A viktoriánus kori büntetőrendszer még a felnőttek számára is kemény volt: az ítélet a korbácsolástól kezdve a bebörtönzésig terjedt, beleértve a gyerekeket is. A kiskorúakból álló bűnbandák tagjaival különösen kegyetlenül bántak, sokakat már nyolc évesen börtönbe zártak. (1847-ig egyforma törvények vonatkoztak a gyerekekre és felnőttekre.) A kiskorú zsebtolvajok élete sem volt kevésbé veszélyes. Őket többnyire felnőttek képezték ki arra, hogy ellopják a gazdagok értékeit, cserébe viszont semmit sem kaptak, ráadásul düledező kunyhókban kellett élniük. A fiatalkori bűnözés viszonylag rövid idő alatt hatalmas problémává nőtte ki magát, annak ellenére, hogy a gyerekek többsége napi szinten az életéért küzdött.

Egymást érték a letartóztatások

A viktoriánus kori London rendőrsége naponta fogott el és állított elő kiskorú bűnözőket, kiknek átlagéletkora mindössze nyolc év volt. Büntetésként többnyire köveket kellett törniük a börtön udvarán, vagy hosszú órákra tiprómalomba zárták őket. A büntetés kiszabásánál ráadásul nem tettek különbséget kislányok és kisfiúk között. James Scullion például mindössze tizenhárom éves volt, amikor ruhalopásért elítélték. A fiú magassága meg sem közelítette egy tizenhárom éves gyerek magasságát, emellett súlyosan alultáplált volt. Miután letöltötte börtönbüntetését, az állam javítóintézetbe dugta.

A zsebtolvajlás igazi 'álommeló' volt

A zsebtolvajlás az egyik legnépszerűbb 'hivatás' volt, amit a gyerekek űztek. Egyesek önállóan dolgoztak, mások bandákba verődve vették el a gazdagok értéktárgyait. Egyesek még fel is vágtak társaik előtt azzal, hogy profi zsebtolvajok: feljegyzések szerint egy fiatal árva egy alakalommal azt nyilatkozta egy újságírónak, hogy

a lopás a legmerészebb dolog, amit egy fiú tehet.

A bűnbandák mögött gyakran felnőttek álltak, akik megtanították nekik a 'szakma' csínját-bínját, majd a gyerekek által begyűjtött tárgyakat továbbadták a feketepiacon. Talán nem meglepő, hogy amíg előbbiek nem sok hasznot húztak a rablásból, addig a felnőttek gyakran csak azért alkalmaztak komplett bűnbandákat, hogy móresre tanítsák ellenségeiket. A kiképzők között akadtak hírhedt személyek is, köztük Thomas Duggin, tolvajkiképző, aki a nyomornegyedek fiúbandáit irányította. De említhetnénk Ikey Solomont is, aki többszöri letartóztatás ellenére sem hagyott fel a fiúk trénerezésével. Vagy ott van Charles King, aki olyan remek munkát végzett, hogy az egyik tizenhárom éves növendéke hetente több mint száz fontot lopott. A kiképzők neve a rendőrségi jelentésekben ugyanakkor csak elvétve szerepel, a gyerekek ugyanis legtöbbször nem merték kiadni a nevüket, helyette egyedül viselték tetteik következményét.

Nyomorúságos körülmények között éltek

A tizenkilencedik század elején terjedt el a trend, hogy az elszegényedetteket és a fiatalkorú bűnbandák tagjait düledező házakba helyezték, ami az állapotokat tekintve nem sokban különbözött a hajléktalan létformától. Az itt élőknek viszont nem volt más választásuk. A rendőrség egyenesen a 'bűn bölcsődéjének' nevezete ezeket az építményeket, egy 1837-es akta leírása szerint pedig egy szemtanú egy alkalommal arról számolt be, hogy az egyik ilyen házban húsz fiú és tíz lány (mindannyian tizenhat éven aluliak) élt összezárva. A gyerekek 'gazdája', vagyis a tréner jellemzően nem élt velük.

A gyerekmunka sokak számára a kisebbik rosszat jelentette

Ahogy fentebb írtuk, a fiatalkorú bűnbandákon kívül a gyerekmunka is problémásnak számított: gyerekek ezrei dolgoztak bányákban, gyárakban, gyakran borzasztó körülmények között. Általánosságban véve azt mondhatjuk, hogy a brit gyerekek tízévesen álltak munkába, de megesett, hogy még nem töltötték be ezt az életkort, amikor dolgozni kényszerültek. A gyárakról szóló 1878-as törvény tiltotta be a tíz éven aluliak alkalmazását, az 1880-as oktatási rendelet pedig minden tíz év alatti gyermeket tankötelesnek nyilvánított. Noha ezek a lépések egyértelműen sokat számítottak,

a gyerekek továbbra is kiszolgáltatottak voltak munkáltatóik kegyetlenkedéseinek.

A gyerekek más szemszögből látták a dolgokat

James Greenwood újságíró az ezernyolcszázas években riportot készített az egyik helyi bűnbanda fiatal tagjaival: kiderült, hogy ők afféle modern Robin Hoodként tekintettek magukra, akik szerint a valódi gonoszokat a gazdagok között kell keresni, akik mindent maguknak akarnak, és elnézik, hogy mások csupán morzsákon tengődnek.

Sokakat Ausztráliába küldtek

Mivel az ezernyolcszázas évek elején még nem léteztek külön a kiskorúakra vonatkozó jogszabályok, ezért mindenki ugyanazon elbírálás alá tartozott. 1801 és 1836 között bizonyos Old Bailey bíró százhárom, tizennégy éven aluli gyermeket ítélt halálra. Többségüket azonban mégsem akasztották fel, 1847-ben pedig életbe lépett az a törvény, ami kimondta a fiatalkorúak bíróságának megalapítását. Ugyan a halált megúszták, az 1830-as évekig azonban körülbelül ötezer, tíz éven aluli gyereket Ausztráliába szállítottak, ahol vagy börtön várt rájuk, vagy életük végéig dolgoztatták őket.

kép

Tíz dolog, amit csak kevesen tudnak a gyerekmunkáról

• A nagyjából a tizennyolcadik század második felétől a tizenkilencedik század közepéig tartó ipari forradalom Nyugaton a gyerekmunka virágzásának korszaka volt. Több millió gyermeket kényszerítettek napi tizenkét-tizennégy óra kényszermunkára.
• Egy 1788-as jelentés szerint Anglia és Skócia száznegyvenhárom gyapotmalma munkásainak kétharmada gyerek volt.
• A tizenkilencedik századi nagy-britanniai gyapotmalmokban sok kiskorúnak az volt a feladata, hogy a működésben lévő gépek alól összeszedje az alájuk került gyapotot. Ilyenkor fennállt a veszélye, hogy munka közben lángra lobban a hajuk vagy elveszítik a karjukat.
• A nyugat nagyvárosaiban a gyerekeket előszeretettel foglalkoztatták patkányfogóként: kezdetben megölték az állatokat, később azonban életben hagyták őket, némi pénzt keressenek velük azzal, hogy patkányharc szervezőinek adják el a patkányokat, amiket kutyákkal tépettek szét.
• Nagy-Britanniában egészen 1878-ig engedélyezett volt a tíz éven aluli gyerekek dolgoztatása.
• A tizenhatodik-tizenkilencedik században a britek tizenkét-tizennégy éves gyerekeket alkalmaztak a hadihajókon, akiknek az volt a feladatuk, hogy a csaták során a hajó rakteréből az ágyúkhoz szállítsák a lőport.
• Az egyre népesebb nagyvárosokban egyre nagyobb szükség volt kéményseprőkre. Méretük miatt a gyerekeket kiválóan alkalmasnak találták erre a feladatra, akiket szándékosan rosszul tápláltak, hogy megfelelően vékonyak maradjanak. Sokan szenvedtek légúti megbetegedésektől, ráktól vagy klausztrofóbiától.
• Az Egyesült Államokban 1900-ban a foglalkoztatottak tizennyolc százaléka még nem töltötte be tizenhatodik életévét.
• Mivel a nagy gazdasági világválság alatt a felnőttek körében nagyon magas volt a munkanélküliek aránya, a korábban gyerekek által betöltött állásokba is felnőttek kerültek. Az USA-ban a tizenhat év alatti gyerekek bányászatban és feldolgozóiparban történő alkalmazását betiltották.
• Az 1960-as évekig a svájci hatóságok elvették a zűrös hátterű családok gyermekeit, hogy aztán nevelőszüleik földjén dolgoztassák őket.

(Fotó: Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Jégcsákánnyal ékelt koponya, alkoholöntés az agyba - A lobotómia sötét múltja Visszafordíthatatlan következményekkel járt az elmegyógyászatban a modern fejlékelés, azaz a hosszú időn át alkalmazott frontális lobotómia: az orvos a leszorított beteg fölé hajolt, jégcsákányt tett a szeme sarkához, kalapáccsal ráütött, áttörte a koponyacsontot, majd a csákány forgatásával tönkretette a homloklebeny és az agy többi része közötti összeköttetést.

A Tour de France rögös kezdetén ittak, dohányoztak és időnként lincselésbe keveredtek a versenyzők A világ első Tour de France-át egy kéményseprő nyerte meg, aki másodszori győzelmét már egy kis vonatozás beiktatásával érte el. Akkoriban a versenyzők még nem vetették meg az alkohol fájdalomcsillapító hatását és néha-néha egymás megmérgezését sem.

A NASA finanszírozta minden idők egyik legfelkavaróbb kísérletét Hogyan vezetett egy, a NASA által finanszírozott kísérlet szexuális kapcsolathoz egy kutatónő és egy delfin között? Miért adtak évekig LSD-t a delfineknek? Történet egy nőről, aki csak jót akart, de csúnyán ráfázott, és egy elvetemült neurológusról.