Az Ausztrália partjainál elmerült szárazföld, amelyet „ausztrál Atlantisznak” neveznek, körülbelül 70 ezer évvel ezelőtt akár félmillió embernek is otthont adhatott – számol be róla a LiveScience. A terület egykor Szahul része lehetett. Szahul, vagy a Szahul-föld egy kontinens, amely Új-Guinea, Ausztrália és Tasmania területeit foglalja magába, amelyek egykoron összefüggő szárazföldet alkottak, elsősorban a pleisztocén jégkorszak idején. Szűkebb értelemben viszont az ez utóbbiakat összekötő kontinentális talapzatot nevezik Szahul-selfnek.

Megtalálták az elveszett földrészt, Argolandet Egykor a szuperkontinens, Gondwana részét alkotta, majd 155 millió évvel ezelőtt leszakadt és elsodródott. Az elveszett mikrokontinensnek hét évig tartó nyomozás után bukkantak a nyomára a kutatók.

Kasih Norman, a Griffith Egyetem régésze és a tanulmány vezető szerzője szerint ez az elsüllyedt tájék jelenleg több mint 100 méterrel a tengerszint alatt fekszik. Amikor azonban a víz felett volt, összekapcsolta a mai Kimberley és az Arnhem Land régiókat, amelyeket most egy hatalmas óceáni öböl választ el. A Quaternary Science Reviews című folyóiratban megjelent tanulmány így megkérdőjelezi azt az elterjedt feltevést is, hogy Ausztrália szárazföldi peremvidéke kopár volt, és az ősi emberek nem használták ezeket.

A kutatás során regionális adatokat gyűjtöttek össze a tengerszint változásairól 70 ezer és 9 ezer évvel ezelőttről, valamint részletes térképeket készített a tengerfenék jellemzőiről a víz alá merült kontinentális talapzaton, amelyeket hajókon elhelyezett szonárral készített térképezés segítségével nyertek. Ezeknek az adatoknak és térképeknek az együttese egy olyan képpé állt össze végül, amely drámaian megváltozó körülményeket mutatott be a vizsgált időszak alatt a kontinentális talapzaton: 71 ezer és 59 ezer évvel ezelőtt a tengerszint például körülbelül 40 méterrel alacsonyabb volt, ami miatt Ausztrália északnyugati peremén egy szigetlánc emelkedhetett ki a hullámok közül, és mivel ez a szigetcsoport hajózási távolságon belül volt Délkelet-Ázsiától, így egy lehetséges migrációs útvonalra is utalhat akár.

A tengerszint drámai csökkenése ezt követően 29 ezer és 14 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak csúcsán, a kontinentális talapzat egy hatalmas szakaszát tárta elő a mai Ausztrália mellett, amely körülbelül 1,6-szor akkora, mint az Egyesült Királyság. Norman szerint ekkor egy összefüggő szigetcsoport alakult ki, amely tovább könnyítette a migrációt Indonéziából Szahulba.

A szonáros térképezés alapján egy olyan tájról beszélünk, amely alkalmas volt az emberi életre, és ahol még egy nagy édesvizű tó és kanyargós folyómedrek is akadtak. Ezen jellemzőkből kindulva itt akár 50 ezer és fél millió ember is élhetett – mert ennyit tudott a vidék eltartani. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem biztos tehát, hogy tényleg ennyien is éltek itt, ez csak az a potenciál a lakosság méretét tekintve, amely megfelel a vidék eltartóképességének a modellek szerint.

Az utolsó jégkorszak végén azonban az olvadó jégsapkák miatt a tengerszint gyors emelkedése is bekövetkezett, és körülbelül 14 ezer és 9 ezer évvel ezelőtt ez a szárazföldi terület jelentős csökkenéséhez vezetett. A tanulmány szerint a Tiwi-szigetek lakóinak genetikai vizsgálatai, valamint a korszak kőszerszám-leleteinek a növekedése Ausztrália egyes régióiban is azt támasztja alá, hogy a tengerszint emelkedése jelentős népességmozgást váltott ki. Ráadásul a barlangművészetben Kimberleyben és Arnhem Landban ebben az időszakban bekövetkezett változások is az új emberek, kultúrák érkezésére utalnak.​

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/FrankyFromGermany)