A Nemzetközi Termonukleáris Reaktor (ITER) építése a jelenleg kivitelezés alatt álló fúziós energiával kapcsolatos projektek legambíciózusabbika, aminek alapjait még az 1980-as években fektették le. Bár a fúziós energia-kutatások már korábban is aktívan zajlottak, de az ITER nagyszabású és már az indulás óta nemzetközi együttműködésben megvalósuló programja új utat nyitott a munkákban és előrevetítette egy tiszta energiára alapozott jövő lehetőségének képét.

Az ITER csak előfutára lesz azoknak a fúziós erőműveknek, amelyeket sok évtized múlva energiatermelésre is lehet majd használni, de a benne zajló kísérletek kulcsfontosságú lépést jelentenek a későbbi fejlesztések előtt. Az ITER működése során szerzett adatok szolgálnak segítségül a DEMO reaktorok tervezéséhez, amelyek a kísérleti reaktor és a kereskedelmi fúziós reaktorok közti láncszemet képviselik és több is készül belőlük számos országban. Míg az ITER a plazma és a fúziós folyamatok tanulmányozására és az ezeknek a folyamatoknak "otthont adó" és az extrém hatásoknak ellenálló berendezések vizsgálatára alkalmas, addig a DEMO-kal már a termelt energiának a hálózatba való betáplálásával összefüggő technológiai aspektusokat kutatják. A most épülő reaktor tehát az első lépcsőfok egy hosszú időt igénylő programban, a konstrukció azonban nem várt nehézségeket is tartogat az egyébként sem egyszerű fejlesztési és gyártási feladatok mellett.

Az ITER szívének, a vákuumkamrának szegmenseivel kapcsolatos hibák némelyikére már majdnem két évvel ezelőtt fény derült: részben a modulok éleinek az előírttól eltérő méretbeli jellemzői, részben az egyik szektor hőpajzsának hűtési rendszerén talált rozsdásodás a felelősek a problémákért. A hibák kiküszöbölése mindkét esetben jelentős beavatkozást kíván meg, amit nehezít a szektorok elhelyezkedése is, pontosabban azé a szektoré, amit már behelyeztek a vákuumkamra üregébe. A vákuumkamrát alkotó kilenc szektor közül a hatos számú egységet eresztették le először a mélyedésbe, a másik két elkészült modul, a hetes és a nyolcas még szerelés alatt állt, mikor észrevették a hibákat. A modulokat kívülről héliumos hővédő borítással látják el, ami a mágnesrendszer és a kamra közti hőátvitelt akadályozza és ennek a hűtését biztosító csővezetékeken detektáltak repedéseket, amelyeket a hegesztés alatt fellépő feszültség és egy kis mennyiségű klórmaradvány jelenléte okozta korróziós folyamat hozott létre.

A repedéseket csak az egyik modulon észlelték, de biztonsági okokból minden szektor borításának cseréje mellett döntöttek a szakemberek, ezért a már behelyezett egységet is ki kellett emelni. A bonyolult műveletet július elején sikerült kivitelezni, a javítási munkák pedig hamarosan elkezdődnek, miután nyáron az ITER Szervezet megkötötte a szerződéseket a feladatot végző cégekkel. A hőpajzsokat mind a kilenc szektor esetében javítani kell, de a teljes cserére csak abban a két esetben van szükség, ahol a feszültség okozta korróziós repedéseket egyértelműen kimutatták. Ezt egy dél-koreai cég, a SamHong Heavy Machinery fogja elvégezni. A többi modulnál a borítást külön panelekre bontják, eltávolítják a vezetékeket, lecsiszolják az ezüstbevonatot és 3 milliméternyit a szektorok anyagából is, majd új vezetékeket helyeznek be. A különleges ezüstbevonatot, amelyet 800 kilogrammnyi ezüst felvitelével alakítottak ki, a lecsiszolt részeken nem pótolják.

A másik típusú problémát, a vákuumkamra szektorainak méretbeli rendellenességeit (azaz a dimenzionális nonkonformitásokat), amelyeket azoknál a csatlakozási pontoknál találtak, amelyeknél később a hegesztést végzik majd, mind a három leszállított modulon detektáltak és korrigálásukra elsősorban azért van szükség, hogy az ITER számára méretre készült, egyedi eszközökkel végzett hegesztés során ne merüljenek fel problémák. A javítást az ITER területén végzik el két olasz cég, a SIMIC S.p.A és az Ansaldo Nucleare segítségével. A folyamat során nem csak az eredeti tervekben szereplő méreteket veszik figyelembe, hanem azt is vizsgálják, hogyan tudnak a legideálisabban egymáshoz illeszkedni az egymással érintkező szektorok.

A javítási munkák sokáig húzódhatnak, de az ITER építése eközben is halad: augusztus 23-án hajóra tették a Mitsubishi Heavy Industries által gyártott újabb, 300 tonnás mágnestekercset, amely az ITER-hez valamikor októberben jut el és a helyszín látképe is alakul: a képek tanúsága szerint az úgynevezett Trícium Épület, ami az első plazma begyújtásához szükséges berendezéseket tartalmazza, valamint a semleges nyalábok előállítására szolgáló eszközöket magukban foglaló épületek is lassan elnyerik végső formájukat.

(Fotó: ITER Szervezet)