mezőjével és légkörével ütköző CME geomágneses vihart indíthat el, megzavarva a Föld magnetoszféráját. A geomágneses vihar súlyossága a CME intenzitásától függ, és egy G1-től (kisebb) és G5 -ig (extrém) tartó skálán mérik. A legerősebb viharok ritkák: míg egy 11 éves napciklusban 1700 G1 vihar is keletkezhet, addig ugyanebben az időszakban csak 100 G4 vihar és 4 G5 vihar fordul elő általában.

Jelenleg egyébként a 11 éves napciklus aktív fázisában vagyunk, ami 2023 és 2026 közt tetőzhet, ezért is szaporodnak a flerek és egyéb kitörések számai.

Mint azt az Interesting Engineering írja, a NASA modellje szerint egy CME épp a bolygónk felé tarthat, és november 25-ával bezárólag el is érhet minket. Daniel Verscharen, a University College London űr- és klímafizikai docense úgy nyilatkozott, hogy a szakértők szorosan figyelemmel kísérik a napfolt-csoportot. Mint elmondta:

„A napfolt-csoportok számunkra érdekes régiók, mivel olyan területeket jelentenek, ahol a Nap mágneses tere nagyon erős és összetett. Ezek az összetett mágneses mezők hajlamosabbak flerek és CME-k létrehozására.”

Az EUHFORIA nevű szoftver segítségével az Európai Űrügynökség szimulálta a napfolt-csoportból származó CME lehetséges hatásait a Földön. A szimuláció alapján ha egy CME elindul az AR 2876-ról, akkor Verscharen szerint már szombat este és vasárnap este között is elérheti a bolygót. Korábban egyébként eltöprengtünk arról, hogy egy igazán katasztrofális napkitörés milyen hatással lenne az életünkre:

Hogyan élnénk, ha egy napkitörés miatt örökre elmenne az áram? Képzeljük el, hogy egy napkitörés lenullázza az elektromos hálózatokat, az internetet és mindent, ami elektromossággal működik! És hogy mi történne? Két hét alatt véget érne ez a civilizáció.

Cikkünk írásakor a spaceweather.com honlapján az állt, hogy két kisebb, G1-osztályú geomágneses vihar lehetséges november 25-én és november 26-án, amikor a CME-k “horzsolhatják” a bolygónk mágneses mezőjét. Mindkét CME a múlt heti tevékenység eredménye. A spaceweather azt is hozzátette, hogy ez az előrejelzés elég bizonytalan, mivel több, egymást fedő CME is távozott a Napból az elmúlt napokban, így ezek pályáját nehéz előrejelezni.

(Kép: NASA)