Megrázó történetek a XIX. századi Nagy-Britannia gyerekmunkásairól

2021 / 07 / 01 / Perei Dóra
Megrázó történetek a XIX. századi Nagy-Britannia gyerekmunkásairól
A gyerekmunka teljesen legálisnak számított a tizenkilencedik századi Nagy-Britanniában, emiatt gyerekek ezrei kényszerültek napi tíz-tizenkét órát bányákban, gyárakban robotolni. Mondanunk sem kell, a kemény munka felemésztette a fejlődő szervezetet, ezért akkoriban rendkívül magas volt a kiskorúak halálozási rátája. Sokan még a tizedik életévüket sem töltötték be, amikor elküldték őket például kéményseprőnek, mondván, ők úgy is beférnek a szűk helyekre. Más részről pedig ott voltak a gyerekekből álló bűnbandák, akikre gyakorta még sanyarúbb sors várt.

A viktoriánus kori büntetőrendszer még a felnőttek számára is kemény volt: az ítélet a korbácsolástól kezdve a bebörtönzésig terjedt, beleértve a gyerekeket is. A kiskorúakból álló bűnbandák tagjaival különösen kegyetlenül bántak, sokakat már nyolc évesen börtönbe zártak. (1847-ig egyforma törvények vonatkoztak a gyerekekre és felnőttekre.) A kiskorú zsebtolvajok élete sem volt kevésbé veszélyes. Őket többnyire felnőttek képezték ki arra, hogy ellopják a gazdagok értékeit, cserébe viszont semmit sem kaptak, ráadásul düledező kunyhókban kellett élniük. A fiatalkori bűnözés viszonylag rövid idő alatt hatalmas problémává nőtte ki magát, annak ellenére, hogy a gyerekek többsége napi szinten az életéért küzdött.

Egymást érték a letartóztatások

A viktoriánus kori London rendőrsége naponta fogott el és állított elő kiskorú bűnözőket, kiknek átlagéletkora mindössze nyolc év volt. Büntetésként többnyire köveket kellett törniük a börtön udvarán, vagy hosszú órákra tiprómalomba zárták őket. A büntetés kiszabásánál ráadásul nem tettek különbséget kislányok és kisfiúk között. James Scullion például mindössze tizenhárom éves volt, amikor ruhalopásért elítélték. A fiú magassága meg sem közelítette egy tizenhárom éves gyerek magasságát, emellett súlyosan alultáplált volt. Miután letöltötte börtönbüntetését, az állam javítóintézetbe dugta.

A zsebtolvajlás igazi 'álommeló' volt

A zsebtolvajlás az egyik legnépszerűbb 'hivatás' volt, amit a gyerekek űztek. Egyesek önállóan dolgoztak, mások bandákba verődve vették el a gazdagok értéktárgyait. Egyesek még fel is vágtak társaik előtt azzal, hogy profi zsebtolvajok: feljegyzések szerint egy fiatal árva egy alakalommal azt nyilatkozta egy újságírónak, hogy

a lopás a legmerészebb dolog, amit egy fiú tehet.

A bűnbandák mögött gyakran felnőttek álltak, akik megtanították nekik a 'szakma' csínját-bínját, majd a gyerekek által begyűjtött tárgyakat továbbadták a feketepiacon. Talán nem meglepő, hogy amíg előbbiek nem sok hasznot húztak a rablásból, addig a felnőttek gyakran csak azért alkalmaztak komplett bűnbandákat, hogy móresre tanítsák ellenségeiket. A kiképzők között akadtak hírhedt személyek is, köztük Thomas Duggin, tolvajkiképző, aki a nyomornegyedek fiúbandáit irányította. De említhetnénk Ikey Solomont is, aki többszöri letartóztatás ellenére sem hagyott fel a fiúk trénerezésével. Vagy ott van Charles King, aki olyan remek munkát végzett, hogy az egyik tizenhárom éves növendéke hetente több mint száz fontot lopott. A kiképzők neve a rendőrségi jelentésekben ugyanakkor csak elvétve szerepel, a gyerekek ugyanis legtöbbször nem merték kiadni a nevüket, helyette egyedül viselték tetteik következményét.

Nyomorúságos körülmények között éltek

A tizenkilencedik század elején terjedt el a trend, hogy az elszegényedetteket és a fiatalkorú bűnbandák tagjait düledező házakba helyezték, ami az állapotokat tekintve nem sokban különbözött a hajléktalan létformától. Az itt élőknek viszont nem volt más választásuk. A rendőrség egyenesen a 'bűn bölcsődéjének' nevezete ezeket az építményeket, egy 1837-es akta leírása szerint pedig egy szemtanú egy alkalommal arról számolt be, hogy az egyik ilyen házban húsz fiú és tíz lány (mindannyian tizenhat éven aluliak) élt összezárva. A gyerekek 'gazdája', vagyis a tréner jellemzően nem élt velük.

A gyerekmunka sokak számára a kisebbik rosszat jelentette

Ahogy fentebb írtuk, a fiatalkorú bűnbandákon kívül a gyerekmunka is problémásnak számított: gyerekek ezrei dolgoztak bányákban, gyárakban, gyakran borzasztó körülmények között. Általánosságban véve azt mondhatjuk, hogy a brit gyerekek tízévesen álltak munkába, de megesett, hogy még nem töltötték be ezt az életkort, amikor dolgozni kényszerültek. A gyárakról szóló 1878-as törvény tiltotta be a tíz éven aluliak alkalmazását, az 1880-as oktatási rendelet pedig minden tíz év alatti gyermeket tankötelesnek nyilvánított. Noha ezek a lépések egyértelműen sokat számítottak,

a gyerekek továbbra is kiszolgáltatottak voltak munkáltatóik kegyetlenkedéseinek.

A gyerekek más szemszögből látták a dolgokat

James Greenwood újságíró az ezernyolcszázas években riportot készített az egyik helyi bűnbanda fiatal tagjaival: kiderült, hogy ők afféle modern Robin Hoodként tekintettek magukra, akik szerint a valódi gonoszokat a gazdagok között kell keresni, akik mindent maguknak akarnak, és elnézik, hogy mások csupán morzsákon tengődnek.

Sokakat Ausztráliába küldtek

Mivel az ezernyolcszázas évek elején még nem léteztek külön a kiskorúakra vonatkozó jogszabályok, ezért mindenki ugyanazon elbírálás alá tartozott. 1801 és 1836 között bizonyos Old Bailey bíró százhárom, tizennégy éven aluli gyermeket ítélt halálra. Többségüket azonban mégsem akasztották fel, 1847-ben pedig életbe lépett az a törvény, ami kimondta a fiatalkorúak bíróságának megalapítását. Ugyan a halált megúszták, az 1830-as évekig azonban körülbelül ötezer, tíz éven aluli gyereket Ausztráliába szállítottak, ahol vagy börtön várt rájuk, vagy életük végéig dolgoztatták őket.

kép

Tíz dolog, amit csak kevesen tudnak a gyerekmunkáról

  • A nagyjából a tizennyolcadik század második felétől a tizenkilencedik század közepéig tartó ipari forradalom Nyugaton a gyerekmunka virágzásának korszaka volt. Több millió gyermeket kényszerítettek napi tizenkét-tizennégy óra kényszermunkára.
  • Egy 1788-as jelentés szerint Anglia és Skócia száznegyvenhárom gyapotmalma munkásainak kétharmada gyerek volt.
  • A tizenkilencedik századi nagy-britanniai gyapotmalmokban sok kiskorúnak az volt a feladata, hogy a működésben lévő gépek alól összeszedje az alájuk került gyapotot. Ilyenkor fennállt a veszélye, hogy munka közben lángra lobban a hajuk vagy elveszítik a karjukat.
  • A nyugat nagyvárosaiban a gyerekeket előszeretettel foglalkoztatták patkányfogóként: kezdetben megölték az állatokat, később azonban életben hagyták őket, némi pénzt keressenek velük azzal, hogy patkányharc szervezőinek adják el a patkányokat, amiket kutyákkal tépettek szét.
  • Nagy-Britanniában egészen 1878-ig engedélyezett volt a tíz éven aluli gyerekek dolgoztatása.
  • A tizenhatodik-tizenkilencedik században a britek tizenkét-tizennégy éves gyerekeket alkalmaztak a hadihajókon, akiknek az volt a feladatuk, hogy a csaták során a hajó rakteréből az ágyúkhoz szállítsák a lőport.
  • Az egyre népesebb nagyvárosokban egyre nagyobb szükség volt kéményseprőkre. Méretük miatt a gyerekeket kiválóan alkalmasnak találták erre a feladatra, akiket szándékosan rosszul tápláltak, hogy megfelelően vékonyak maradjanak. Sokan szenvedtek légúti megbetegedésektől, ráktól vagy klausztrofóbiától.
  • Az Egyesült Államokban 1900-ban a foglalkoztatottak tizennyolc százaléka még nem töltötte be tizenhatodik életévét.
  • Mivel a nagy gazdasági világválság alatt a felnőttek körében nagyon magas volt a munkanélküliek aránya, a korábban gyerekek által betöltött állásokba is felnőttek kerültek. Az USA-ban a tizenhat év alatti gyerekek bányászatban és feldolgozóiparban történő alkalmazását betiltották.
  • Az 1960-as évekig a svájci hatóságok elvették a zűrös hátterű családok gyermekeit, hogy aztán nevelőszüleik földjén dolgoztassák őket.

(Fotó: Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Jégcsákánnyal ékelt koponya, alkoholöntés az agyba - A lobotómia sötét múltja Visszafordíthatatlan következményekkel járt az elmegyógyászatban a modern fejlékelés, azaz a hosszú időn át alkalmazott frontális lobotómia: az orvos a leszorított beteg fölé hajolt, jégcsákányt tett a szeme sarkához, kalapáccsal ráütött, áttörte a koponyacsontot, majd a csákány forgatásával tönkretette a homloklebeny és az agy többi része közötti összeköttetést.

A Tour de France rögös kezdetén ittak, dohányoztak és időnként lincselésbe keveredtek a versenyzők A világ első Tour de France-át egy kéményseprő nyerte meg, aki másodszori győzelmét már egy kis vonatozás beiktatásával érte el. Akkoriban a versenyzők még nem vetették meg az alkohol fájdalomcsillapító hatását és néha-néha egymás megmérgezését sem.

A NASA finanszírozta minden idők egyik legfelkavaróbb kísérletét Hogyan vezetett egy, a NASA által finanszírozott kísérlet szexuális kapcsolathoz egy kutatónő és egy delfin között? Miért adtak évekig LSD-t a delfineknek? Történet egy nőről, aki csak jót akart, de csúnyán ráfázott, és egy elvetemült neurológusról.


Tényleg rémes hatása van az azték halálsípnak az emberi agyra
Tényleg rémes hatása van az azték halálsípnak az emberi agyra
Az agyi szkennelés szerint kifejezetten kísérteties hatással van a síp az emberi agyra, ami a leginkább az uncanny valley jelenségre hasonlít.
422 millió éve kifejlődött sejtből készítettek egy állatot
422 millió éve kifejlődött sejtből készítettek egy állatot
Olyan sejtből nyerték ki a gént, amely ősibb, mint maga az állati élet a Földön.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.