A 2022. augusztus 5-én indult Danuri misszió Dél-Korea első holdi küldetése, amelynek során a Hold körül keringő szondával figyelik az égitestet, hogy többet megtudjanak a felszíni struktúráiról és az égitest sötétbe burkolózó helyszíneiről. Ezt a NASA által biztosított kamera, a ShadowCam teszi lehetővé, amit arra a célra alakítottak ki, hogy a Hold azon részeiről gyűjtsön adatokat, amelyeket soha nem ér el a napfény. A hiperérzékeny kamera 1,7 méter/pixel felbontással készíti felvételeit és a sötét kráterekbe a környezetükben található felszíni képződményekről szétszóródó fény alapján lát be. A ShadowCam képeiből már nyújtott ízelítőt a KARI (Koreai Űrrepülési Kutatóintézet) és a felvételeken jól látható, hogy a berendezés milyen részletes látképet kínál a Hold völgyeiről és krátereiről.

A ShadowCam mellett a Danuri még két kamerával, egy magnetométerrel és egy gammasugár-spektrométerrel figyeli az égitestet azóta, hogy tavaly decemberben Hold körüli pályára állt és az egy év alatt végzett munkája alapján több érdekes felfedezést tettek a kutatók nem csak a Holddal, hanem más űrbeli jelenségekkel kapcsolatban. A gammasugár-spektrométerrel például a tavaly októberi GRB 221009A kitörési eseményt is sikerült detektálni, ami a "minden idők legfényesebbike" (brightest of all time, BOAT) elnevezést kapta. Ezt a gamma-kitörést az elemzések alapján a szakértők az emberi civilizáció kezdete óta eltelt idő legfényesebb gamma-kitörésének tartják, amihez hasonló 10 000 évente egyszer történik. A Danuri ezen kívül sok más forrásból, többek között távoli csillagokból érkező gammasugárzást is észlelt, valamint egy meglepő jelenséget, amire a kutatók egyelőre nem találtak magyarázatot.

A Nature beszámolója szerint a Danuri misszióban résztvevő kutatók az Amerikai Geofizikai Egyesület decemberben tartott találkozóján számoltak be a küldetés eredményeiről, köztük a különös felfedezésről is, amit a Hold távolabbi oldalával kapcsolatban tettek a szakértők. A Danuri és két másik NASA szonda mérései alapján az égitest távolabbi felének mágneses terét vizsgálták, amit a Hold elektromosan vezető belső tere hoz létre és arra a következtetésre jutottak, hogy a "sötétebb" oldal erőteljesebb vezetőképességgel rendelkezik, mint a Földhöz közelebbi fél. A jobb vezetőképesség arra utalhat, hogy a két oldal között hőmérsékleti vagy más típusú különbség van: a távolabbi oldal magasabb hőmérsékletű, esetleg több vizet tartalmaz, de azt, hogy miért tér el egymástól a Hold két felének működése, azt egyelőre nem tudják megmagyarázni a kutatók - írja a Nature.

A Hold különböző rétegeinek elektromos vezetőképességét sok-sok évtizede kutatják a szakértők, de mivel a Hold túlsó oldalára csak 2019-ben jutott el űreszköz (a kínai Csang'o-4 küldetés keretében küldött leszállóegység és a Jütu-2 rover), ezért bizonyos mérésekre csak az elmúlt években nyílt lehetőség. A Jütu-2 adatai alapján, amelyek a felszín alatti regolitréteget radarral ellenőrző berendezésből származtak, az égitest ezen oldalának dielektromos jellemzőit elemezték, 2022-ben pedig az ETH Zürich munkatársai készítettek tanulmányt a Hold globális elektromos vezetői profiljáról. A Hold azonban még mindig sok feltérképezetlen területet és sok kérdést rejt, amire csak most kezdenek válaszokat találni a kutatók a Danuri segítségével és az utána következő, tervezett missziók révén.

(Fotó: Korean Aerospace Research Institute, NASA Scientific Visualization Studio)