A világ legnagyobb jéghegyének címét tavaly májusban szerezte meg az A-76 jelű objektum, miután levált a Ronne selfjégről. A 170 kilométer hosszú és több mint 25 kilométer széles jéghegy nem rögzült a tengerfenékhez, így azonnal megkezdhette vándorlását az Antarktisz környékén és az akkoriban kiadott jelentés szerint jó esély volt rá, hogy egy korábbi csúcstartó, az A68A útját követi majd, ütközéssel fenyegetve Déli-Georgiát és potenciális veszélyt jelentve a helyi állatpopuláció számára. Az A-76 sorsa azonban máshogy alakult.
2021. májusának vége felé Dr. Jan Lieser, az ausztrál meteorológiai szolgálat munkatársa szokatlan jelenségre lett figyelmes a Sentinel-1A műhold által készített képeken: észrevette, hogy az A-76 eredeti formájában megszűnt létezni, helyette több kisebb darab jéghegy született, az A-76B és az A-76C. A jéghegy legnagyobb megmaradt része, vagyis a valahai A-76 új nevet kapott, ő lett az A-76A, ami az Egyesült Államok Nemzeti Jégközpontjának adatai szerint május 26-án 135 kilométer hosszú és 26 kilométer széles volt.
Az azóta megtett hosszú útja ellenére, 2000 kilométernyi vándorlás után sem változtak a méretei, ezért a jéghegy jelenleg is körülbelül két londonnyi területen (London területe 1572 km²) terül el, vagyis nagyobb, mint teljes Luxemburg (ami 2586 km²-es). A NASA Earth Observatory által október 31-én publikált jelentés szerint azonban az óriási jégdarab nem sokáig marad ekkora,
lehetséges, hogy egyenesen a végzete felé úszik.
A jéghegy ugyanis a Terra műhold megfigyelései szerint megérkezett a Drake-átjáróhoz, pontosabban a felhők takarásából előbukkanó látvány alapján már az átjárón halad át, ami nem feltétlenül tartogat kellemes meglepetést az A-76A számára. A NASA elmondása szerint az erre járó jéghegyeket rendszerint keleti irányba sodorja az erőteljes Antarktiszi-köráramlat, ami az átjárón keresztül halad el. Ezután a kitérő után a jéghegyek az egyenlítő felé úszva egyre melegebb vizekbe kerülnek, ami megolvasztja őket, míg végül teljesen megsemmisülnek.
Azt még nem lehet biztosan tudni, hogy ez a sors vár-e az A-76A-ra, a nagytömegű jégre eddig kevés hatást gyakoroltak a környezet változásai és az irányát is befolyásolhatják más tényezők, de a lehetőség nincs kizárva a NASA szerint. A műholdas megfigyeléseknek köszönhetően az elkövetkező időkben is folyamatosan nyomon lehet majd követni az útját és méretének módosulását.
(Fotó: Lauren Dauphin/NASA Earth Observatory, Sentinel-1A/ESA)